2008. február 29., péntek

40. nap (péntek)

Sokáig nem jelentkeztem. Minden rendben van, megérkezett végre Luca. Amúgy is nagy most a nyüzsgés, sok a magyar sportoló. De sajnos ez folyamatosan csökkeni fog az idő haladtával...
Az időjárás nagyon szuper az utóbbi napokban, Luca is elkezdett edzeni a többiekkel. Én meg csinálom tovább a dolgomat! Még egy kemény nap holnap, aztán pihenés, hétvégén pedig írok majd egy hosszabb beszámolót.

2008. február 26., kedd

37. nap (kedd)

Most hogy Gézáék is itt vannak, szorosan tartanom kell magam a leírt úszóprogramhoz, így reggel több mint 5000 m-t kellett úszni, ami nagyon lefárasztott. De nem volt sok időm pihenni, mert délben indulni kellett a folyamatos 4 órás pörgetésre. Az eleje nem esett jól, de szerencsére Zoli nyomta velem és a táv második felében már egyedül is megtaláltam a megfelelő ritmust. Amikor hazaértem, egyből kimentem a parkba és megcsináltam a kedden szokásos 10 km tempófutást, plusz még csináltam 3 db 1000 métert mozgásra, de ez már nem esett jól.
A mai nap végére rendesen elfáradtam, de mindig van valami motiváció, ami átsegíti az embert a nehéz szakaszokon. Most például nagyon sokat jelent, hogy 6 hét egyedüllét után csütörtökön érkezik meg Luca, amit már nagyon várok és jó lesz, hogy itt lesz mellettem legalább 2 hétig. Egyébként szerencsére minden rendben, jól vagyok. Remélem ez így is marad, és maradéktalanul el tudom végezni az eltervezett edzéseket.

2008. február 25., hétfő

36. nap (hétfő)

A már előre bejelentett uszodai sztrájk miatt, csak 80 percet tudtunk úszni, de a lényeg ebbe az időbe is belefért. Délben azzal a céllal indultam el kerékpározni, hogy meghódítom a csúcsot, ahova minden évben fel szoktunk menni. Az elején minden rendben is volt, de az utolsó 6-8 km-re a hegyekben már nagyon hideg szél fújt és az eső is esegetett, azért úgy döntöttem, hogy máskorra halasztom a csúcs megdöntését és kerülő úton lejöttem a hegyekből. Ez eleinte nem is volt olyan egyszerű, mert kb. 20 km-en keresztül nagyon fáztam, de utána a parthoz közeledve ismételten nagyon szép idő fogadott. Ezután az elég fárasztó 120 km után Zolival kimentünk egy laza, beszélgetős 1 óra 40 perc futásra a földúton. Este még egy kis erősítés és intenzív gimnasztika.

2008. február 24., vasárnap

35. nap (vasárnap)

A mai nap, mint az utóbbi pár hétben mindig, ismételten a pihenésé volt. Ez nagyon fontos, mert edzhetek akár mennyit, az elvégzett munka csak a pihenés alatt tud beépülni. A másik pedig az, hogy mindig kell egy kis idő, amikor az ember fizikailag és lelkileg is összeszedi magát a következő feladatok elvégzésére. Ezekre nagyon oda kell figyelnem, mivel most telt el az ötödik hét az edzőtáborból és egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetnem a minőségi munkára. Szeretném a következő öthetet is a legjobb tudásom szerint megcsinálni.
Most nem mondhatom, hogy unatkozom a pihenők alatt, mivel nagyon sok triatlonos edzőtáborozik itt Magyarországról és nem vagyok egyedül. Ettől függetlenül nagyon hiányoznak az otthoni barátaim, ismerőseim és hiányzik a családom, ezért mindig nagyon jó, amikor hallok valamit felőlük.

2008. február 23., szombat

34. nap (szombat)

Mivel reggel nincs nyitva az uszoda, így nem kellett korán kelni. Gyorsan megreggeliztünk és mivel nagyon szép idő lett, nyugodtan tervezhettem a napi programot.
Mivel többen is erre a napra tervezték a szigetkört, úgy nézett ki, hogy egy nagyon jó csapattal tekerhetek ma. Tízkor neki is vágtunk az edzésnek, ami számomra nagyon jól telt, végig jól éreztem magam (kivéve a nagyon döngetős lejtőket, ahol a MTB-os tapasztalatokkal rendelkező Parti Andris-olimpikon és Buruczki Szilárd olyan hihetetlen tempót diktált, ami nekem, alföldi gyereknek soha sem ment igazán). Velünk tartott még Benőcs Zoli és Tordai Csaba, ami sejteti, hogy egy nagyon jó ritmusú kerékpáros edzésünk volt. Nekem ez körülbelül az 5-6. sziget-köröm (184 km) volt, de ez lett időben a legjobb!
Utána, amikor már mindenki azt hinné, hogy jöhet a megérdemelt pihenő, akkor (én) gyors öltözés után kimentem és futottam egy laza másfél órát. Nagyon örülök, hogy így a hét végen, fáradtan is sikerült megcsinálnom ezt az edzést, ami nagyon fontos az ironman versenyeim szempontjából.

2008. február 22., péntek

33. nap (péntek)

Reggel arra ébredtem, hogy esik az eső. Már két napja borongott és csepegett, ezért ma arra számítottam, hogy végre ismételten napsütés lesz. Azonban ez nem így lett!
Ez nem gátolt abban, hogy a kis csapattal elmenjünk az uszodába és megcsináljuk a feladatot. Mivel a szombati napra elég nehéz edzést terveztem, így a pénteket egyértelműen a napközbeni időjárásra bíztam. Kora délután Zolival kimentem futni, aminek a végén még emelkedőket kellett csinálnom mozgásra a parkban. Addigra már teljesen eláztam, de ez nem jelentett problémát.
Egy kis pihenő után, késő délután elállt az eső és úgy tűnt, hogy szépen lassan javulni fog az idő, ezért gyorsan kimentem egy bő 2 órás kerékpáros átmozgatásra. Próbáltam a tekerésre, a technikára figyelni, mivel nagyon fontos, hogy ez ember ne pazarolja el az energiáját. Az edzés végén már voltak bíztató jelek, látszódott, hogy a hegyek felett szakadozik a felhőzet és három nap után ismételten szép idő lesz.
Este sokat pihentem és a következő napra koncentráltam.

2008. február 21., csütörtök

32. nap (csütörtök)

A reggeli úszásra, most hogy megérkeztek Gézáék, nagyobb bandával mentünk. Mindenki csinálta a kitűzött programot, mindaddig, amíg az úszómester azt nem mondta bő egy óra úszás után, hogy sztrájk van(!), ezért távozzunk az uszodából. Így kicsit előbb értünk haza, de a bónuszidőt el is vertük a reggelizésnél.
Utána éppen csak egy kicsit regenerálódtam és a többiekkel (Szilárd, András, Csaba, Zoli) kimentem tekerni egy 70 kilométert, ami a tervek szerint regeneráló volt, de azért volt iram rendesen. Mivel ma csak egy óra laza futásom volt, így rögtön kimentem a partra és futottam egy jót, igaz a part most nagyon rosszul volt futható, de letudtam a dolgot. Intenzív gimnasztika és nyújtás után, pedig pihenéssel töltöttem a délután hátralévő részét. Rám is fér, mivel a héten lesz még két kemény napom, amiből a szombati egy szigetkör (kb. 190 km), amire úgy néz ki, hogy egy egész kis csapat gyűlik össze. Remélem az időjárás javul egy kicsit, mert az utóbbi két napban borongósra, enyhén esősre fordult.
Úgy néz ki, talán nem lesz gond a vádlimmal, amit említettem az előző napokban, mivel a szponzortól kapott NAWA termékekkel szorgalmasan kezelem, és ma nem volt vele gond futóedzésen. Nagyon jó termékek, mindenkinek csak ajánlani tudom. Amúgy jól vagyok, és kellemes ritmusban telnek a napok.

2008. február 20., szerda

31. nap (szerda)

Ma reggel elég nehézkesen ment az úszás, nem volt kedvem az egészhez, de azért letudtam a 4000 métert. A délelőtt nagyon mozgalmas volt, mivel most érkezett meg Zsófi, Géza, Hetti és volt egy-két elintéznivaló. De nem tudtam sokat foglalkozni az újonnan jöttekkel, mivel nekem csinálnom kell a programom. Várt rám folyamatos 4 óra kerékpár, benne egy két tempóval (csak szoktatás), de szerencsére ezt a völgyben kellett csinálni, ahol viszonylag könnyű a terep. Miután ezt letudtam, átöltöztem és már mentem is a konditerembe, hogy megcsináljam a szokásos szerdai erősítést.
Most értem haza és gyorsan leültem, hogy írjak pár sort arról, hogy mi történik velem nap mint nap. Kicsit felbolydult most az élet! Körülbelül 20 magyar sportember lakik itt a környékemen, ami az eddigi nagy magány után elég furcsa, de meg lehet szokni. Most tudok egy kicsit ismerősökkel beszélgetni, ami pozitív dolog. Ettől függetlenül tartom magam a kitűzött programhoz és remélem, hogy továbbra sem lesz akadályozó tényező.
Ma kicsit borongott, de így is kellemes idő volt. Jól vagyok és viszonylag jó a hangulatom, közérzetem. Remélem mindenki jól van otthon, és az időjárás is kedvezően alakul.

2008. február 19., kedd

30. nap (kedd)

A reggeli úszáson ismételten sokan voltak, de nem okozott problémát. Szerencsére már jól ismer az úszómester és hagyja, hogy nyugodtan ússzunk Zolival a pályánkon. Már olyan ez az uszoda, mintha örök életemben itt úsztam volna. Meg lehet szokni a nyitott medencét és azt, hogy a felkelő nap sugarai töltik fel az embert egy kis energiával. Mostanában olyan időben sikerült lemenni az uszodába, hogy ma azt is megtapasztaltuk, hogy az uszoda kapuját 7:30-kor nyitják ki, tehát ennél előbb nem mehetünk.
Mivel ma egy jóleső 3 óra 30 percet kellett tekernem, így kora délután Zolival kimentünk és tekertünk egy bő 100 kilométert. Nagyon kellemes, kb. 27 C fok volt és szépen sütött a nap. Miután ezt szerencsésen letudtuk, kimentem a parkba és megcsináltam a szokásos 10 kilométer tempófutást, de ezúttal - csak úgy mozgásra - futottam még 2 × 1000 métert is. Nem mentek rosszul, csak a futás végére nagyon érzékeny lett a bal vádlim és bokám, valószínűleg a kerékpáros stopli állítgatása miatt. Remélem gyorsan elmúlik és kezelni tudom a problémát.
Este elindultunk új netezési lehetőség felkutatására, ami számomra nem volt túl sikeres, de Zoli gépén futólag meg tudtam nézni az üzeneteimet.

2008. február 18., hétfő

29. nap (hétfő)

Reggel szokásomhoz hűen letudtam a másfél óra úszást, ami egyre nehezebb. Nem a feladatok miatt, hanem mert egyre több triatlonos és úszó van itt, akik közül sokan már a korai órákban úszni szeretnének. Szerencsére engem ez sem akadályozott a feladat elvégzésében.
Egy kis pihenő után elindultam a hegyi 3 órás kerékpározásra, ami az elején nagyon nehezen ment. Utána volt 40 perc kemény áttételen, amikor azt éreztem, hogy azonnal leszakadnak a lábaim, de utána már minden rendben volt. Hazaértem és már csak 2 óra 10 perc futás várt rám, na meg egy kis erősítés.
A földúton - ahol mostanában egyre többet futok - majdnem 70 percet mentem előre, hegyeken-völgyeken keresztül, és mivel vissza több a lejtő, pont időben értem haza. Ezután szinte pihenésnek éreztem azt a kis erősítést és nyújtást, ami még várt rám.

2008. február 17., vasárnap

28. nap (vasárnap)

Ahogy a többi héten is, ez a nap a pihenésé. Erre nagy szükségem is van, hiszen hiába volt ez a hetem lazább, összességében így is 40 órát edzettem, így jól esik végre egy kis aktív semmittevés.
A mosás, pakolászás, főzés mellett egy célt tűztem ki, hogy megpróbálom megoldani a polár program problémáját. Az első gond az volt mikor kiutaztam, hogy nem tudtam az interface-t összekötni a géppel. Luca jóvoltából ez megoldódott, de sajnos az adatokat így sem tudom felvinni és így elvesznek az elvégzett edzéseim, mivel mindig ki kell törölnöm, hogy a következő edzést mérni tudjam. Az az igazság, hogy az órám több mint tíz éves, de eddig rendesen működött és nem volt vele semmi problémám. Na mindegy, csak kicsit dühített a dolog, de jelenleg nem tudok mit tenni. Inkább arra koncentrálok, hogy kipihenjem magam és újult erővel tudjam elkezdeni a következő hetet.
A mai napom végén eljöttem internetezni, hogy tudjak írni pár sort. Most hogy Zoli is itt van, nagyon összehangoltan tudunk együtt dolgozni és nagy könnyebbség, hogy nem vagyok egyedül. Egyelőre ennyit, de ígérem, hogy jövő héten újabb edzésekről és élményekről számolok be.
Úgy tudom, hogy otthon most kicsit változatosabb volt az idő, de ettől függetlenül remélem, mindenki a tervei szerint tud készülni...

2008. február 16., szombat

27. nap (szombat)

Mivel a karnevál keresztbehúzta az edzéstervet, a pénteki helyett mindenképpen le kellett menni úszni. Ezt úgy tudtam a legrugalmasabban megoldani, hogy egy korai reggeli után, a 10 órás nyitásra lementünk Zolival az uszodába. Éppen az egész medencében úszóedzés volt és nem engedtek be, meg kellett várni míg pontosan nyitásidő van. Ekkor mielőbb nekivágtunk, amit nagyon jól tettünk, mivel igen sok triatlonista lepte el az uszoda területét, és így nekünk megvolt a szokott helyünk. Bő egy órás edzés után gyorsan hazamentünk, mert délután még hosszú program várt ránk.
Egy viszonylag jó iramúra sikerült San Nicolas volt oda-vissza. Ez a kerékpározás Mogán felé kezdődött, amerre a sziget-kör. Annyi volt benne a nehézség, hogy a kemény emelkedőkön kívül még a széllel is meg kellett küzdeni, ami nem volt ínyemre. Végül viszonylag frissen érkeztem haza a 4 óra 30 perces tekerésből, és kimentem egy jóleső 90 perces futásra. Mivel az úszás miatt megcsúszott a program, így éppen sötétedésre végeztem, de szerencsére nem volt semmi probléma. Ezen a napon se időnk, se energiánk nem volt netezni, inkább a pihenésre és a regenerálódásra koncentráltunk.

2008. február 15., péntek

26. nap (péntek)

Bár magából a karneválból - ami itt napok óta folyik - semmit nem tapasztaltam, a mai napunkat módosítani kellett, mert állítólag emiatt nem nyitott ki reggel az uszoda. Azt nem tudom, hogy milyen összefüggés van a kettő között, de ez most nem is lényeges. Ezáltal a reggeli pihenést meghosszabbítottam, ami Zoliékkal ellentétben, nekem nem ment jól. Nem tudtam igazán sokat aludni, ezért többször felébredtem és csak azon járt az agyam, hogy most kellene úsznunk...
Na mindegy, az a fontos, hogy viszonylag korán megreggeliztünk és késő délelőtt elindultunk edzeni. Mindenki más irányba ment, mert ma különbözőek voltak az elvégezendő feladatok. Én nekivágtam és mentem egy bő 3 órát. Ezúttal Santa Lucia hegyeire vezetett az utam. Közben kellett egy kicsit erősítenem (2 × 20 perc alacsony pedálfordulat és alacsony pulzus, "badizás").

A kerékpár végeztével kimentem Zolival futni. Az első 30 percet közösen tudtuk le, majd utána megcsináltam a parkban a mára előírt 10 darab dombrafutásomat. Erősítettem egy kicsit, mivel a hosszú edzések mellett ez is fontos szerepet játszik és az úszás hiányát ellensúlyozva, volt egy kis gumikötelezés. Így a mai nap is gyorsan elrepült.
Most, a vacsora után Csaba, aki csak egy hétre tudott eljönni (munka miatt), elkezdett csomagolni, mi pedig Zolival a Faroban egy internet kávézó lépcsőjén ülve (zárva van) laptopon netezünk. Mindenki nagyon csodálkozik mikor meglát minket itt ülni, de ahogy elolvassák a feliratot (internet café), csak jót mosolyognak! Egyébként a tőlünk 10 méterre levő étteremből az előbb kijött a pincérnő és mondta, hogy nyugodtan leülhetünk valamelyik kinti asztalhoz, még rendelnünk sem kell (rendes tőle). Meg sétálgatott itt egy őr is az imént, de csak köszönt és továbbment...

Szerencsére azt tudom mondani, hogy minden rendben van, csinálom a dolgom. Mindenki hiányzik, de egy pár hétig még nélkülöznötök kell ;-) Egyébként hamarosan jönnek a csapattársak és "Géza-edző", kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, ha ők is itt fogják nyomni. De pár nap, és ezt is megtapasztalom. Az biztos, hogy ez a hét, hogy most társaságom is van, sokkal gyorsabban telik, és csak úgy pörögnek a napok.

2008. február 14., csütörtök

25. nap (csütörtök)

Reggel kissé fáradt voltam az úszáson, de ettől függetlenül viszonylag gyorsan eltelt, mivel elég változatos feladatok voltak. Egy kis pihenő után, kora délután nekivágtam a bringázásnak. Zolival elmentem a mogani körforgalomig, ahol én megfordultam és lazán visszapörgettem. A laza 2 óra második fele azzal telt, hogy a cipőm stoppliját próbáltam rendesen beállítani, mivel kicsit kényelmetlennek éreztem. Sikerült több-kevesebb sikerrel. Utána rögtön kimentem futni, ahol egy jóleső 15 km végén kellett 10×100m felpörgetést csinálnom. Nem volt vele semmi gond. Az edzések után, mivel még volt egy kis szabadidőm, sokat gimnasztikáztam és nyújtottam. Mivel nem neteztünk este, így a Zoli által hozott filmek közül megnéztünk egyet, amivel gyorsan eltelt az idő és ideje volt lepihenni. Az edzések mellett az is nagyon fontos, hogy meglegyen a kellő mennyiségű pihenés, mivel az elvégzett munka, csak ilyenkor épül be.

2008. február 13., szerda

24. nap (szerda)

Egy kicsit monoton, folyamatos úszással kezdtem a napot, de mivel mostanában sikerül elkezdenünk az úszast 7 óra 40 perc környékén, így viszonylag időben végzünk és a reggelizés is nyugalmasabb. A könnyebb hétnek köszönhetően ma csak 100 km-t tekertem, igaz volt benne 3×10 km tempósabb, hogy egy kicsit szoktassam magam az iramhoz. Így a negyedik héten már ezt is kóstolgatni kell! Szerencsére nagyon jól esett. Rövidebb pihenő után irány a konditerem, ahol már jól ismert arcok fogadtak. Nem törődtem senkivel, elvégeztem a megszokott feladatokat, majd kocogás haza. Gyors vacsora és irány netezni. Már nagyon megszoktam, hogy írok, remélem érdekes a beszámolóm (legalább egy kicsit)!

2008. február 12., kedd

23. nap (kedd)

Reggel a megszokott módon lenyomtam az úszást, ami egész gyorsan eltelt, kivéve az 1000 méter gyors lábtempót, de azt is leküzdöttem. Délelőtt elterveztem, hogy gyorsan letudom a bringát, de egy éppen akkor érkező zápor meggátolt ebben. Ekkor úgy döntöttem, hogy a futást, ami egyébként is a nehezebb része volt az edzésnek, előre hozom. Így is tettem, de a 10 km tempófutás (kicsivel 35 percen belül, pulzusra) közben kisütött a nap és elég fülledt idő lett. Ennek ellenére nem volt gond és gyorsan megcsináltam a programot. Egy kis pihenőt követően kimentem és pörgettem egy laza 3 órát, amiben szerencsére nem volt semmi izgalmas, csak tekertem, ahogy elő volt írva. Este, hogy jól teljen az idő, megnéztük Zoli filmjét (53/11), ami jó volt, és kicsit felelevenítette a versenyszezont, hogy miért is küzdünk most ebben a táborban. Szerencsére a sok edzés mellett, kellő mennyiségű idő jut a pihenésre is, ami nagyon fontos ekkora terhelés mellett.

2008. február 11., hétfő

22. nap (hétfő)

Szombat este valamivel 22 óra után megérkezett a két "vendég" edzőpartner. A vasárnapról nem tudok túl sokat mesélni, mivel a többiek szokták az új légkört, én pedig teljes mértékben a pihenésre koncentráltam, tehát igazából semmi érdemlegeset nem csináltam.
Újra eljött a hétfő és kezdődik a meló ezerrel. Igaz, hogy most lazább hetet tartok, de azért a másfél óra úszást nem hagyhattam ki, az fontos! A többiek alkalmazkodtak a bevált ritmushoz, így mindhárman már jóval 8 óra előtt csobbantunk és mindenki elvégezte a saját feladatát. Én kora délután elindultam Zolival tekerni, azonban az első óra után elváltak útjaink, mivel neki még ráhangolódás van, én pedig Santa Lucia felé akartam menni. De sajnos gyorsan beborult és a parton hiába sütött ezerrel a nap, a hegyek között esős, hűvös volt az idő. Ezért másfél órát tekertem az eső határán, hogy hegyek is legyenek, de esőben se kelljen bringáznom (nem készültem nagyon esős felszereléssel ma) és utána a parton haza. Ezután Zolival kimentünk egy bő órás futásra a völgybe, majd én még kiegészítettem egy kis futóiskolával meg repülőzéssel. Este egy kis erősítés és jöhet a megérdemelt pihenő.


Reggel már egyre több triatlonos csapattal talákoztunk az uszodában, voltak olyanok is, akiket be sem engedtek úszni. Ezért mi maradunk a minél korábbi kezdésnél, reméljük továbbra is maradéktalanul el tudjuk végezni a feladatokat. Most egy kicsit borongós az idő (2-3 napja), de nem vészes és szerencsére nem okozott gondot.
Mindekit üdvözlök és ahogy hallottam, otthon is egészen szép az idő!

2008. február 9., szombat

20. nap (szombat)

A mai napra hosszú edzést terveztem, de megfordult a fejemben, hogy kicsit lazábbra veszem, mert elég fáradtnak éreztem magam. A sors is ezt akarta, mivel indulásom előtt egy kicsivel el kezdett esni az eső. Három hét alatt ez volt az első alkalom, úgy hogy nem lehet okom panaszra. Azért szépen lessan elindultam bringázni és "menekültem" az eső elől. Nem is volt gond kb. 2 óra 30 percig, amikor is megkaptam a magamét! Igen nagy zuhiba keveredtem, de akkor már a rövidített kerékpáros adag második felében, hazafelé tartottam. Végül egy 30 percet kellett kibírnom, mert utána csendesedett és egyre jobb idő lett. De mivel rajtam minden csurom víz volt, egy bő 100 km megtétele után hazajöttem. A délután második felében a szokásos megázást követő procedúrát hajtottam végre, tehát mosás és kerékpár törölgetés...
Ez a nap is eljött, elvileg hamarosan megérkezik Benőcs Zoli es Tóth Csaba, hogy ők is elkezdjék a kanári szigeteki felkészülésüket. Furcsa lesz három hét után megosztani az apartmanomat másokkal, de probáltam összepakolni és valami rendszert vinni a dolgokba, hogy megfelelő nagyságú helyük legyen a többieknek is.
Mindenkit üdvözlök otthon és mindenkinek a legjobbakat! Remélem, hogy legközelebb már a közös élményekről is be tudok számolni.

2008. február 8., péntek

19. nap (péntek)

Reggel másfél óra úszással nyitottam, ami viszonylag gyorsan eltelt és nem is volt olyan unalmas. Utána siettem reggelizni, mert egyre többen vannak a szállásomon és mindent felesznek, ezért jobb a lehető legkorábban visszaérni. Mondjuk utólag kiderült, hogy igazán fölösleges volt sietni, mert akik egész nap csak a medencénél vagy a parton fekszenek, már régen megreggeliztek és elfoglalták bázisaikat.

Ezután pihentem egy kicsit és elindultam kerékpározni. Csak 4 órát tekertem, de úgy döntöttem, hogy felnézek a hegyekbe egy kicsit. Santa Lucia és San Bartolomeo hegyeire másztam fel, különösebb erőlködés nélkül, csak a megmászása volt a feladat. Amikor Fataga felől jöttem le a hegyről, rájöttem, hogy minden kerékpáros erre tanyázhat, mert nagyon sok emberrel találkoztam.
Miután hazaértem, kimentem futni, és egy laza órás bemelegítő után emelkedőket nyomtam a parkban. Túlzás lenne azt állítani, hogy nagyon jól esett, de nem volt vele semmi különös gond. Itthon egy kis levezető has- és hátizom erősítés, nehogy kiessek a formámból!

2008. február 7., csütörtök

18. nap (csütörtök)

Ma már odáig jutottam, hogy abban az uszodában, amely elvileg 8:00-kor nyit, 7:50-kor már a vízben voltam. Sikerült egy nagyon izgalmas és változatos edzést csinálnom (a programnak megfelelően). Mivel a mai napom lazább, így nagyon jót és hasznosat pihentem a délutáni 20 kilométer bringa és 17 kilométer (végén felpörgetés) futás előtt. Szerencsére elég gyorsan eltelt, így most van időm felkészülni a következő két KEMÉNY napra. De ha ezekkel is minden rendben lesz, akkor utána tartok egy lazább hetet, hiszen nem lehet fejetlenül nyomni, mint "süket a csengőt".
Már tényleg nem sok időt kell kibírnom, és jönnek az első edzőpartnerek, akik megtörik ezt a magányos légkört, amit... tulajdonképpen... már egészen megszoktam.

Ezúton is köszönöm a sok hozzászólást, nagyon örülök, hogy ilyen sokan gondoltok rám és egy kicsit "talán" hiányzom is. Jó munkát és edzést mindenkinek!

2008. február 6., szerda

17. nap (szerda)

Reggel másfél óra unalmasnak mondható úszás - benne 3000 méter folyamatos - után, pihentem egy kicsit és megkíséreltem átjutni az autópályán. Ezúttal felkészültem, még tegnap gyorsan vettem egy mellényt, ami rajtam is volt, de szerencsére nem jött egy rendőr sem. Hát a kerékpározásomat sem sorolhatnám az izgalmas edzések közé, mivel könyöklős edzést tartottam (síkon), ami azt jelenti, hogy 110 kilométer pörgetés várt rám (4-kör) a völgyben. Végülis nem volt vele semmi gond, mert mindig találkoztam egy-két kóbor bringással, amikor pedig nem, akkor ott volt az enyhén viharos szél, ami nem hagyta, hogy unatkozzam. Hazafelé megpróbáltam átjönni a sziklaomláson, de éppen bontották a hegyet, tehát lehetetlen volt. Így maradt a veszélyes autópálya.
Miután hazaértem az 5 óra tekerésből, egyből indulnom kellet kondizni, persze kocogva. Ez tényleg csak kocogás volt, de a teremben a szokásos törzsprogram után, volt egy kis általános erősítés (gépeken) is. Sajnos a törzsprogram közben nem tudtam számolni, ahogy otthon szoktunk, mert lehet, hogy meg is vertek volna, ha megzavarom vagy netán kizökkentem az ottlévőket a munkából, és ők egy kicsivel többen voltak! Jó lett volna, ha a kis otthoni csapattal erősítünk, de úgy, hogy ők jönnek ide, mert itt valamivel jobbak a körülmények. Na mindegy, miután eleget gyúrtam, hazakocogtam és pihentem egy jót.

2008. február 5., kedd

16. nap (kedd)

Reggel minél előbb le kell mennem az uszodába, mert egyre több triatlonos merészkedik oda ilyen korai időben, és meg kell mutatnom, hogy nekem itt bérelt helyem van. Eddig még mindig sikerült, remélem ezután sem lesz vele gond. Délben kimentem és tekertem bő 4 órát, majd kis pihenő után 70 percben volt egy 10 kilométeres tempófutásom a parkban, ami egészen jól ment (35 perc 30 msp). Ezek végeztével egy kis erősítés és gumikötelezés, hogy teljes legyen a nap.
Egyébként minden rendben. Szerencsére jól vagyok, és az egyedüllétet is egészen megszoktam. Szerintem most már az lesz furcsa, ha jön valaki. De azért várom az edzőpartnereket!
Számomra nagyon gyorsan eltelik egy-egy nap, mivel reggel felkelek, edzés és már este is van, de ennek ez a rendje.

2008. február 4., hétfő

15. nap (Hétfő)

Reggel 4600 méter úszással nyitottam, majd kora délután kimentem a mogani emelkedőre egy kis "laza" erősítésre. Jól sikerült, igaz a lejtő aljában alaposan megáztam, de ennyi belefér. A közel négy órás kerékpár vége már nem sikerült annyira jól. Már többször mentem át a völgyhöz az autópályán (6-7 km) - mivel máshol nem lehet átjutni - de most, az edzés utolsó 15 percében megállított a rendőr a pálya elején. Hiába mondtam neki, hogy pár kilométer lenne az egész, sajnos nem tudtam meggyőzni, főleg azért mert van 2 rövid alagút is ezen a szakaszon és erősködött, hogy ott nem látnak, ezért nem mehetek tovább.
- Akkor hogy menjek haza?
Őt nem érdekli, de a legrosszabb esetben menjek vissza és a sziklaomlásos szakaszon menjek át a parton. Oké, de a pályán nem mehetek visszafelé (sétáljak végig a stopplis cipőben?). Ezt a kérdést gyorsan megoldottam: 50 méter után felültem és visszagurultam szemben a forgalommal! A leomlásos szakaszon szerencsére éppen nem dolgoztak, de volt egy 20 méteres szakasz, ahol sziklát kellett másznom. Itt találkoztam két bringással is, akik szintén a kerékpárjukat emelgették és közben sűrűn szencségeltek. Utána még volt vagy 100 méter földút, de végülis sikeresen hazaértem. Nem is lett volna semmi gond, azonban több mint 2 óra futásom volt még aznap hátra, aminek a végére keményen rámsötétedett. De nem számít, ez is megvan!

2008. február 3., vasárnap

14. nap (vasárnap)

Először is elnézést kérek, hogy az utóbbi napokban nem írtam, de nem volt kedvem és anyagi megfontolásból is visszább kellett vennem a netezésből, de most itt vagyok.

Péntek reggel volt egy technikázásra koncentráló úszásom, majd délután első alkalommal merészkedtem kifejezetten hegyre és a mogani emelkedőn kellően meg is izzasztottam magam. Mondjuk most még csak a feljutás volt a cél, nem volt semmi extra feladat. Mindezek után futottam másfél órát, a végén lendületes emelkedőkkel a parkban.


Szombaton úgy döntöttem, hogy mivel 10-14 óra között van nyitva az uszoda, most nem fér bele a programba (majd ha más fázisában lesz a felkészülés), inkább elmentem egy hosszabbat tekerni. Bő 5 óra lett belőle, viszonylag síkon. Utána egy laza 1 óra 40 perces futás a földúton a völgyben és a végén 10×100 méter felpörgetés. Edzések végeztével várt rám még egy kis erősítés és gumikötelezés, amihez az igazat megvallva, már nem nagyon volt kedvem, de erőt vettem magamon.

Vasárnap ismételten a pihenésé. Nem vagyok egy nagy pihenő, de úgy gondolom, hogy több mint 43 óra tiszta edzésidő 6 nap alatt és a szervezetnek muszáj regenerálódnia. Az igazság az, hogy jólesik egy kicsit a semmittevés, tengés-lengés.

Érdekesség:
Ahogy már említettem, van egy előnye, ha bérletem van az uszodába, mégpedig az, hogy akkor megyek, amikor én akarok és nincs megszabott időpontom, ami biztos, hogy sehogy nem lenne egyeztethető a több edzéssel. Tehát reggelente, amikor lemegyek az uszodába, még nagyon kevesen vannak és azt vettem észre, hogy folyamatosan jönnek az idősebb urak (ők csak fejetlenül nyomják) és a lányok vagy háziasszonyok (személyi tréner utasításait követik). Így 9 óra környékén már azon veszem észre magam, hogy nagyon sokan vagyunk és mindenki nyomja deszka, tenyérlap, uszony, lábbója segítségével. Szerencsére már kezdik megszokni, hogy én is ott rovom a hosszakat.

Kerékpározáson azt tapasztaltam, hogy még nagyon kevés profi vagy csapat van itt, vagy csak nem találkozom velük. Eddig inkább csak olyan emberekkel találkoztam, akik szépen, nyugodtan, kedvtelésből tekernek, örülnek a szép időnek és a jó körülményeknek. Igaz, az utóbbi napokban egyre több emberrel futottam össze, ami azt mutatja, hogy hamarosan meglepik a környéket az edzeni vágyó sportolók.


Én mostanában a parton (nagyon sok sétáló és futó ember), a parkban (minden szempontból ideális a mozgásra) vagy a völgyben található földúton futottam. A pénteki futás alkalmával mentem mendegéltem és a meredekebb emelkedő aljában (tudni kell, hogy ez egy nagyon köves, de nyugodt földút, ami odafelé folyamatosan emelkedik) úgy döntöttem, hogy nem fordulok vissza, ahogy szoktam, hanem megnézem, mit rejteget még a völgy. Hát mondanom sem kell, hogy egy viszonylag kemény 1,5 - 2 kilométer várt rám, de nagyon jó volt és a látvány is magáért beszélt. Ekkor 45 percnél megfordultam, de megfogadtam, hogy amikor alkalmam lesz rá (és lesz erőm) elfutok arra és megnézem, hogy hová vezet ez a hegyoldalakon kígyózó utacska.


Ha jól megnézem, az egész napomat az edzések teszik ki, de ez így is van rendjén. Szerencsére jól vagyok és az egyedüllétet is kezdem megszokni. De nagyon sokat jelent, hogy minden gondommal és problémámmal fordulhatok barátnőmhöz (Lucához), aki azonnal megpróbál segíteni otthonról, ahogy lehetőségei engedik. Az is jó hír, hogy kilencedikén jön Benőcs Zoli és Tóth Csaba, akik kizökkentenek egy kicsit a monoton napjaimból. És az is egyre közelebbinek tűnik, hogy megérkezik edzőm (Géza) és egy-két csapattársam. A lényeg, hogy sikerüljön elvégeznem a kitűzött feladatokat és a lehető legkevesebb legyen az akadályozó tényező.

Most egyelőre ennyit, üdvözlök mindenkit otthon, remélem mindenki jól van.

2008. február 1., péntek

12. nap (péntek)

Most nincs túl sok kedvem írni ezen a gépen (itt a szomszédos recepción), drága is és a betűk is furcsán vannak. Majd a pihenőnapomon írok valami hosszabbat a blogra is, és néhány levelet is megírok előre.
Amúgy jól vagyok, csak hiába használom ki az edzések közötti pihenőket, akkor is kezdek kicsit fáradt lenni, mondjuk az adagok is nőnek. Ettől függetlenül az edzések szerintem jobban mennek, főleg miután bemelegszem. Próbálok fokozatsan csinálni mindent, nem szeretnék fejreállni idő előtt.
Képzeljétek, szombaton 10-től 14 óráig lehet úszni. Szerintem most kihagyom, mert pont üti a többit. A polárt most is próbálgattam, még nem megy, de probálkozom megoldani a dolgot.