majorjozsef.hu

Mindenkit szeretettel üdvözlök az új honlapomon

2008-05-04T05:25:00.000-07:00

Kedves Blogolvasók!

Értesítelek benneteket, hogy ezentúl az új, immáron tökéletesen működő honlapomon követhetitek pályafutásomat: www.majorjozsef.hu

Üdvözlettel:

Major József

Arizona Ironman live coverage a www.majorjozsef.hu oldalon

2008-04-12T08:35:00.000-07:00

Kedves Blogolvasók!

Holnap (április 13-án) magyarországi idő szerint 15:45-kor rajtol az Ironman Arizona verseny. Élőben követhetitek a http://www.ironmanlive.com/ - on. De arra az esetre, ha úgy mint tavaly, most sem működne tökéletesen, megpróbálunk élő sms közvetítést adni a http://www.majorjozsef.hu/ weboldalon.

Mindenkinek jó szurkolást kívánok!

Üdv.:Kővári Luca

ui.: Sajnos az új weboldalon a blogbejegyzések kommentjei technikai okokból nem jelennek meg. Ha mégis küldenétek megjegyzést, bíztatást vagy pár jó szót, itt is megtehetitek, mert még gyakran nézzük ezt az oldalt is! Köszönöm.

Kattints a www.majorjozsef.hu oldalra

2008-04-08T13:02:00.000-07:00

Kedves barátaim és érdeklődők!

Örömmel értesítelek benneteket, hogy elkészült az új honlapom, melyet a http://www.majorjozsef.hu/
webcímen érhettek el. Mostantól a blogbejegyzések is a fent említett oldalon lesznek elérhetőek a Blog címszó alatt.

Köszönöm, hogy eddig is figyelemmel kísértétek pályafutásomat, külön köszönet az erőt adó bíztatásokért, megjegyzésekért, és remélem, hogy a jövőben még több információval tudok szolgálni az új honlapom segítségével.

Üdvözlettel:
Józsi

Beszámoló a vasárnapi versenyről

2008-04-01T09:42:00.000-07:00

Kedves Blogolvasók!

A beszámolót megtekinthetitek a megújult honlapomon.

Józsi

http://www.majorjozsef.hu/

Live Coverage – élő közvetítés János sms-ei alapján.

2008-03-30T08:38:00.000-07:00

7 óra 30 perc

A pálmákat vízszintesre hajlítja a nagyon erős szél, meglepően hűvös, 17 fok van. A verseny fél óra múlva kezdődik, de még teljesen sötét van. Józsika melegít.

9 óra

A szél maradt, de a nap süt. Józsika 43. az úszás után, 11 percre az elsőtől, de 4-6 perc csak a derékhadtól. A bringapálya sok helyen nagyon keskeny, szeles gerincen megy kétszer oda-vissza. 8 óra 52 perckor ment ki a depóból.

11 óra

20. az első kör után, 16 percre az elsőtől, 11-re a második Hector Llanostól, 6-7 percre a 10-12. helyen bringázóktól.

13 óra 48 perc

Józsika 6. lett. 5 percre az elsőtől. Embertelen szél még most is.

16 óra 57 perc

Mivel nagy volt a káosz (több körös futás), nem lehetett pontosan követni az eredményeket. Végleges eredmény: Józsika 4. lett. 3 másodpercre a harmadik helyezettől és 1 perc 40 másodpercre a másodiktól.

(Bejegyezte: Kővári Luca)

Depózás

2008-03-29T11:06:00.000-07:00

Négy körül kerékpárral betekertem a versenyközpontba, amint odaértem 5 perc alatt elintéztem a nevezést és a depózást is. A hatalmas szél miatt a kerékpárokat fektetve kellett a depóban elhelyezni. Ráadásul a magas rajtszám miatt a lehető legrosszabb helyre került a bringám. Este hétkor meghallgattam a technikai értekezletet, addigra megérkezett János is, és együtt visszamentünk a szállásra.

Egy kis ízelítő a vasárnapi versenyről

2008-03-27T03:23:00.000-07:00

Mivel most a kemény edzések után egy kicsit lazább a programom, inkább a hétvégén (március 30-án) megrendezésre kerülő versenyről (Triatlón de Gran Canaria- 1ª Prueba Copa España Triatlón Larga Distancia) írok egy kicsit.

A helyszíne Arinaga, ami bő 25 kilométerre található Maspalomastól, ahol lakom. Mivel a tengerparton helyezkedik el, így alapvető, hogy a 3000 méter úszás, egy igen aktív hullámzású öbölben kerül megrendezésre. Az a szerencsém, hogy azért ez egy zártabb, nem nyílt tengeri szakasz, de így sem lesz egyszerű. Főleg, hogy a múlthéten, amikor itt is ünnepeltek az emberek, uszoda hiányában Jánossal lementünk kétszer is a tengerbe edzeni, ami nem volt a kedvencem… De megpróbálom megoldani a legjobb tudásom szerint!
Ha minden igaz, akkor a parton egy sétányon alakítják ki a depót, körülbelül 300 fő részére. A kerékpározás sem lesz egyszerű. Az elején egy ipari parkhoz hasonló helyen kerülünk egy kis kört és utána nekivágunk a hegyeknek. A domborzat mellett az is nehezíti a helyzetet, hogy arra akár hányszor voltam edzeni, mindig viharos erejű volt a szél, ami a pálya némelyik szakaszán extra kellemetlen. Még az a szerencse, hogy nekem a "szél a barátom" és mindenkinek fújni fog!
Tehát miután két darab 40 kilométeres kört (80km) letekerünk és kellően elfáradunk, az ipari negyedben kialakított 5 kilométeres körből futunk négyet (20km), és a parton kialakított célban fejezzük be a versenyt, remélhetőleg sikeresen.

Az az igazság, hogy az elmúlt napokban még elég kemény edzéseim voltak, így nem túl nagyok az elvárásaim, csak az a célom, hogy az arizonai ironman (ami rá két hétre lesz) szempontjából hasznos része legyen a felkészülésnek. Ettől függetlenül nyomni fogom ahogy megy, ahogy Géza is tanácsolta („Okosan, de bátran versenyezz! Jó lábvíz, technikás down hill, büntető futás”), amit megpróbálok megvalósítani.
A többi versenyzőről nem tudok túl sokat, igaz van rajtlista, de nem ismerem őket, kivéve a két ironman specialistát, Eneko Llanos Burgerát és bátyját, Hektort. Velük eddig csak a hawaii vb-n versenyeztem, ahol Eneko a top 10-ben végzett, de Hektort sikerült megvernem. De nem is ez a lényeg, hanem hogy egy jó verseny legyen és majd meglátjuk!
Sajnos állandó segítőm, Luca nem lehet most itt, de szerencsére Ringhofer János barátom itt lesz, és amellett, hogy elvisz a versenyre, megpróbál mindenben segíteni, amiben csak tud. Ezt előre is megköszönöm neki, mert nélküle nehéz helyzetben lennék.

Jó érzés olvasni a hozzászólásokat és a leveleimet, hogy milyen sokan szorítanak nekem. A verseny után, megígérem, hogy a lehető leggyorsabban leírom élményeimet és tapasztalataimat.

Néhány versenyinformáció, csak spanyol nyelven:

A verseny hivatalos honlapja: http://www.clubfinisher.com/ (Doble Olímpico)

Egyéb használható honlapcímek:
http://www.triatlon.org/competiciones_08/ld_grancanaria.asp
http://www.triatlon.org/competiciones_08/datos_prueba/ld_grancanaria.htm

64. nap (hétfő)

2008-03-24T02:35:00.000-07:00

Már egy hete nem jelentkeztem és ez nagymértékben a lustaságom miatt van. Vagy nincs kedvem írni, vagy az internet lehetőséghez való elsétálás okoz számomra problémát. De most mindkettőt leküzdöttem!

Az elmúlt hetem nagyon gyorsan elrepült. Az elején volt egy-két lazább napom, majd a hét közepén megint sikerült kellően lefárasztanom magam. De mostantól egyértelműen az arizonai ironmanhez és az itteni féltávhoz hangolom az edzéseket. Úgy érzem, már nagyon sok munkát elvégeztem, ezért ha nagyon fáradtnak érzem magam, akkor lazábbra veszem. Szerencsére semmi probléma nincs, így az eredeti tervhez tartva magam a hét elején még emberkedem egy kicsit, aztán csak a versenyre koncentrálok. Szeretném jól megcsinálni, hogy elérjem vele a kellő célt az arizonai ironman felkészülésében.

Remélem a sérülések és egyéb problémák továbbra is elkerülnek és csak a kitűzött célra tudok koncentrálni, ami nem más, mint a Hawaii kvóta megszerzése.

Itt minden tökéletes az edzések elvégzéséhez, csak mostanában néha dühöngök az étteremben, hogy miért az a vacsora ami. Nem tudom a dolgozók mit gondolhatnak, de biztosan azt kérdeztgetik magukban, hogy meddig akar még maradni ez a srác? Már csak bő egy hét és remélhetőleg életem egyik legjobb felkészülését fejezhetem be. Nagy bizakodással várom a versenyeket, mivel szeretem a kihívásokat és az lesz idén elég.

Szóval minden rendben és mielőbb próbálok jelentkezni ismét. Üdv mindenkinek, Józsi

Úszás az óceánban

János készített néhány képet, ahogy csütörtökön és szombaton kimentem a nyílt vízre edzeni. Egyrészt szoknom kell a közeget és a hullámokat, mert a verseny is az óceánban lesz, másrészt az uszoda múlt hét végén több napig nem nyitott ki az ünnepek és a tavaszi szünet miatt.

A csütörtöki úszás nem esett túl jól a kemény bicikli és futás után, ráadásul másnapra 6 órás kerékpáredzést terveztem bő 2 óra futással. Azonban hosszú mérlegelés után, pénteken mégis úgy döntöttem, hogy visszaveszek és csak 4 órát mentem. Inkább pihentem, mert nem szeretném kinyírni magam idő előtt. Úgy gondolom, hogy annak semmi értelme. A szombati óceán-túra már jobb volt, aznapra csak erősítés és lazítás volt a terv. De a következő naptól ugyanúgy nyomtam tovább, mint addig!

57. nap (hétfő)

2008-03-17T15:09:00.000-07:00

Az arizonai ironmanre való felkészülésem legnehezebb három napján vagyok túl. Az első nap kiviteleztem a hegyi kerékpározást és a jóleső futást. Másnap tempó bringa és tempó futás (4 × 4500 méter folyamatosan javulóra). Tegnap pedig első alkalommal tekertem egyedül sziget-kört. Így 7 óra 15 perc kerékpározás és 2 óra 20 perc futás megtétele után úgy érzem, hogy sikeresen teljesítettem a felkészülésnek ezt a ciklusát.
A napokban nagyon kellemes 30 C fok feletti a hőmérséklet és általában erős a szél. De nem jelent gondot, mivel a versenyeim is ilyen körülmények közt lesznek, úgyhogy szoknom kell!

Most kicsit ugyan fáradt vagyok, de ez nem is csoda. Amúgy szerencsére az egészségemmel minden rendben és semmi különösebb probléma nem hátráltatja a további felkészülésemet. A következő hetem a ciklusoktól függően lazábban alakul, mivel 4 lazább és három kemény nap vár majd rám. Ez jól is jön, mert ezt a hetet 800 kilométer feletti kerékpár- és 120 kilométer feletti futás-adaggal zártam.

Mostanában úgy tűnik, hogy megint kevesebb triatlonossal találkozom az utakon, talán kifutott a táborozások ideje. Nekem is már csak két hetem van az itteni felkészülésből és jöhet a záró megmérettetés (a verseny). Már nagyon várom, mert rengeteget készültem és jó lesz egy kicsit letesztelni (nem teljesen élesben), hogy hogyan is állok. Edzéseken, amikor kicsit frissebb vagyok, úgy érzem, hogy nem haladok rossz irányba, remélem ezt a versenyeim is igazolják majd.

Jó, hogy az elmúlt hetekben sok ismerősöm volt itt, így visszagondolva gyorsabban is telt akkor az idő. Most, hogy megint magamra maradtam (bár szerencsére nem teljesen, mert Ringhofer János barátom még itt tartózkodik), ezt is jól viselem, mert ilyenkor úgyis csak az edzésre és a pihenésre tudok koncentrálni. Azért bevallom a jót könnyű volt megszokni, hogy Luca két héten át mellettem volt és mindig várt valaki az edzésekből hazaérkezvén... A lényeg, hogy folytatom a programot és remélem, hogy minden a legjobban alakul.

55. nap (szombat)

2008-03-15T13:21:00.000-07:00

A mai napom is csak a szokásosan telt, leszámítva, hogy reggel nem mentem úszni. Reggeli után visszavittem Vöri bérelt autóját, simán ment, nem volt gond. Utána még pihentem egy kicsit, hogy ne teli gyomorral kelljen tekernem, majd indulás...

Elég durva volt a bringa, utána rögtön lementem a parkba és megcsináltam az előírt tempó futásomat. Nem volt könnyű, borzasztóan meleg volt, de túl vagyok rajta, az a lényeg.
Még nem tudom mi lesz holnap, nem lesz egyszerű, de biztos, hogy mostantól reggel 9-ig csak pihenni fogok. Éppen most jött át János, remélem majd önt egy kis lelket belém....

54. nap (péntek)

2008-03-14T15:15:00.000-07:00

Reggel minden magyar elment haza, már nem csak a bungalow-ból, a táborból is. Én lassan összekészülődtem és elmentem úszni. Lelkileg próbáltam készülni a hegyi edzésre, de már akkor tudtam, hogy nem lesz egyszerű. Az úszás és a reggeli után pihentem egy kicsit, majd nekivágtam...

Négy órát tekertem, ennek a 60%-át felfelé, de nem volt vele semmi gond, egészen jól ment. Nagyon meleg volt, még a hegyen is pirított a nap, ahol máskor fázni szoktunk, semmi felhő. Utána pedig kimentem és lefutottm a szokásos 15 kilométert a földúton. Nem volt semmi extra, de azért most elég fáradt vagyok és még két NAGYON kemény nap vár rám. Holnap nem tudok lemenni uszni, mert tempó bringa és futás lesz, ami nem fér bele másképpen. Vasárnap meg már 9-kor el kell indulnom, mert extra csúcsedzés van tervbe véve: 7 óra bringa és 2 óra 30 perc futás. Szerencsére a gyomrommal minden oké, jól vagyok, semmi gondom a magánnyal, csak egy valaki hiányzik nagyon :) De most már tényleg telik az idő és jönnek a versenyek, amiket már tulajdonképpen várok is egy kicsit.

Most éppen a Faro-nál vagyok, de nem tudok még asztalhoz ülni az étteremnél, mert sokan vacsoráznak. Úgyhogy néznek az emberek mint a moziban, ahogy itt ülök a zárt internet café előtt a padkán... Így ennyit mára, ha túlélem a következő két napot, jelentkezem!

53. nap (csütörtök)

2008-03-13T15:03:00.000-07:00

Tegnap estére kiürült a bungalow, egyszál magam hajtottam álomra a fejem. Még elég furcsa volt egyedül...
Lucát reggel kilenckor vittem ki a reptérre, utána sietnem kellett vissza, mert Papp Zsolt várta a kocsit, hogy minél előbb indulhasson a fiúk után a hegyre. Nekem laza úszás volt és kondi (a tegnapi 6 óra bringa 2 óra futás után). Szerencsére napközben már nem éreztem a gyomromat sem, próbáltam a pihenésre és a regenerálódásra koncentrálni.

Ma reggel sokat úsztam, utána rohantam reggelizni, így már reggel 10-re hulla voltam. Még szerencse, hogy tudtam a többi edzés előtt pihenni egy kicsit. Itt megint tüntetnek, de hála az égnek az uszodában nem volt semmi gond. Délután még mindig egy kis regeneráló bringa és futás vár rám, majd vacsora és újra itt az este. Egyre gyorsabban telnek a napok, egyszer csak azt veszem észre, hogy eljött a verseny napja és akkor reszkessetek Llanos fivérek...

51. nap (kedd)

2008-03-11T06:22:00.000-07:00

Továbbra is nyomom az edzéseket, sajnos ma hajnalban hasfájásra ébredtem, de remélem semmi komoly. Valahogy ide is eljutott a hasfájós, hasmenős vírus, pár emberen végigment, talán én nem azt kaptam el. Az is lehet, hogy csak kicsit megviselnek a fokozatos elutazások, néhány napon belül megint szinte egyedül maradok. Persze, azért ez nem tör le annyira, hogy ne végezzem el amiért jöttem. Mar nincs sok hátra és úgy gondolom, hogy megéri küzdeni, hogy Arizonából már zsebemben a hawaii kvótával jöjjek haza.

Bocsánat a ritka jelentkezésért, egyre bonyolultabb megoldani a netezést, mert kiderült, hogy akárhol is neteztünk eddig, mindenhol egy magánszemélytől jött a hálózat. Én meg nem szeretem az ilyet...

Remélem otthon minden rendben, még három hét és én is újra otthon leszek, bár igaz csak rövid két napra.

46. nap (csütörtök)

2008-03-06T12:24:00.000-08:00

Továbbra is keményen nyomom az edzéseket, elkezdődtek a gyorsító munkák, így elég fárasztó, de a versenyek miatt csinálni kell. Géza, az edzőm ma hazautazott, csapattársaim és Luca azonban egy hétig még itt lesznek, ami jól fog esni, mert a kemény edzések után lesz társaságom.
Most már nagyon oda kell figyelnem a pihenésekre, érzi a szervezetem, hogy extra mennyiségű terhelést kap. Az egészségemmel semmi gond nincsen, így nincs akadályozó tényező, folytatom a versenyekre való készülést.

43. nap (hétfő)

2008-03-03T13:20:00.000-08:00

Rögtön azzal kezdeném, úgy volt, hogy tegnap felírok a blogra, de amint észrevettétek ez nem jött össze. Még régebben írtam, hogy felfedeztük, kb. 100 méterre az apartman komplexumtól van egy ház, ami előtt tudunk fogni hálózatot. Tegnap is éppen ott álltunk Lucával, nézegettük az e-maileket, Kinga a túloldalon skype-olt, Géza tőlünk jobbra a padkán ült. Erre egyszer csak jön egy autó, leáll a ház elé, ajajj, gondoltuk megjött Bernal (így hívják a hálózattulajdonost). Kiszáll egy kopasz pasi egy üveg borral a kezében és becsönget a házba. Kinga gyorsan abbahagyta a beszélgetést, átjött hozzánk, mondta, hogy nézte a srác, röhögött és bement. Utána egy perccel naná, hogy lekapcsolták a netet...

Szóval, így nem tudtam befejezni, amit szerettem volna. Most itt ülünk a Faroba, elég jó dolgunk van, mert az internet café melletti étterem zárva van, úgyhogy lazán leültünk ide az asztalokhoz Zsófival, Kingával és Lucával. A pendrive viszont otthon maradt, amire összefoglaltam az elmúlt hetet, így rögtönzök valamit...

Az elmúlt időszakban gyökeresen megváltozott a légkör, azzal, hogy rengetegen jöttek magyarok, egy hete megjött a "válogatott", már lassan egy hete itt vannak Gézáék, az UTÉsek népes tábora is már itt edz egy ideje és Luca is velem van már pár napja. Ráadásul két montis srác is a szigeten tölti a felkészülést, így még velük is bővült a magyar delegáció.

Bár Benőcs Zoli, Tordai Csaba, Buruczki Szilárd és Józsi bá' szombaton hazautazott, még mindig nem maradtam egyedül, habár az edzésekről hiányoznak a srácok, főleg majd a hosszú napokon lesz unalmas egyedül tekerni.

Az edzések amúgy jól mennek, holnaptól áttérek a 3 + 2 napos ritmusra, azaz 3 nap erős, 2 laza. A többiek is nyomják ezerrel, persze mindenki a maga, illetve edzője utasítását követve. Legtöbbször csak a kajáldában futunk össze, ahol bőségesen van lehetőség az elégetett kalóriák pótlására. Van aki ezt jól ki is használja és négyszer, ötször fordul a megrakott tányérokkal.

Az időjárás nem túl változatos, ma kellemes felhős volt az idő, de hidegnek egyáltalán nem mondanám. Szerencsére eső csak éjjel esett egy kicsi, a nappalok szárazok.

Egyre közeledik az első versenyem, amit edzőversenynek szánok, március 30-án, itt Gran Canarian. Ma beszéltem Ringhofer Jánossal, szerencsére ő pont itt lesz akkor és elkísér. Örülök, hogy nem leszek egyedül. Utána, pedig irány haza, majd repülök tovább Arizonába, hogy megmérettessem magam először az idén.

40. nap (péntek)

2008-02-29T13:56:00.000-08:00

Sokáig nem jelentkeztem. Minden rendben van, megérkezett végre Luca. Amúgy is nagy most a nyüzsgés, sok a magyar sportoló. De sajnos ez folyamatosan csökkeni fog az idő haladtával...
Az időjárás nagyon szuper az utóbbi napokban, Luca is elkezdett edzeni a többiekkel. Én meg csinálom tovább a dolgomat! Még egy kemény nap holnap, aztán pihenés, hétvégén pedig írok majd egy hosszabb beszámolót.

37. nap (kedd)

2008-02-26T00:30:00.000-08:00

Most hogy Gézáék is itt vannak, szorosan tartanom kell magam a leírt úszóprogramhoz, így reggel több mint 5000 m-t kellett úszni, ami nagyon lefárasztott. De nem volt sok időm pihenni, mert délben indulni kellett a folyamatos 4 órás pörgetésre. Az eleje nem esett jól, de szerencsére Zoli nyomta velem és a táv második felében már egyedül is megtaláltam a megfelelő ritmust. Amikor hazaértem, egyből kimentem a parkba és megcsináltam a kedden szokásos 10 km tempófutást, plusz még csináltam 3 db 1000 métert mozgásra, de ez már nem esett jól.

A mai nap végére rendesen elfáradtam, de mindig van valami motiváció, ami átsegíti az embert a nehéz szakaszokon. Most például nagyon sokat jelent, hogy 6 hét egyedüllét után csütörtökön érkezik meg Luca, amit már nagyon várok és jó lesz, hogy itt lesz mellettem legalább 2 hétig. Egyébként szerencsére minden rendben, jól vagyok. Remélem ez így is marad, és maradéktalanul el tudom végezni az eltervezett edzéseket.

36. nap (hétfő)

2008-02-25T00:28:00.000-08:00

A már előre bejelentett uszodai sztrájk miatt, csak 80 percet tudtunk úszni, de a lényeg ebbe az időbe is belefért. Délben azzal a céllal indultam el kerékpározni, hogy meghódítom a csúcsot, ahova minden évben fel szoktunk menni. Az elején minden rendben is volt, de az utolsó 6-8 km-re a hegyekben már nagyon hideg szél fújt és az eső is esegetett, azért úgy döntöttem, hogy máskorra halasztom a csúcs megdöntését és kerülő úton lejöttem a hegyekből. Ez eleinte nem is volt olyan egyszerű, mert kb. 20 km-en keresztül nagyon fáztam, de utána a parthoz közeledve ismételten nagyon szép idő fogadott. Ezután az elég fárasztó 120 km után Zolival kimentünk egy laza, beszélgetős 1 óra 40 perc futásra a földúton. Este még egy kis erősítés és intenzív gimnasztika.

35. nap (vasárnap)

2008-02-24T05:15:00.000-08:00

A mai nap, mint az utóbbi pár hétben mindig, ismételten a pihenésé volt. Ez nagyon fontos, mert edzhetek akár mennyit, az elvégzett munka csak a pihenés alatt tud beépülni. A másik pedig az, hogy mindig kell egy kis idő, amikor az ember fizikailag és lelkileg is összeszedi magát a következő feladatok elvégzésére. Ezekre nagyon oda kell figyelnem, mivel most telt el az ötödik hét az edzőtáborból és egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetnem a minőségi munkára. Szeretném a következő öthetet is a legjobb tudásom szerint megcsinálni.

Most nem mondhatom, hogy unatkozom a pihenők alatt, mivel nagyon sok triatlonos edzőtáborozik itt Magyarországról és nem vagyok egyedül. Ettől függetlenül nagyon hiányoznak az otthoni barátaim, ismerőseim és hiányzik a családom, ezért mindig nagyon jó, amikor hallok valamit felőlük.

34. nap (szombat)

2008-02-23T05:07:00.000-08:00

Mivel reggel nincs nyitva az uszoda, így nem kellett korán kelni. Gyorsan megreggeliztünk és mivel nagyon szép idő lett, nyugodtan tervezhettem a napi programot.

Mivel többen is erre a napra tervezték a szigetkört, úgy nézett ki, hogy egy nagyon jó csapattal tekerhetek ma. Tízkor neki is vágtunk az edzésnek, ami számomra nagyon jól telt, végig jól éreztem magam (kivéve a nagyon döngetős lejtőket, ahol a MTB-os tapasztalatokkal rendelkező Parti Andris-olimpikon és Buruczki Szilárd olyan hihetetlen tempót diktált, ami nekem, alföldi gyereknek soha sem ment igazán). Velünk tartott még Benőcs Zoli és Tordai Csaba, ami sejteti, hogy egy nagyon jó ritmusú kerékpáros edzésünk volt. Nekem ez körülbelül az 5-6. sziget-köröm (184 km) volt, de ez lett időben a legjobb!

Utána, amikor már mindenki azt hinné, hogy jöhet a megérdemelt pihenő, akkor (én) gyors öltözés után kimentem és futottam egy laza másfél órát. Nagyon örülök, hogy így a hét végen, fáradtan is sikerült megcsinálnom ezt az edzést, ami nagyon fontos az ironman versenyeim szempontjából.

33. nap (péntek)

2008-02-22T04:58:00.000-08:00

Reggel arra ébredtem, hogy esik az eső. Már két napja borongott és csepegett, ezért ma arra számítottam, hogy végre ismételten napsütés lesz. Azonban ez nem így lett!

Ez nem gátolt abban, hogy a kis csapattal elmenjünk az uszodába és megcsináljuk a feladatot. Mivel a szombati napra elég nehéz edzést terveztem, így a pénteket egyértelműen a napközbeni időjárásra bíztam. Kora délután Zolival kimentem futni, aminek a végén még emelkedőket kellett csinálnom mozgásra a parkban. Addigra már teljesen eláztam, de ez nem jelentett problémát.

Egy kis pihenő után, késő délután elállt az eső és úgy tűnt, hogy szépen lassan javulni fog az idő, ezért gyorsan kimentem egy bő 2 órás kerékpáros átmozgatásra. Próbáltam a tekerésre, a technikára figyelni, mivel nagyon fontos, hogy ez ember ne pazarolja el az energiáját. Az edzés végén már voltak bíztató jelek, látszódott, hogy a hegyek felett szakadozik a felhőzet és három nap után ismételten szép idő lesz.

Este sokat pihentem és a következő napra koncentráltam.

32. nap (csütörtök)

2008-02-21T12:03:00.000-08:00

A reggeli úszásra, most hogy megérkeztek Gézáék, nagyobb bandával mentünk. Mindenki csinálta a kitűzött programot, mindaddig, amíg az úszómester azt nem mondta bő egy óra úszás után, hogy sztrájk van(!), ezért távozzunk az uszodából. Így kicsit előbb értünk haza, de a bónuszidőt el is vertük a reggelizésnél.

Utána éppen csak egy kicsit regenerálódtam és a többiekkel (Szilárd, András, Csaba, Zoli) kimentem tekerni egy 70 kilométert, ami a tervek szerint regeneráló volt, de azért volt iram rendesen. Mivel ma csak egy óra laza futásom volt, így rögtön kimentem a partra és futottam egy jót, igaz a part most nagyon rosszul volt futható, de letudtam a dolgot. Intenzív gimnasztika és nyújtás után, pedig pihenéssel töltöttem a délután hátralévő részét. Rám is fér, mivel a héten lesz még két kemény napom, amiből a szombati egy szigetkör (kb. 190 km), amire úgy néz ki, hogy egy egész kis csapat gyűlik össze. Remélem az időjárás javul egy kicsit, mert az utóbbi két napban borongósra, enyhén esősre fordult.

Úgy néz ki, talán nem lesz gond a vádlimmal, amit említettem az előző napokban, mivel a szponzortól kapott NAWA termékekkel szorgalmasan kezelem, és ma nem volt vele gond futóedzésen. Nagyon jó termékek, mindenkinek csak ajánlani tudom. Amúgy jól vagyok, és kellemes ritmusban telnek a napok.

31. nap (szerda)

2008-02-20T11:46:00.000-08:00

Ma reggel elég nehézkesen ment az úszás, nem volt kedvem az egészhez, de azért letudtam a 4000 métert. A délelőtt nagyon mozgalmas volt, mivel most érkezett meg Zsófi, Géza, Hetti és volt egy-két elintéznivaló. De nem tudtam sokat foglalkozni az újonnan jöttekkel, mivel nekem csinálnom kell a programom. Várt rám folyamatos 4 óra kerékpár, benne egy két tempóval (csak szoktatás), de szerencsére ezt a völgyben kellett csinálni, ahol viszonylag könnyű a terep. Miután ezt letudtam, átöltöztem és már mentem is a konditerembe, hogy megcsináljam a szokásos szerdai erősítést.

Most értem haza és gyorsan leültem, hogy írjak pár sort arról, hogy mi történik velem nap mint nap. Kicsit felbolydult most az élet! Körülbelül 20 magyar sportember lakik itt a környékemen, ami az eddigi nagy magány után elég furcsa, de meg lehet szokni. Most tudok egy kicsit ismerősökkel beszélgetni, ami pozitív dolog. Ettől függetlenül tartom magam a kitűzött programhoz és remélem, hogy továbbra sem lesz akadályozó tényező.

Ma kicsit borongott, de így is kellemes idő volt. Jól vagyok és viszonylag jó a hangulatom, közérzetem. Remélem mindenki jól van otthon, és az időjárás is kedvezően alakul.

30. nap (kedd)

2008-02-19T11:31:00.000-08:00

A reggeli úszáson ismételten sokan voltak, de nem okozott problémát. Szerencsére már jól ismer az úszómester és hagyja, hogy nyugodtan ússzunk Zolival a pályánkon. Már olyan ez az uszoda, mintha örök életemben itt úsztam volna. Meg lehet szokni a nyitott medencét és azt, hogy a felkelő nap sugarai töltik fel az embert egy kis energiával. Mostanában olyan időben sikerült lemenni az uszodába, hogy ma azt is megtapasztaltuk, hogy az uszoda kapuját 7:30-kor nyitják ki, tehát ennél előbb nem mehetünk.

Mivel ma egy jóleső 3 óra 30 percet kellett tekernem, így kora délután Zolival kimentünk és tekertünk egy bő 100 kilométert. Nagyon kellemes, kb. 27 C fok volt és szépen sütött a nap. Miután ezt szerencsésen letudtuk, kimentem a parkba és megcsináltam a szokásos 10 kilométer tempófutást, de ezúttal - csak úgy mozgásra - futottam még 2 × 1000 métert is. Nem mentek rosszul, csak a futás végére nagyon érzékeny lett a bal vádlim és bokám, valószínűleg a kerékpáros stopli állítgatása miatt. Remélem gyorsan elmúlik és kezelni tudom a problémát.

Este elindultunk új netezési lehetőség felkutatására, ami számomra nem volt túl sikeres, de Zoli gépén futólag meg tudtam nézni az üzeneteimet.

29. nap (hétfő)

2008-02-18T11:19:00.000-08:00

Reggel szokásomhoz hűen letudtam a másfél óra úszást, ami egyre nehezebb. Nem a feladatok miatt, hanem mert egyre több triatlonos és úszó van itt, akik közül sokan már a korai órákban úszni szeretnének. Szerencsére engem ez sem akadályozott a feladat elvégzésében.

Egy kis pihenő után elindultam a hegyi 3 órás kerékpározásra, ami az elején nagyon nehezen ment. Utána volt 40 perc kemény áttételen, amikor azt éreztem, hogy azonnal leszakadnak a lábaim, de utána már minden rendben volt. Hazaértem és már csak 2 óra 10 perc futás várt rám, na meg egy kis erősítés.

A földúton - ahol mostanában egyre többet futok - majdnem 70 percet mentem előre, hegyeken-völgyeken keresztül, és mivel vissza több a lejtő, pont időben értem haza. Ezután szinte pihenésnek éreztem azt a kis erősítést és nyújtást, ami még várt rám.

28. nap (vasárnap)

2008-02-17T14:01:00.000-08:00

Ahogy a többi héten is, ez a nap a pihenésé. Erre nagy szükségem is van, hiszen hiába volt ez a hetem lazább, összességében így is 40 órát edzettem, így jól esik végre egy kis aktív semmittevés.

A mosás, pakolászás, főzés mellett egy célt tűztem ki, hogy megpróbálom megoldani a polár program problémáját. Az első gond az volt mikor kiutaztam, hogy nem tudtam az interface-t összekötni a géppel. Luca jóvoltából ez megoldódott, de sajnos az adatokat így sem tudom felvinni és így elvesznek az elvégzett edzéseim, mivel mindig ki kell törölnöm, hogy a következő edzést mérni tudjam. Az az igazság, hogy az órám több mint tíz éves, de eddig rendesen működött és nem volt vele semmi problémám. Na mindegy, csak kicsit dühített a dolog, de jelenleg nem tudok mit tenni. Inkább arra koncentrálok, hogy kipihenjem magam és újult erővel tudjam elkezdeni a következő hetet.

A mai napom végén eljöttem internetezni, hogy tudjak írni pár sort. Most hogy Zoli is itt van, nagyon összehangoltan tudunk együtt dolgozni és nagy könnyebbség, hogy nem vagyok egyedül. Egyelőre ennyit, de ígérem, hogy jövő héten újabb edzésekről és élményekről számolok be.

Úgy tudom, hogy otthon most kicsit változatosabb volt az idő, de ettől függetlenül remélem, mindenki a tervei szerint tud készülni...

27. nap (szombat)

2008-02-16T13:41:00.000-08:00

Mivel a karnevál keresztbehúzta az edzéstervet, a pénteki helyett mindenképpen le kellett menni úszni. Ezt úgy tudtam a legrugalmasabban megoldani, hogy egy korai reggeli után, a 10 órás nyitásra lementünk Zolival az uszodába. Éppen az egész medencében úszóedzés volt és nem engedtek be, meg kellett várni míg pontosan nyitásidő van. Ekkor mielőbb nekivágtunk, amit nagyon jól tettünk, mivel igen sok triatlonista lepte el az uszoda területét, és így nekünk megvolt a szokott helyünk. Bő egy órás edzés után gyorsan hazamentünk, mert délután még hosszú program várt ránk.

Egy viszonylag jó iramúra sikerült San Nicolas volt oda-vissza. Ez a kerékpározás Mogán felé kezdődött, amerre a sziget-kör. Annyi volt benne a nehézség, hogy a kemény emelkedőkön kívül még a széllel is meg kellett küzdeni, ami nem volt ínyemre. Végül viszonylag frissen érkeztem haza a 4 óra 30 perces tekerésből, és kimentem egy jóleső 90 perces futásra. Mivel az úszás miatt megcsúszott a program, így éppen sötétedésre végeztem, de szerencsére nem volt semmi probléma. Ezen a napon se időnk, se energiánk nem volt netezni, inkább a pihenésre és a regenerálódásra koncentráltunk.

26. nap (péntek)

2008-02-15T13:15:00.000-08:00

Bár magából a karneválból - ami itt napok óta folyik - semmit nem tapasztaltam, a mai napunkat módosítani kellett, mert állítólag emiatt nem nyitott ki reggel az uszoda. Azt nem tudom, hogy milyen összefüggés van a kettő között, de ez most nem is lényeges. Ezáltal a reggeli pihenést meghosszabbítottam, ami Zoliékkal ellentétben, nekem nem ment jól. Nem tudtam igazán sokat aludni, ezért többször felébredtem és csak azon járt az agyam, hogy most kellene úsznunk...

Na mindegy, az a fontos, hogy viszonylag korán megreggeliztünk és késő délelőtt elindultunk edzeni. Mindenki más irányba ment, mert ma különbözőek voltak az elvégezendő feladatok. Én nekivágtam és mentem egy bő 3 órát. Ezúttal Santa Lucia hegyeire vezetett az utam. Közben kellett egy kicsit erősítenem (2 × 20 perc alacsony pedálfordulat és alacsony pulzus, "badizás").

A kerékpár végeztével kimentem Zolival futni. Az első 30 percet közösen tudtuk le, majd utána megcsináltam a parkban a mára előírt 10 darab dombrafutásomat. Erősítettem egy kicsit, mivel a hosszú edzések mellett ez is fontos szerepet játszik és az úszás hiányát ellensúlyozva, volt egy kis gumikötelezés. Így a mai nap is gyorsan elrepült.

Most, a vacsora után Csaba, aki csak egy hétre tudott eljönni (munka miatt), elkezdett csomagolni, mi pedig Zolival a Faroban egy internet kávézó lépcsőjén ülve (zárva van) laptopon netezünk. Mindenki nagyon csodálkozik mikor meglát minket itt ülni, de ahogy elolvassák a feliratot (internet café), csak jót mosolyognak! Egyébként a tőlünk 10 méterre levő étteremből az előbb kijött a pincérnő és mondta, hogy nyugodtan leülhetünk valamelyik kinti asztalhoz, még rendelnünk sem kell (rendes tőle). Meg sétálgatott itt egy őr is az imént, de csak köszönt és továbbment...

Szerencsére azt tudom mondani, hogy minden rendben van, csinálom a dolgom. Mindenki hiányzik, de egy pár hétig még nélkülöznötök kell ;-) Egyébként hamarosan jönnek a csapattársak és "Géza-edző", kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, ha ők is itt fogják nyomni. De pár nap, és ezt is megtapasztalom. Az biztos, hogy ez a hét, hogy most társaságom is van, sokkal gyorsabban telik, és csak úgy pörögnek a napok.

25. nap (csütörtök)

2008-02-14T12:56:00.000-08:00

Reggel kissé fáradt voltam az úszáson, de ettől függetlenül viszonylag gyorsan eltelt, mivel elég változatos feladatok voltak. Egy kis pihenő után, kora délután nekivágtam a bringázásnak. Zolival elmentem a mogani körforgalomig, ahol én megfordultam és lazán visszapörgettem. A laza 2 óra második fele azzal telt, hogy a cipőm stoppliját próbáltam rendesen beállítani, mivel kicsit kényelmetlennek éreztem. Sikerült több-kevesebb sikerrel. Utána rögtön kimentem futni, ahol egy jóleső 15 km végén kellett 10×100m felpörgetést csinálnom. Nem volt vele semmi gond. Az edzések után, mivel még volt egy kis szabadidőm, sokat gimnasztikáztam és nyújtottam. Mivel nem neteztünk este, így a Zoli által hozott filmek közül megnéztünk egyet, amivel gyorsan eltelt az idő és ideje volt lepihenni. Az edzések mellett az is nagyon fontos, hogy meglegyen a kellő mennyiségű pihenés, mivel az elvégzett munka, csak ilyenkor épül be.

24. nap (szerda)

2008-02-13T13:39:00.000-08:00

Egy kicsit monoton, folyamatos úszással kezdtem a napot, de mivel mostanában sikerül elkezdenünk az úszast 7 óra 40 perc környékén, így viszonylag időben végzünk és a reggelizés is nyugalmasabb. A könnyebb hétnek köszönhetően ma csak 100 km-t tekertem, igaz volt benne 3×10 km tempósabb, hogy egy kicsit szoktassam magam az iramhoz. Így a negyedik héten már ezt is kóstolgatni kell! Szerencsére nagyon jól esett. Rövidebb pihenő után irány a konditerem, ahol már jól ismert arcok fogadtak. Nem törődtem senkivel, elvégeztem a megszokott feladatokat, majd kocogás haza. Gyors vacsora és irány netezni. Már nagyon megszoktam, hogy írok, remélem érdekes a beszámolóm (legalább egy kicsit)!

23. nap (kedd)

2008-02-12T13:28:00.000-08:00

Reggel a megszokott módon lenyomtam az úszást, ami egész gyorsan eltelt, kivéve az 1000 méter gyors lábtempót, de azt is leküzdöttem. Délelőtt elterveztem, hogy gyorsan letudom a bringát, de egy éppen akkor érkező zápor meggátolt ebben. Ekkor úgy döntöttem, hogy a futást, ami egyébként is a nehezebb része volt az edzésnek, előre hozom. Így is tettem, de a 10 km tempófutás (kicsivel 35 percen belül, pulzusra) közben kisütött a nap és elég fülledt idő lett. Ennek ellenére nem volt gond és gyorsan megcsináltam a programot. Egy kis pihenőt követően kimentem és pörgettem egy laza 3 órát, amiben szerencsére nem volt semmi izgalmas, csak tekertem, ahogy elő volt írva. Este, hogy jól teljen az idő, megnéztük Zoli filmjét (53/11), ami jó volt, és kicsit felelevenítette a versenyszezont, hogy miért is küzdünk most ebben a táborban. Szerencsére a sok edzés mellett, kellő mennyiségű idő jut a pihenésre is, ami nagyon fontos ekkora terhelés mellett.

22. nap (hétfő)

2008-02-11T12:53:00.000-08:00

Szombat este valamivel 22 óra után megérkezett a két "vendég" edzőpartner. A vasárnapról nem tudok túl sokat mesélni, mivel a többiek szokták az új légkört, én pedig teljes mértékben a pihenésre koncentráltam, tehát igazából semmi érdemlegeset nem csináltam.

Újra eljött a hétfő és kezdődik a meló ezerrel. Igaz, hogy most lazább hetet tartok, de azért a másfél óra úszást nem hagyhattam ki, az fontos! A többiek alkalmazkodtak a bevált ritmushoz, így mindhárman már jóval 8 óra előtt csobbantunk és mindenki elvégezte a saját feladatát. Én kora délután elindultam Zolival tekerni, azonban az első óra után elváltak útjaink, mivel neki még ráhangolódás van, én pedig Santa Lucia felé akartam menni. De sajnos gyorsan beborult és a parton hiába sütött ezerrel a nap, a hegyek között esős, hűvös volt az idő. Ezért másfél órát tekertem az eső határán, hogy hegyek is legyenek, de esőben se kelljen bringáznom (nem készültem nagyon esős felszereléssel ma) és utána a parton haza. Ezután Zolival kimentünk egy bő órás futásra a völgybe, majd én még kiegészítettem egy kis futóiskolával meg repülőzéssel. Este egy kis erősítés és jöhet a megérdemelt pihenő.

Reggel már egyre több triatlonos csapattal talákoztunk az uszodában, voltak olyanok is, akiket be sem engedtek úszni. Ezért mi maradunk a minél korábbi kezdésnél, reméljük továbbra is maradéktalanul el tudjuk végezni a feladatokat. Most egy kicsit borongós az idő (2-3 napja), de nem vészes és szerencsére nem okozott gondot.
Mindekit üdvözlök és ahogy hallottam, otthon is egészen szép az idő!

20. nap (szombat)

2008-02-09T03:33:00.000-08:00

A mai napra hosszú edzést terveztem, de megfordult a fejemben, hogy kicsit lazábbra veszem, mert elég fáradtnak éreztem magam. A sors is ezt akarta, mivel indulásom előtt egy kicsivel el kezdett esni az eső. Három hét alatt ez volt az első alkalom, úgy hogy nem lehet okom panaszra. Azért szépen lessan elindultam bringázni és "menekültem" az eső elől. Nem is volt gond kb. 2 óra 30 percig, amikor is megkaptam a magamét! Igen nagy zuhiba keveredtem, de akkor már a rövidített kerékpáros adag második felében, hazafelé tartottam. Végül egy 30 percet kellett kibírnom, mert utána csendesedett és egyre jobb idő lett. De mivel rajtam minden csurom víz volt, egy bő 100 km megtétele után hazajöttem. A délután második felében a szokásos megázást követő procedúrát hajtottam végre, tehát mosás és kerékpár törölgetés...
Ez a nap is eljött, elvileg hamarosan megérkezik Benőcs Zoli es Tóth Csaba, hogy ők is elkezdjék a kanári szigeteki felkészülésüket. Furcsa lesz három hét után megosztani az apartmanomat másokkal, de probáltam összepakolni és valami rendszert vinni a dolgokba, hogy megfelelő nagyságú helyük legyen a többieknek is.

Mindenkit üdvözlök otthon és mindenkinek a legjobbakat! Remélem, hogy legközelebb már a közös élményekről is be tudok számolni.

19. nap (péntek)

2008-02-08T21:59:00.000-08:00

Reggel másfél óra úszással nyitottam, ami viszonylag gyorsan eltelt és nem is volt olyan unalmas. Utána siettem reggelizni, mert egyre többen vannak a szállásomon és mindent felesznek, ezért jobb a lehető legkorábban visszaérni. Mondjuk utólag kiderült, hogy igazán fölösleges volt sietni, mert akik egész nap csak a medencénél vagy a parton fekszenek, már régen megreggeliztek és elfoglalták bázisaikat.

Ezután pihentem egy kicsit és elindultam kerékpározni. Csak 4 órát tekertem, de úgy döntöttem, hogy felnézek a hegyekbe egy kicsit. Santa Lucia és San Bartolomeo hegyeire másztam fel, különösebb erőlködés nélkül, csak a megmászása volt a feladat. Amikor Fataga felől jöttem le a hegyről, rájöttem, hogy minden kerékpáros erre tanyázhat, mert nagyon sok emberrel találkoztam.

Miután hazaértem, kimentem futni, és egy laza órás bemelegítő után emelkedőket nyomtam a parkban. Túlzás lenne azt állítani, hogy nagyon jól esett, de nem volt vele semmi különös gond. Itthon egy kis levezető has- és hátizom erősítés, nehogy kiessek a formámból!

18. nap (csütörtök)

2008-02-07T05:38:00.000-08:00

Ma már odáig jutottam, hogy abban az uszodában, amely elvileg 8:00-kor nyit, 7:50-kor már a vízben voltam. Sikerült egy nagyon izgalmas és változatos edzést csinálnom (a programnak megfelelően). Mivel a mai napom lazább, így nagyon jót és hasznosat pihentem a délutáni 20 kilométer bringa és 17 kilométer (végén felpörgetés) futás előtt. Szerencsére elég gyorsan eltelt, így most van időm felkészülni a következő két KEMÉNY napra. De ha ezekkel is minden rendben lesz, akkor utána tartok egy lazább hetet, hiszen nem lehet fejetlenül nyomni, mint "süket a csengőt".

Már tényleg nem sok időt kell kibírnom, és jönnek az első edzőpartnerek, akik megtörik ezt a magányos légkört, amit... tulajdonképpen... már egészen megszoktam.

Ezúton is köszönöm a sok hozzászólást, nagyon örülök, hogy ilyen sokan gondoltok rám és egy kicsit "talán" hiányzom is. Jó munkát és edzést mindenkinek!

17. nap (szerda)

2008-02-06T13:58:00.000-08:00

Reggel másfél óra unalmasnak mondható úszás - benne 3000 méter folyamatos - után, pihentem egy kicsit és megkíséreltem átjutni az autópályán. Ezúttal felkészültem, még tegnap gyorsan vettem egy mellényt, ami rajtam is volt, de szerencsére nem jött egy rendőr sem. Hát a kerékpározásomat sem sorolhatnám az izgalmas edzések közé, mivel könyöklős edzést tartottam (síkon), ami azt jelenti, hogy 110 kilométer pörgetés várt rám (4-kör) a völgyben. Végülis nem volt vele semmi gond, mert mindig találkoztam egy-két kóbor bringással, amikor pedig nem, akkor ott volt az enyhén viharos szél, ami nem hagyta, hogy unatkozzam. Hazafelé megpróbáltam átjönni a sziklaomláson, de éppen bontották a hegyet, tehát lehetetlen volt. Így maradt a veszélyes autópálya.

Miután hazaértem az 5 óra tekerésből, egyből indulnom kellet kondizni, persze kocogva. Ez tényleg csak kocogás volt, de a teremben a szokásos törzsprogram után, volt egy kis általános erősítés (gépeken) is. Sajnos a törzsprogram közben nem tudtam számolni, ahogy otthon szoktunk, mert lehet, hogy meg is vertek volna, ha megzavarom vagy netán kizökkentem az ottlévőket a munkából, és ők egy kicsivel többen voltak! Jó lett volna, ha a kis otthoni csapattal erősítünk, de úgy, hogy ők jönnek ide, mert itt valamivel jobbak a körülmények. Na mindegy, miután eleget gyúrtam, hazakocogtam és pihentem egy jót.

16. nap (kedd)

2008-02-05T14:30:00.000-08:00

Reggel minél előbb le kell mennem az uszodába, mert egyre több triatlonos merészkedik oda ilyen korai időben, és meg kell mutatnom, hogy nekem itt bérelt helyem van. Eddig még mindig sikerült, remélem ezután sem lesz vele gond. Délben kimentem és tekertem bő 4 órát, majd kis pihenő után 70 percben volt egy 10 kilométeres tempófutásom a parkban, ami egészen jól ment (35 perc 30 msp). Ezek végeztével egy kis erősítés és gumikötelezés, hogy teljes legyen a nap.

Egyébként minden rendben. Szerencsére jól vagyok, és az egyedüllétet is egészen megszoktam. Szerintem most már az lesz furcsa, ha jön valaki. De azért várom az edzőpartnereket!

Számomra nagyon gyorsan eltelik egy-egy nap, mivel reggel felkelek, edzés és már este is van, de ennek ez a rendje.

15. nap (Hétfő)

2008-02-04T14:01:00.000-08:00

Reggel 4600 méter úszással nyitottam, majd kora délután kimentem a mogani emelkedőre egy kis "laza" erősítésre. Jól sikerült, igaz a lejtő aljában alaposan megáztam, de ennyi belefér. A közel négy órás kerékpár vége már nem sikerült annyira jól. Már többször mentem át a völgyhöz az autópályán (6-7 km) - mivel máshol nem lehet átjutni - de most, az edzés utolsó 15 percében megállított a rendőr a pálya elején. Hiába mondtam neki, hogy pár kilométer lenne az egész, sajnos nem tudtam meggyőzni, főleg azért mert van 2 rövid alagút is ezen a szakaszon és erősködött, hogy ott nem látnak, ezért nem mehetek tovább.

- Akkor hogy menjek haza?

Őt nem érdekli, de a legrosszabb esetben menjek vissza és a sziklaomlásos szakaszon menjek át a parton. Oké, de a pályán nem mehetek visszafelé (sétáljak végig a stopplis cipőben?). Ezt a kérdést gyorsan megoldottam: 50 méter után felültem és visszagurultam szemben a forgalommal! A leomlásos szakaszon szerencsére éppen nem dolgoztak, de volt egy 20 méteres szakasz, ahol sziklát kellett másznom. Itt találkoztam két bringással is, akik szintén a kerékpárjukat emelgették és közben sűrűn szencségeltek. Utána még volt vagy 100 méter földút, de végülis sikeresen hazaértem. Nem is lett volna semmi gond, azonban több mint 2 óra futásom volt még aznap hátra, aminek a végére keményen rámsötétedett. De nem számít, ez is megvan!

14. nap (vasárnap)

2008-02-03T11:09:00.000-08:00

Először is elnézést kérek, hogy az utóbbi napokban nem írtam, de nem volt kedvem és anyagi megfontolásból is visszább kellett vennem a netezésből, de most itt vagyok.

Péntek reggel volt egy technikázásra koncentráló úszásom, majd délután első alkalommal merészkedtem kifejezetten hegyre és a mogani emelkedőn kellően meg is izzasztottam magam. Mondjuk most még csak a feljutás volt a cél, nem volt semmi extra feladat. Mindezek után futottam másfél órát, a végén lendületes emelkedőkkel a parkban.

Szombaton úgy döntöttem, hogy mivel 10-14 óra között van nyitva az uszoda, most nem fér bele a programba (majd ha más fázisában lesz a felkészülés), inkább elmentem egy hosszabbat tekerni. Bő 5 óra lett belőle, viszonylag síkon. Utána egy laza 1 óra 40 perces futás a földúton a völgyben és a végén 10×100 méter felpörgetés. Edzések végeztével várt rám még egy kis erősítés és gumikötelezés, amihez az igazat megvallva, már nem nagyon volt kedvem, de erőt vettem magamon.

Vasárnap ismételten a pihenésé. Nem vagyok egy nagy pihenő, de úgy gondolom, hogy több mint 43 óra tiszta edzésidő 6 nap alatt és a szervezetnek muszáj regenerálódnia. Az igazság az, hogy jólesik egy kicsit a semmittevés, tengés-lengés.

Érdekesség:
Ahogy már említettem, van egy előnye, ha bérletem van az uszodába, mégpedig az, hogy akkor megyek, amikor én akarok és nincs megszabott időpontom, ami biztos, hogy sehogy nem lenne egyeztethető a több edzéssel. Tehát reggelente, amikor lemegyek az uszodába, még nagyon kevesen vannak és azt vettem észre, hogy folyamatosan jönnek az idősebb urak (ők csak fejetlenül nyomják) és a lányok vagy háziasszonyok (személyi tréner utasításait követik). Így 9 óra környékén már azon veszem észre magam, hogy nagyon sokan vagyunk és mindenki nyomja deszka, tenyérlap, uszony, lábbója segítségével. Szerencsére már kezdik megszokni, hogy én is ott rovom a hosszakat.

Kerékpározáson azt tapasztaltam, hogy még nagyon kevés profi vagy csapat van itt, vagy csak nem találkozom velük. Eddig inkább csak olyan emberekkel találkoztam, akik szépen, nyugodtan, kedvtelésből tekernek, örülnek a szép időnek és a jó körülményeknek. Igaz, az utóbbi napokban egyre több emberrel futottam össze, ami azt mutatja, hogy hamarosan meglepik a környéket az edzeni vágyó sportolók.

Én mostanában a parton (nagyon sok sétáló és futó ember), a parkban (minden szempontból ideális a mozgásra) vagy a völgyben található földúton futottam. A pénteki futás alkalmával mentem mendegéltem és a meredekebb emelkedő aljában (tudni kell, hogy ez egy nagyon köves, de nyugodt földút, ami odafelé folyamatosan emelkedik) úgy döntöttem, hogy nem fordulok vissza, ahogy szoktam, hanem megnézem, mit rejteget még a völgy. Hát mondanom sem kell, hogy egy viszonylag kemény 1,5 - 2 kilométer várt rám, de nagyon jó volt és a látvány is magáért beszélt. Ekkor 45 percnél megfordultam, de megfogadtam, hogy amikor alkalmam lesz rá (és lesz erőm) elfutok arra és megnézem, hogy hová vezet ez a hegyoldalakon kígyózó utacska.

Ha jól megnézem, az egész napomat az edzések teszik ki, de ez így is van rendjén. Szerencsére jól vagyok és az egyedüllétet is kezdem megszokni. De nagyon sokat jelent, hogy minden gondommal és problémámmal fordulhatok barátnőmhöz (Lucához), aki azonnal megpróbál segíteni otthonról, ahogy lehetőségei engedik. Az is jó hír, hogy kilencedikén jön Benőcs Zoli és Tóth Csaba, akik kizökkentenek egy kicsit a monoton napjaimból. És az is egyre közelebbinek tűnik, hogy megérkezik edzőm (Géza) és egy-két csapattársam. A lényeg, hogy sikerüljön elvégeznem a kitűzött feladatokat és a lehető legkevesebb legyen az akadályozó tényező.

Most egyelőre ennyit, üdvözlök mindenkit otthon, remélem mindenki jól van.

12. nap (péntek)

2008-02-01T09:06:00.000-08:00

Most nincs túl sok kedvem írni ezen a gépen (itt a szomszédos recepción), drága is és a betűk is furcsán vannak. Majd a pihenőnapomon írok valami hosszabbat a blogra is, és néhány levelet is megírok előre.
Amúgy jól vagyok, csak hiába használom ki az edzések közötti pihenőket, akkor is kezdek kicsit fáradt lenni, mondjuk az adagok is nőnek. Ettől függetlenül az edzések szerintem jobban mennek, főleg miután bemelegszem. Próbálok fokozatsan csinálni mindent, nem szeretnék fejreállni idő előtt.

Képzeljétek, szombaton 10-től 14 óráig lehet úszni. Szerintem most kihagyom, mert pont üti a többit. A polárt most is próbálgattam, még nem megy, de probálkozom megoldani a dolgot.

11. nap (csütörtök)

2008-01-31T13:19:00.000-08:00

Szerdán reggel lenyomtam 1 óra 30 perc úszást, majd délután keróztam 4o percet lazán. Utána erősítés a konditeremben, ahova oda-visza futva mentem.
Ma (csütörtök) reggel kivételesen futottam egy bő órát, majd mivel lazább napom volt, 1 óra 45 perces úszás után csak 2o percet pörgettem lazán a környéken.

Most inkább a hozzászólásokra szeretnék kitérni, amiket nagyon köszönök, és örülök, hogy olavssátok a blogomat.

Peti: Még nem kaptam végleges választ, hogy jöttök-e, de ha nem, akkor nagyon sajnálom. Köszi a tanácsot és igaz kicsit óvatosabban, de KÜÜDÖM ezerrel.

Attila: Hát igen, a dolgok kezdenek rendeződni és lassan minden a saját medrében folyik tovább, csak edzeni kell. De legalább nagyon kellemes az idő. Ami a szemüveget illeti, jó az egyedi dizájn, csak ha az ember nem lát ki a szemüvegén, akkor kezdi elveszíteni a funkcióját :-)))) Jó edzést nektek otthon, és fel a fejjel!

István: Hát igen, nem egyszerű a "profik" élete sem, attól függetlenül, hogy sokan azt gondolják hawaii az egész. Keményen kell dolgozni, különben a többiek lesznek a jobbak.

Luca sajnos azért nincs itt, mert a tervek szerint 10 hétig nyomom itt az ipart, és neki otthon kell helytállnia a saját és az én tennivalóimban is. De azért szerencsére jön majd ki egy rövidebb időre, amit már nagyon várok. Köszi a kérdést, remelem jól vagytok és sikerülnek a terveitek!

Most egyelőre csak ennyi, de a következő napokban mesélek majd pár érdekességről, amit itt tapasztaltam. Minden jót mindenkinek!!!!

9. nap (kedd)

2008-01-29T13:15:00.000-08:00

Reggel kicsivel még előbb mentem le az uszodába, mint szoktam, gondoltam tesztelem őket, hogy ténylegesen mikor nyitnak. De már ott voltak, úgyhogy nyolc előtt a vízben voltam. Nem esett túl jól a mai úszás. A fő része 6 x 500 méter volt javulóra, de az utolsónál meghaltam. Utána pillangóztam még egy keveset és levezető technika. A mai adag is összejött egy 4400 méterre.

Így valamivel előbb visszaértem ugyan reggelizni, de így is én voltam az utolsó. Utána ügyintézés (saját szállás, Gézáék szállása és R. János szállása is rendben). Majd egy kis pihenést követően, dél környékén kimentem és tekertem 3 óra 40 percet a völgyben. Csak pörgettem, a technika volt a lényeg. A bringa elején végre sikerült elintéznem az uszoda és kondi bérletet, megkaptam a kártyám a teljes ittlétem idejére! (hurrá)

A kerékpár elég jól eltelt és utána gyorsan tudtam is enni pár falatot. Majd másfél órával később lementem a parkba és - 15 perc bemelegítés után - futottam (9 kört) bő 10 kilométer tempót. Csak a pulzusra kellett figyelnem, nem siettem sehova. Körülbelül 36 perc 40 másodperces tíz kili lett, de nem is az idő a lényeg most. Utána otthon nyújtás és egy kis hátizom erősítés, mert az igen kell a sok könyöklős kerékpárhoz.

A mai nap így telt. Az idő jó, de még nem túl sok triatlonossal találkoztam, csapatokkal pedig egyáltalán nem. Egykét bringást látni, de ők is nagyrészt csak magányosan nyomják.

8. nap (hétfő)

2008-01-28T13:43:00.000-08:00

Reggel - az itteni rendszer szerint - korán keltem és sikerült az uszodában nyitáskor kezdenem, így 8 órakor már vízben voltam. Lenyomtam a tervezett 4500 métert, majd 9:30-kor kipattantam és tűz haza, mert 10-ig van reggeli. 9:50-kor beestem reggelizni és miután mindent összegyűjtöttem ami kell, le is szedték a pultot.

Ezután pihentem egy kicsit és 13 óra előtt nekivágtam a következő edzésnek. Kimentem és a völgyben pörgettem 3 órát (nem volt különösebb probléma), majd utána kimentem a völgyi dűlőútra és a parti körre futni. Ez végül bő 2 óra lett. A vége már nem esett jól, de túléltem. Utána egy kis nyújtás, gumikötelezés és már este 7 óra elmúlt. Gyors zuhanyozás, vacsora és irány netezni. Ez a nap is eltelt. Jól vagyok, a sérüléseim javulnak és talán kezd összeállni, hogy milyen napi beosztással tudom megoldani legrugalmasabban a programomat.

7. nap (vasárnap)

2008-01-27T11:13:00.000-08:00

A mai nap a pihenésé volt. Reggeli után nyugodtan beírtam az edzésnaplómat visszamenőleg is és pihengettem. Közben mindig szerelgetek ezt-azt a bringákon és gyorsan telik az idő. Kora délután főztem egy kis tésztát és jóízűen megettem. Ma lett volna időm napozni, de sajnos csak mostanra sütött ki a nap rendesen, eddig egy kicsit fátyolfelhős, borongós volt az idő.

Délután megnéztem, hogy nyitva van-e az internet kávézó, ahova esténként minden évben el szoktunk menni netezni, de sajnos vasárnap lévén az sem volt nyitva, úgyhogy megint csak egy rövid beszámolót tudok írni. Ma este átgondolom a következő hét programját és Géza tanácsait szem előtt tartva megpróbálom megcsinálni. Remélem otthon mindenki jól van, én igyekszem csak az edzéssel foglalkozni!!!!!

6. nap (szombat)

2008-01-26T14:09:00.000-08:00

Reggel még a nap sem jött fel, mikor 7 órakor felkeltem. Miután összekészülődtem lementem az uszodába. Sajnos nem nyitott ki 8-kor, pedig ki volt írva (de azt gondoltam lehet, hogy csak 9-kor nyit) úgyhogy köröztem egy 20 percet a parkolóban, aztán hazajöttem, mert reggelizni kellett menni.

Dél körül kimentem és tekertem egy kicsit hosszabbat. Az az igazság, hogy még hozzá kell szoknom a kemény edzésekhez, mert hiába tekertem nagyon lazán, a második fele akkor sem esett már jól. A völgyben és a Mogan felé vezető parti úton tekertem nagyon szép időben, végül bő 4 óra lett. Amikor hazaértem, nem akartam erőltetni a futást, fokozatosan kell felépíteni az edzéseket, viszont sokat nyújtottam és erősítettem, ami mostanában (1-2 hete) nem ment a bordám miatt. Most viszont egész jó volt és még egy kis gumikötelezésre is maradt időm. Vacsora és jöhet a megérdemelt pihenés.

Holnap pihenőm lesz, nem is árt, mert össze kell szednem magam, hogy a következő hetem, már zökkenőmentes legyen.

5. nap (péntek)

2008-01-25T13:21:00.000-08:00

Reggel a lehető legkorábban lementem reggelizni. Ezután ejtőztem és pihengettem egy kicsit, majd lementem az uszodába. Közben még be kellett mennem a bérletet intézni, de sajnos most is mondták, hogy a pénz még nem érkezett át a számlájukra. Rendesek voltak, megint kaptam egy igazolást, hogy folyamatban van a dolog és hétfőn kell visszamennem. Utána úsztam 4500 métert, nem voltam extra erős, de elment. Volt egykét ember aki úszott mellettem és persze a pancsoló öregek. De nem zavartuk egymást, nem volt gond.

Úszás után gyorsan hazamentem, hogy egyek egy kicsit és összeszedjem magam a következő edzésekre. Kettő után nekivágtam és mentem 70 kilométert a reptér irányába, majd kimentem 2o kilométert futni. Az elején bemelegítettem 30 percet a parkban, majd mentem 5 x 1 kört (kb. 1130 métert) lendületesebben, de csak mozgásra és pulzusra. Utána elmentem a part körre, de hiába vittem inni, a parton már a naplemente sem vidított fel! Nem esett túl jól és a gyomrom is rendetlenkedett (szerintem a kajáláson még van mit dolgoznom, nem hagyatkozhatok csak a reggelire és a vacsorára). Miután hazaértem nyújtottam, vacsoráztam és gyorsan le is pihentem, mert nagyon fáradt voltam.

4. nap (csütörtök)

2008-01-24T14:53:00.000-08:00

Reggel 5-kor felkeltem és ettem egy pár falatot, hogy időben ki tudjak menni futni. Mikor 7 körül felkeltem, olyan rossz volt a gyomrom, hogy gyorsan letettem a futásról. Elmentem és óvatosan próbáltam reggelizni egy kicsit. Ezután olyan nyomott voltam, hogy csak 10 után tudtam kimenni tekerni (valószínű, hogy az utazás előtti stressz és kevés pihenés most jön ki rajtam, de gyorsan kiheverem "remélem"). Végül a terveknek megfelelően kicsit több mint 3 óra 30 percet tekertem, de a második fele nem esett jól, nem vagyok még hozzászokva a könyökléshez! (Sajnos megint 3-4 millimétert becsúszott a nyeregcső, pedig már nagyon sok mindent megpróbáltam, de lehet, hogy így a jó, és ez csak egy égi jel. Azért megpróbálom megoldani.) Közvetlenül utána futottam egy laza 45 percet, de még ez sem az igazi, de hát azért vagyok itt, hogy ezen javítsak.

Délután nagyon álmos voltam, azért nagy nehezen elindultam úszni. Közben minden utamba eső helyen az interface és a laptop összekötésére alkalmas vezetéket kerestem (mert indulás előtt derült ki, hogy az új laptopon nincs olyan bemenet, mint az interface), de sajnos sikertelenül. Miután odaértem az uszodába, beigazolódott amire számítottam, edzések voltak a helyieknek. Én nem veszítettem lendületemből mivel előző években már sokat úsztam a kisebbik medencében. Beugrottam és majdnem meghaltam. Az eddigiekhez képest, olyan hideg volt a víz, hogy tempósan úsztam 700 méter folyamatosat, majd zsibbadó végtagokkal másztam ki a medencéből. Pedig az úszás a várakozásokkal ellentétben jól esett, de nem bírtam tovább. A holnapi terveket az úszás kövére fogom építeni.

Hazafelé menet is kerestem még a vezetéket, közben a táskámról leesett a bringás szemüvegem és egyből átment rajta 2-3 autó!!!! Nem lett különösebb baja, nagyon jól tűrte, csak kicsit csálé lett. Nem mehet minden zökkenőmentesen.

Most gyorsan vacsora, internet a szomszédos Vista Oasis portáján és pihenés, mert össze kell szednem magam a holnapi napra.

3. nap (szerda)

2008-01-23T14:36:00.000-08:00

Reggel kimenten és a parton futottam oda-vissza egy bő másfél órát, körülbelül 20 kilométer lett. Az eleje nem esett jól, de a végén már nem voltak problémák, ment ahogyan kell. Utána reggeli és egy kis pihenés. Viszonylag időben elindultam az uszodába, mert még beszélnem kellett a bérletről. Mivel az átutalt pénz csak 2-3 nap alatt megy át, így szerencsére sikerült kicsikarnom egy ideiglenes papírt, amíg megkapom a saját bérletemet. El is mentem úszni és mivel most 1-2 nap kimaradt, csak folyamatosan úsztam, így a végére 4000 méter lett.

Délután 3 körül tudtam kimenni bringázni, és a környéken való keringés (melegítés) után a 7 kilométeres autópálya-szakasz leküzdésével a völgyben pörgettem. Az egész bő 3 óra lett és gyorsan be is esteledett. Amikor leszálltam a kerékpárról pont hívott Benőcs Zoli, hogy február 9-én érkezik. Gimnasztika és vacsora után elmentem a legközelebbi hotelbe, hogy megnézzem van-e internet, de sajnos még annyi sem volt, mint a bungalóban. Ezután, mivel a már megvett innivalót is cipeltem magammal, nem volt kedvem sétálni, inkább hazamentem pihenni.

2. nap (kedd)

2008-01-22T13:08:00.000-08:00

Fazék (Fazekas Attila) emberei még nem mondtak semmi fix időpontot, hogy mikor csatlakoznak hozzám. Valószínű, hogy február 2. hetében jönnének, de még nem jelentkeztek. Pedig nagyon furcsa itt egyedül!

Túlzás lenne azt állítani, hogy nagyon megy az intézkedés, csak nagy nehezen elmagyaráztam az uszodában, hogy mit szeretnék. Ehhez most ki kell töltenem egy lapot, csináltatnom kellett fényképet (a bérlethez) és át kellett utalnom a 88 Eurot (remélem átmegy, mert mint mindig, most sem minden adat volt megadva). Holnap bemegyek, ha nem is kapták meg a pénzt, mondom, hogy én már elküldtem és szeretnék úszni.

A Planet-X bringák nagyon jók. Az orszagútin, mikor összeraktam állítottam egy kicsit, és amikor ma azzal mentem intezkedni, olyan volt, mintha már nagyon régen tekernék vele. Nagyon kényelmes volt! Az időfutam biciklivel egy gond volt, hogy tegnap és ma is becsúszott a nyeregcső egy kicsit, és nem tudtam, hogy mi legyen. Ma nekiestem bringa után és csinálgattam. Remélem sikerült megoldani (majd holnap kiderül). Reggel a futással nem volt gond, a megszokott partos kört futottam, csak a sarkam volt egy kicsit érzékeny. Bringázni a szeles részre, a repülőtér irányába kellett mennem, ugyanis a parti út egy szakasza le van zárva, mert leomlott a fal. Így a völgybe csak az autópályán lehet átmenni. Ha sokáig így marad, csak ez az irány lesz szabad. Az új Rotor Q-Rings (hajtókar) kicsit furcsa, de nem érzem, hogy gond lenne vele és nem lehetne megszokni, majd alakul.

Az úr, aki itt lakik nagyon rendes, ma találkoztam a feleségével is, ő is nagyon aranyos! A kis medence, ahol néha úszkálhatok, ha szeretnék az ő apartman komplexumukban van. Nagyon durva! Megfagytam (17 C), de nem volt különösebb gond, nem fájt annyira az oldalam. De az is lehet, hogy csak megfagyott. Ha minden jól megy, azt ígérte, hogy tud Gézáéknak (Zakariás Géza Dr.) és Jánoséknak (Ringhofer János) is jó szállást nézni, próbálja intézni. Remélem lesz hely, mert szerinte a sok rendezvény miatt nem lesz egyszerű.

Ma kicsit borongott, de így sem volt hideg. Ha kisüt a nap, király lesz! Reggel megpróbálok futni, aztán mielőbb elmegyek intézni az uszit és remélem úszni is sikerül majd egy kicsit. Internet ügyben még nincs fejlemény, Árpád nem tudott semmit tanácsolni. Szerinte menjek be egy nagy hotelbe, ha nem nagyon látok nyitva itt a környéken internetes helyet. Majd alakul... Viszont adott egy elég olcsó autóbérlési prospektust, gondolkodom rajta.

Utazás és 1. nap

2008-01-21T12:34:00.000-08:00

Most csak röviden írok. A csomagok simán megjöttek, semmi extra sérülést nem szenvedtek, csak minimális karcolások látszódnak. Az út zökkenőmentes volt. A repülőtérről egy kisbusszal hoztak ki a szállásra. Nem lehetett válogatni, a csomagok láttán ezt küldték. Sajnos nem volt olcsó (35 Euro), de nem kell túl sokat taxizni szerencsére.

Szép napos az idő, egy kicsit homokos, a kocsikat nézve mostanában nagy volt a homokvihar. A szél most is erős, de legalább erősít! Pörgettem egy laza 40 km-t, egész jó volt, csak a végén derült ki, hogy pár centivel alacsonyabbra állítottam a nyerget, mint kellett volna, de már megoldottam.

Reggel valószínűleg futok egy lazát, délelőtt találkozom azzal az úrral, aki intézte nekem a szállást és mindent megkérdezek tőle (szállás ügyintézés, uszoda, internet). Délben úszok valahogy, majd delután egy bringa.

Edzőtábor Kanári szigetek

2008-01-17T12:28:00.000-08:00

A hawaii vb után engedélyeztem magamnak egy kis pihenőt, majd november vége körül elkezdtem az alapozó edzéseket. Lassan azonban itt az ideje, hogy melegebb éghajlatra utazzak. Annál is inkább, mert az első megmérettetésig már kevesebb, mint három hónap van hátra. Április 13-án, Arizonában szeretném megszerezni a kvalifikációt az idei világbajnokságra, addig viszont még sokat kell készülnöm. Erre a legmegfelelőbb hely számomra idén a Kanári szigetek lesz, ahol január 21-től több, mint két hónapot fogok eltölteni. Edzőversenyként elindulok március 30-án egy helyi középtávú viadalon is, a Triathlon de Gran Canarián. ( http://www.clubfinisher.com/ )

News:
17 January 2008

After the Hawaiian Wch I let myself a little rest, then about in the end of November I started to train. But soon I need to go to a warmer place (than Hungary), because my first important race is coming very soon. It is less than 3 month. I would like to qualify to this year’s Wch in Arizona on the 13th of April. Up to that time I need a lot of train! I think the most appropriate place for training is Gran Canaria, where I’m spending more than 2 month from the 21st of January. I will enter a local race as a good training on the 30th of March, which is called Triathlon de Gran Canaria. ( www.clubfinisher.com )

Szombat - Az utolsó nap

2007-10-20T21:48:00.000-07:00

Ma nagy nehezen eldöntöttem, hogy Lucával mi is bemegyünk vásárolni Konára. Igyekeztük visszafogni magunkat, azért vettünk pár ajándékot.

Délután én már kihagytam az utolsó fürdést az óceánban, úgy volt, hogy pakolok, persze neteztem... Aztán jöttek Józsiék, elkezdtük az utolsó vacsorát főzni a maradékokból. Hümm... nem lett rossz. Lazac, saláta, rizs, egészben főtt krumpli szalonnával. Úgy érzem méltó lezárása volt az útnak. Ja, és még igazi kókuszdiót is törtünk....

Ennyi lett volna a nagy Hawaii expedíció, remélem jövőre veletek ugyanitt... ;)

Józsi

Péntek

2007-10-19T23:04:00.000-07:00

Ma a világ egyik leggyönyörűbb helyén jártunk. Ezt bátran állíthatom! Reggel nagyon sokára készültünk össze. Ádámmal kiszámolgattuk kinek, mennyi tartozása van. Majd végre elindultunk és egy órányi autózás után megérkeztünk Waipio völgyéhez. Két autóval mentünk, Ádám, István és Fati a nagy terepjáróval, mi pedig (Lucával) Süléékhez ültünk. Így a mi túránk challengesebb lett, mert a kisebb terepjárót nem engedték le a völgybe. Ugyanis 25%-os meredek lejtő vezet lefelé, ami többnyire egysávos, nem igazán van lehetőség korrigálásra. Az őr meg nem fogadta el, hogy a mi autónk is négykerék meghajtásos, mert hiányzott neki valami jel a hátuljáról. Ezért nem volt más hátra, mint gyalog "lemászni", közben viszont csodálatos látvány tárult elénk.

Persze azt nem tudtuk, hogy ez még csak a kezdet... Ahogy leértünk a fekete homokos partra, másfél, két méteres hullámok fogadtak minket. Magát a völgyet, nagyon nehéz leírni. Egy nagyon mély, zöldbeborult helyet kell elképzelni, melynek közepén folyik a Waipio folyó, egyenesen bele az óceánba. A magas hegyoldalakról elvileg vízeséseknek kellett volna lezúdulniuk, de nem igazán láttunk ilyet. Viszont a part az kárpótolt mindenért. Ahogy átvágtuk magunkat a saras bekötő úton, aranyos kis öszvéreket találtunk szabadon legelészni. Aki bátrabb volt, az megsimogatta őket. Majd bevetettük magunkat a habokba. Hát az óriási volt! Akkora hullámok jöttek, kifelé jövet meg is borított egyik-másik. Mindenki elkezdett bohóckodni, sárdobálás, hullámlovaglás, homokban fetrengés, kézenállás... stb. Mint a gyerekek.... Közben meg gyönyörű volt, ahogy ott álltunk a folyótorkolatban és néztük a völgyet...

Visszafelé várt ránk a túra fölfelé, Luca nagyon szenvedett, én meg papucsban nyomtam. Hazafelé megálltunk vacsizni. Bár nagyon finom steaket ettünk, bevallhatom, az az étterem nem az én pénztárcámhoz volt mérve...

Józsi

Csütörtök

2007-10-18T20:43:00.000-07:00

A tegnapi "maratoni" úszás már Lucát is megtörte. Erika és mi ma abszolút kihúztuk magunkat a közös programból. Egész nap itthon tengtünk-lengtünk. Dél körül Erával kimentünk kocogni egy fél órát. Nekem nem esett rosszul, de mikor 24-25 perckor odaértünk a "strand bejárathoz" és kérdeztem, hogy: megálljunk? - rögtön jött a válasz: igen. Futás után kicsit nyújtottunk a parton, Luca kihozta az úszócuccunkat, aztán csobbantunk egy 20 percet.

Edzés után megettük a maradék rizst, meg husit, amit a hűtőben találtunk. Luca rendberakta az apartmant, meg bedobott még egy mosást. Kicsi pihenő után, pedig vállalkoztam, hogy Erával kimegyek tekerni másfél órát. Különben is már hiányzott a mozgás, örültem, hogy ma be tudtam iktatni ezeket a kis átmozgató edzéseket. Erika meg készül, következő vasárnap X-terra világbajnoksága lesz Mauin. (Nem megy messzire.)
De milyen az én szerencsém, az első 20 percben ledefekteltem. Akkora volt a lyuk, hogy belefújtam a defekthabot és spriccelte kifelé. Aztán valahogy hazagurultam vele, kb. 3 bar maradt benne és mire hazaértem szép lassan megkötött. Azért nem százas ez a defekthab megoldás, tulajdonképpen örülhetek, hogy nem versenyen kaptam defektet!!

Estére főztünk krumplistésztát, egész jól sikerült, bár Era szerint kevés volt rajta a fűszer. Többiek jó későn jöttek, mert este még felmentek vulkán nézőbe, de sajnos a lávafolyam "arrébb ment", így nem látták belefolyni a tengerbe. :(

Józsi

Szerda

2007-10-17T19:50:00.000-07:00

A mai napom nem volt túl érdekes. A tegnapi hosszú séta után úgy döntöttem, hogy ma nem tartok a többiekkel (és utólag kiderült, hogy nagyon jól tettem.) Itthon pihengettem, számítógépeztem, aludtam, szóval nem csináltam semmit. Délután, pedig kimentem pörgetni egy órát, ami nagyon jól esett. Nem sokkal utána Lucáék is hazaértek.

Szegény azzal a reménnyel indult, hogy elmennek egy öbölbe, ahol majd delfinekkel fognak úszkálni. Csakhogy ez a bizonyos öböl - ami Captain Cook névre hallgat - elég nagy, és azt a részét, ahol Cook kapitány emlékműve és az állítólagos delfinek tanyáznak, csak hajóval, kajakkal vagy úszva lehet megközelíteni. Lucáék persze az utóbbit választották, Erával béreltek uszonyt, de így is vagy 50 percig úsztak csak odafelé. Visszafelé érdekes módon mindenki valamivel több, mint 30 perc alatt átért, mivel már fáztak és éhesek voltak. Persze delfint egy darabot sem láttak! Utólag örültem, hogy ebből kimaradtam, nem tudom mit szóltam volna egy 3000 - 4000 méter úszáshoz, így 4 nappal a verseny után.

Még mindig rengeteg üzenetet és gratulációt kapok, ami nagyon jól esik. Köszönöm. Mint már olvashattátok, én is elégedett vagyok az eredménnyel. Tulajdonképpen csak négyen vertek meg azok közül, akikkel eddig összecsaptam és előttem végeztek: Tim DeBoom, Marcel Perez, Eduardo Sturla és Michael Lovato. Ezzel szemben viszont, jó néhány "nagyobb nevet" megvertem, akik ezelőtt szintén előttem voltak. Akár Rutger Bekét, aki a futás második felét végigsétálta, vagy Jan Raphaelt, aki Floridában félévre volt tőlem, most Petr Vabrousek sem bírta a tempót és mögöttem volt az összes osztrák profi ironmanes is. Ami, pedig a szponzorok tekintetében lényeges, hogy a futás során megfogtam az angliai ironman győztes Planet-x-es fickót és, hogy egyetlen egy Erdingeres volt csak előttem.

Sokat filózgatunk itt rajta, hogy volt, s mint volt, min lehetne javítani a jövőben. Erika is nagyon elszánt és én is érzem magamban az erőt az előrelépéshez. Remélem összejön!

Józsi

Kedd

2007-10-16T23:58:00.000-07:00

Ma igen kemény napunk volt. Ehhez képest az ironman semmi :) . Reggel 3-kor keltünk, úgy hogy átlagban éjfélkor feküdt le mindenki. Ádám, Fatima, István, Luca és én vállalkoztunk erre a hőstettre, hogy a sziget legmagasabb pontján, Mauna Kea-n megcsodálhassuk a napfelkeltét. Meg kell, hogy mondjam, a látványért megérte! 4000 méter magasan, a felhők fölött óriási volt a "kilátás". Ugyanakkor borzasztó hideg, 3-4 C fok körül lehetett. Kicsit sétálgattunk, hogy ne fázzunk annyira, majd Ádám futva, mi pedig négy keréken lejöttünk a hegyről.

A lábam nem nagyon bírta a tortúrát, most is bejött, hogy a legkisebb seb okozza a legnagyobb fájdalmat. Hátul a sarkamat úgy nyomta a cipő, hogy alig bírtam menni.
Kilenc körül leértünk Hilo-ba, volt egy kis autószerelés, miegymás, majd fél 11 körül indultunk tovább vulkán nézőbe. Na, itt kezdődtek az igazi megpróbáltatások.

Süni és Süle is csatlakozott hozzánk, majd Ádám vezényletével négy órát túráztunk a Kilauea vulkán körül. A legtöbb turista autóval járta körbe a krátert és egy-egy pontnál megállt nézelődni. Mi elindultunk a turista úton, rátértünk az autós útra, majd a végén átkeltünk a megkövült lávatengeren. Közben néha olyan kénszag volt, ami nem biztos, hogy nem káros az egészségre. Félelmetes volt elképzelni, hogy valaha (nem is olyan régen) itt izzó láva folydogált. A túrát egy intenzív hegymenet zárta, ugyanis a krátert egy magas "hegyoldal" vette körül az egyik oldalról, ott kellett nekünk felcaplatni, hogy eljussunk az autóhoz. Egyébként Hawaii-nak egy nagy érdekessége, hogy egyik percben még a száraz lávasivatagban kullogtunk, a másikban, pedig nedves, zöldes őserdőhöz hasonló hegyoldalon másztunk fölfelé.

Az eredeti tervben úgy volt, hogy este még elmegyünk megnézni egy működő vulkánt is, csak hogy az még kétszer másfél óra gyaloglást jelentett volna. Ráadásul visszafelé tök sötétben a rücskös, megkövesedett láván kellett volna keresgélni az utat, mivel az izzó lávafolyamot csak messziről, sötétben lehet jól látni. Úgy hogy István javasolta, halasszuk el a láva nézőt, mivel Süniéknek rendes túracuccuk sem volt, meg az én sarkam is igen piroslott már. Gyorsan beleegyeztünk a dologba és elindultunk haza.

Süléékkel útközben még gyorsan megálltunk vásárolni, vettünk gyümölcs utánpótlást. Pont jó is volt, mert így a steak vacsora előtt, még bedobtunk egy kis gyümisalit. Fatima csinált egy nagy adag rizottót, Ádámék meg sütöttek marhát és Mahi Mahit a kinti grillen. Szóval ma sem éheztünk...

Józsi

Hétfő

2007-10-15T22:31:00.000-07:00

Ma éjjel végre sikerült pihennem. Bár a nap folyamán továbbra sem éreztem magam túl fittnek.

Luca reggel hétkor felkelt összerakni a rakottkrumplit. Fél kilenc körül csatlakoztam hozzá, majd lassan a többiek is kezdtek felszáradni.

Tíz után sikerült elindulnunk. Autókáztunk másfél órát, át a " megkövült lávatengeren", majd Hilo-ban lyukadtunk ki (a nagy sziget fővárosában). Itt megebédeltünk, utána pedig megnéztünk egy gyönyörű alborétumot.

Este, mikor visszaértünk a szállásra, néhányan lementek megmártózni a melegvizes medencébe, de előtte István és Fati berakta a krumplit a sütőbe. Bő ötven perc múlva már az asztalnál ültünk és mindenki megelégedéssel konstatálta, hogy Luca isteni vacsorát főzött. :)

Józsi

Vasárnap

2007-10-14T23:12:00.000-07:00

Köszönöm szépen az smseket, e-maileket, megjegyzéseket Magyarországról, Arizonából, Svájcból és Olaszországból is! Nagyon jól esnek a gratulációk és hogy drukkoltatok!

Józsi

Délelőtt a sebeinket nyalogattuk, mindenkit kidörzsölt az úszómez és a vérhólyagokat sem úsztuk meg. Sőt, mivel vadiúj zokniban futottam, még a sarkamat is sikerült feltörnöm. Talán ezek miatt a fájdalmak miatt, vagy a túlzott fáradság, de alig bírtam aludni az éjjel. Csak forgolódtam, aztán hajnalban kijöttem inkább a nappaliba megírni a beszámolót.

Délután háromkor indultunk be a központba, hogy az eredményhirdetés előtt még legyen időnk ajándékokat nézni, meg a többieknek jegyet venni a záróbankettre. Este felé én már éreztem a fáradságot, ugyanakkor nagyon jó érzés volt tudni, hogy egy magyar versenyzőnek tapsolhatunk, aki a legjobbak közt áll majd.

Era végig nagyon visszahúzódó volt. Szegény jól megjárta, a győztes Chrissie legalább 10 perces beszédet mondott. Erika pont végig mellette állt, mondta, úgy izgult a csaj, hogy végig remegett. Macca ennél szolidabb volt, spontán beszédet mondott. Kicsit furcsa volt ugyan, hogy megköszönte példaképeinek, a szintén pódiumon álló Luc Van Lierde-nek és Tim DeBoom-nak. A kaja nekem nem ízlett különösebben, meg hattól fél tízig tényleg nagyon megfáradtam. Kijött a nem alvás.

Erikára nagyon büszkék voltunk, remélem, hogy néhány éven belül, én is kiállhatok majd a legjobbakkal a színpadra.

Este ahogy hazaértünk, Süle Józsiék óriási meglepetéssel készültek. Mindhármunknak átadták a gravíroztatott érmeket, és a versenyen készült hivatalos fotókkal is megajándékoztak. Ráadásul, a befutóképünket be is kereteztették. Nagyon örültünk neki!

Luca anyukája talált néhány weboldalt, ahol beszámoltak a versenyeredményekről:

http://www.metro.hu/sport/cikk/152543
http://www.nol.hu/cikk/467815/
http://www.rekreator.hu/sport/hawaii-ironman.html
http://www.kisalfold.hu/cikk.php?cid=2034237&id=1000187

http://www.fn.hu/sport/0710/vasarnapi_sporteredmenyek_173859.php

http://www.sportfm.hu/index.php?mit=hirek&mit1=kivalaszt&id=14142

http://www.hirextra.hu/hirek/article.php?menu_id=2&article_id=25978

http://www.futanet.hu/fr_hir.html

http://www.portfoliolight.hu/cikk.tdp?cCheck=1&k=4&i=3358

És Kuttor Csaba is kommentálta a versenyt:

http://kuttorcsaba.freeblog.hu/

Szombat - A verseny

2007-10-13T23:22:00.000-07:00

Reggel 3 órakor frissen és üdén pattantam ki az ágyból, mint mindig. A versenyek reggelét minden alkalommal egy olyan felkészülés előzi meg, hogy ilyenkor azt érzem, végre ez a nap is eljött. Most is gyorsan pörögtek az események és egy órás készülődés után, már robogtunk is be Konára. A megszokott forgatókönyvtől eltérően a rajt előtt kb. 2 órával már a depóban tuningoltam a kerékpáromat. Ezzel a folyamattal mindig kellően el tudom húzni az időt, most bőségesen maradt idő arra is, hogy Erikával kocogjunk egy negyed órát. A vécézéssel és az utolsó simításokkal, azért most is sikerült kellően elhúzni az időt, de kapkodás nélkül odaértem a 6.30-as vízbe szállásra. Nagy sebbel-lobbal elkezdtem bemelegíteni az új blueseventy zero3-as úszómezemben, a mit Woody szerzett nekem kifejezetten erre a versenyre. Ekkor már nagyon gyorsan telt az idő, és csak azt vettem észre, hogy ott állok a rajtvonalnál a legnagyobb mai ironman sztárok között.

Rajt: Az úszás elején próbáltam viszonylag keményen kezdeni, mert a legjobb boly elcsípése nagyon fontos volt. Kb. 1000 méter után kialakult egy 6 fős boly, amiben öt női versenyző társaságába haladtam, egy nekem jónak tűnő iramban. Szerencsére azt sikerült elérnem az utóbbi 3-4 versennyel ellentétben, hogy nem volt gondom az első szám második felével. A 3900 méter végére felzárkózott egy nagynak tűnő csoport, aminek a végén Erika is ott küzdött a meglepően nyugodtnak mondható hullámokban. Ezt a számot 1:03:10-es idővel zártam, és mint mindig, most is megkönnyebbültem, hogy elhagyhattam ezt a közeget.

Depó1: Megelégedéssel abszolváltam, hogy a felzárkózó bolyban sok profi férfi is volt, így talán lesz körülöttem valaki az aszfalton. Nem sok tennivaló volt az öltözősátorban, csak az úszómeztől kellett megszabadulni és magamhoz venni a rajtszámot és a szemüvegemet.

Bringa: Az első métereken megörültem mikor láttam, hogy a német Kai Hundertmarckkal sikerült nyeregbe pattannom, mivel ő profi kerékpáros volt és jól ismerem a nevét az eredménylisták révén. Sajnos az örömöm korai volt, mert kb. 12 kilométernél ellépett. Ezután próbáltam pulzus alapján tekerni és meg is közelítettem Petr Vabrousek kis csoportját, de mielőtt utolértem volna őket, számomra érthetetlen okok miatt kaptam egy 4 perces büntetést, amit a legközelebbi erre kialakított sátornál kellett letölteni. Ez egy kicsit megtört, mivel már eddig is elég sok hátrányt szereztem úszáson, de nem volt mit tenni, nem ellenkezhettem. Ezután a kemény oldal-szembe szélben próbáltam ismét felvenni a ritmust, ami egészen jól sikerült. A fordító előtt feltűnt a felvezető autó, amely mögött Torbjorn Sindballe és Chris Lieto eszméletlen iramban és dinamikusan haladtak. Miután én is megfordultam egy olyan szakaszához értünk a pályának, ahol erős oldal-hát szél tombolt. Olyan volt már az átmozgató edzéseken is, így tudtam, hogy nem lesz egyszerű a 65 kilómmal aszfalton tartani a bringát. Szerencsére nem volt semmi probléma és ekkorra ismét utolértem Vabrouseket, aki láthatóan szenvedett az ismételten szemből vagy oldalról fújó szélben. Nekem az általános fáradtságon kívül nem volt különösebb gondom, igaz a combomat valami darázsféle nagyon megcsípte, de nem törődtem semmivel. A táv utolsó harmadában is keményen nyomtam és szerencsére most sem volt ezzel probléma, és ennek köszönhetően sok „nagy nevet” sikerült magam mögé utasítanom, akik valami oknál fogva idő előtt elfogytak.

Ekkor már ügyelnem kellett az utolért versenyzők megelőzésekor, hogy véletlenül se keveredjek gyanúba, mert az végzetes lett volna. Ezért néha egy-egy részhajrát kellett nyitnom, hogy a motoros belém ne kössön. Ez csak azért bosszantott nagyon, mert egyébként se vagyok egy bolyozós fajta és miközben megelőztem a női élmezőnyt, láttam számomra érdekes dolgokat, de mindegy... Így sikerült tekernem egy 4:57:06-os időt, miközben próbáltam a lehető legtöbbet enni és a nagy meleg miatt rengeteget inni. A folyadékbevitel jól sikerült, mivel a kerékpározás végétől folyamatosan pisilnem kellett.

Depó2: Második alkalommal nem sok időt töltöttem az öltözősátorban, mivel csak egy zoknit és a cipőmet kaptam magamra, és uzsgyi.

Futás: Az első métereken Józsi, Süni és István biztattak és jelezték, hogy a 41. helyen vagyok. Ez jó volt, mivel innen folyamatosan tudtam számolni, hogy éppen hogy állok a versenyben. A harmadik szám elején a nagy meleg miatt óvatosan, de jó ritmusban kezdtem. Nagyon figyeltem a frissítésre és az előre kigondolt szisztémát végrehajtva, szerintem az eddigi ironman versenyeim legegyenletesebb pulzusgörbéjét produkálva (136-os és 152-es pulzus között, 143-as pulzusátlag) őröltem fel a lávasivatagban elhullott vetélytársaimat. Az is bizonyította, hogy jó iramban haladok, hogy az első félmaratonom 1:21-en belül volt, igaz még csak ekkor kezdődött a nehezbbik része, ráadásul a sivatagban. A futás végig jól esett, csak az okozott kisebb nehézséget, hogy kb. 23 kilométernél már 28. voltam és ekkor a futópálya szélén kerékpárral időnként feltűnő Luca és Ádám közölték, hogy ez a tempó nagyon jó, de ne rémüljek meg, ha egy ideig senkit nem érek utol, mert nagyon messze vannak. Az ez után következő 10 kilométer nem volt túl izgalmas, de szerencsére igazuk lett és az utolsó 7 kilométeren még begyűjtöttem, akit lehetett. Végül a negyedik legjobb 2:46:43-as idővel értem célba.

Összességében a helyezéssel nagyon meg vagyok elégedve a mezőny extra erősségét figyelembe véve. Az idők tekintetében nem vagyok teljesen elégedett, a 8:51:44–es időnél jobbat vártam, de debütálóként nem lehet okom panaszra. Az egyértelmű, hogy úszásban mindenképpen fejlődnöm kell és elengedhetetlen, hogy a kerékpáron a stabil állóképesség mellé extra gyorsaság társuljon, mivel a nemzetközi mezőny iszonyatos tempót diktál. A futást nézve, nagyon örülök, hogy a nagytádi „kicsit gyengébb” eredmény után ismét sikerült egy világszinten is jónak mondható finisht produkálnom. Külön örömmel tölt el, hogy a kritikusnak számító meleg sem viselt meg és nem okozott problémát. Azt mindenképpen állíthatom, hogy nagy élmény az ironman mekkájában, egy jó verseny végén célba érni.

Józsi

Saturday- The Race day

I jumped out from the bed at 4 am as always. The morning of the races I always feel, thanks God the day has come. The time passed very quickly and after an hour preparation we were ready to go to Kona. Not as usual two hours before the race I tuned up my bike in the check in area. I can spend a lot with this, but in the end I had time to run a 15 min with Erika. I arrived in time to the swimming area at about 6.30. I started to warm up enthusiastically in my new zero3 swimming suit, which was given to me especially for this race from Woody. I just realized that I’m waiting in front of the start line with the best ironman athletes.

Start:
I tried to push hard in the beginning of the swim, because it was really important to stay with a good bunch. Approximately after 1000 m a bunch was formed (5 woman athlete and me) and I thought it’s a pretty good pace for me. Luckily I didn’t have problems with the second half of the swimming. In the end of the 3900m a big bunch got together with Erika in the back of it, and surprisingly the ocean was calm. I finished with 1:03:10 the swimming and as always I was relieved that I can leave the water.

First Depo:
I was satisfied, because I found out that there are quite a lot male athlete in the bunch so hopefully I don’t have to bike on my own. I just had to get my start number and glasses, and then I could go.

Bike:
At the first meters I was happy, because I realized I got on the bike with the German Kai Hundertmarck, who used to be a professional cyclist. Unfortunately my happiness didn’t last for long, because around 12 km rode away from me. Afterwards I kept going based on my heart rate as long as I didn’t got closer to Petr Vabrousek, but before I could catch up with them I was given a 4 min penalty(don’t even know why), so I have to stop. I humbled at first especially because I got quite a lot time-lag during the swim, but I pulled myself together and continued. I tried to get the rhythm in the cross-ahead-wind. Before the turning Torbjorn Sindballe and Chris Lieto turned up, they were pushing an incredible pace. I turned back at this part of the bike course there was very strong side-wind and I knew it’s not going to be easy with my 65 kg to keep my bike on the road. Luckily I didn’t have any problems at all and at that stage I caught up with Vabrousek again, who was suffering from the strong wind. I didn’t have difficulties apart from the average tiredness, although a kind of bee stung my shank, but I didn’t care of it. I pushed the pace really hard so I was able to catch some big names.
At this point I had to really be aware when I passed someone, because I couldn’t afford to lose more time. Therefore sometimes I had to increase my speed, so the motorcyclist couldn’t pick on me. I was a little bit angry, because I’m not a “drafting person” and as I overtook the female leading group I’ve seen some interesting situation…never mind.
I managed to finish the bike at 4:57:06 time and took as much food and drink as I could. The liquid ingestion was very successful as I had to pee from the end of the bike.

Second Depo:
I didn’t spend much time in the depo as I just needed to put my socks on and my running shoes.

Running:
At the first meters Józsi, Süni and István encouraged me ( I was on the 41.). That was great, because from that on I could count where I am. Because of the heat I tried to start the running carefully but in a good pace. I really paid attention to the blowing and I kept my heart rate between 136- 154 an average of 143. My first half marathon (in 1:21) proved that I run on a good pace. A felt very strong during the running, although after 23 km I was the 28. but there was a huge gap then, when I didn’t see anyone(that was tough). At the last 7 km I collected some more people and finished with 2:46:43. (The 4. running time)

Overall:
I was very satisfied with the rankings especially in this enormously strong field. Even though I’m not satisfied with my time splits, I expected a better time, but it’s not that bad at first. That’s unambiguous, that I really need to focus on my swimming and have to improve, this is essential. Also need to work on an extra quickness as there’s amazingly high speed on the bike. I’m perfectly delighted with my running, especially after a weaker running in Nagyatád. I could prove that I’m able to run with the top athletes. An other joy that the heat didn’t brought me down as much as I thought. I can tell you it was amazing to race here and finish the race.

Jozsi

Péntek - 8. nap

2007-10-12T20:05:00.000-07:00

Íme, elkészült!
Most indulok kipróbálni.
(9:57)

Nagyon köszönöm a szurkolást mindenkinek! Nagyon jól esnek a bíztató szavak!

Verseny indul: 13-án szombaton 18:45 (magyar idő szerint). http://www.ironman.com/worldchampionship

Rajtszámok:
118 Csomor Erika

1629 Kovács Fatima

94 Major József

(a neten majd rajtszám szerint is lehet követni az eseményeket)

Ma átmozgató bringán extrául fújt a szél, legalább tudjuk mire számítsunk! Utána kocogtam egy 15 percet, úgy nem tengett bennem az erő, de nem is most kell, majd holnap.

Egykor indultunk be depózni, két kocsival mentünk így kényelmesen elfértünk. Pont a legtökéletesebb időpontban értünk oda, mert az első roham már lement (1-800-ig), viszont a többiek még nem jöttek, így kb. 20 perc alatt megvoltunk. Végülis a sótablettákat felragasztgattam a kormány alá, ha nem éri víz, akkor megmaradnak. A bringás és futózsákokat végleg be kellett adni, holnap majd be kell könyörögnöm még egy tubus gélt (gondoltam elviszem magammal futásra). Már majd' az összes profinak bent volt a bringája. Michellie Jones vígan pózolt a kameráknak, fényképeszkedett. Láttuk a Llanos testvéreket és Jalabert is nem sokkal utánunk tette be a bringáját.

Depózás után még egy órát elvoltunk (elég kellemetlenül szorult a nap, nyomott volt a levegő), aztán indultunk haza vacsizni. Lányok még gyorsan vettek maguknak egyenfelsőt (nem direkt), csak kitalálták, hogy mégsem indulnak egybemezben. A vacsora ezúttal Süle Józsiéknál volt, Süni isteni pennét csinált nekünk. Tényleg nagyon ízlett, ettől fog mindenkinek jól menni a verseny!

Most már itthon az utolsó simításokat végzem, készülődök. Holnap 3 körül kelünk, négy körül indulunk. Jó korán kint leszünk, de így legalább lesz idő mindenre. Lassan fekszünk le, most igazán nem érzek semmit, majd holnap versenyen minden kiderül.

Mindenkinek további szép napot kívánok! Nekem jó éjszakát!

Józsi

Friday

There was a huge wind, at least I know what to expect. Then I ran 15 min, I wasn’t too strong, but doesn’t matter as I have to be good tomorrow.
We went to check in at around one o’clock at the best time as the most people have finished by then. So I attached the salt tablets to the bottom of the handlebar, hope it’s not going to rain. The run and bike gear had to be given, so tomorrow I can only put my jelly in. All the best professional athletes have been checked in. We have seen the Llanos siblings and Jalaber as well.
After an hour we went home and had dinner. After that I did the last preparations, start to get ready for the race. Tomorrow we’re going to get up at 3 o’clock and leave at about 4. So I’m going to have time for everything. I have to go to bed very soon, I don’t feel anything at all, I’ll se tomorrow at the race.

Have a good day for everyone. And good night for me!

Jozsi

Csütörtök - 7. nap

2007-10-11T23:58:00.000-07:00

A mai nap nagyon jóra sikeredett. Bár reggel bekeményített a meleg, a lakásban úgy lehetett érezni, mintha kicsit fülledtebb lenne a levegő. De délután meghazudtolva önmagát, bent a központban olyan borult volt az idő, hogy Era szabályosan fázott, mikor kijöttünk az óceánból.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre! A délelőtt többnyire bicikli takarítással telt, délben indultunk be Erikával és Lucával a profi versenyzők tájékoztatójára. Ádám és István vitt be minket, ők utána elmentek snorkelingezni. Kicsit késve érkeztünk, hátul leültünk, balról Stadler, jobbról Al-Sultan. Fura érzés volt. Csak néztem körbe-körbe, csupa nagy név, akikről eddig csak elméletben beszéltünk, szombaton meg ott fogok úszni a lábvizükön..., vagy ők az enyémen... :) Tényleg, végiggondoltam, hogy nem lesz nagy tolongás mögöttem úszás után..., még szerencse, hogy az érmeket a végén osztják. Erika nyugodtnak tűnik, viccelődik, hogy majd megveregeti Michellie Jones vállát, mikor bringán elsuhan mellette. Vagy nem is viccelődik?! Azt elárulhatom, hogy nagyon feni magát egy-két versenyzőre.

Breefing után jól elvoltunk. Megkértek mindenkit, hogy egyenként fotóztassa le magát. Erika meg mondta, hogy várjuk meg míg lemegy a sor, addigra úgyis elmegy a többség és nem látják, ahogy fotózkodik. Erre leültünk másfél méterre a fotóstól és végignéztünk mindenkit, együttesen próbáltuk kifundálni, ki-kicsoda, ki milyen állapotban van, mekkora a vádlija stb.

Utána pedig elindultunk körülnézni, hogy veszünk néhány fontos dolgot. De úgy látszik nem megy ez nekünk, mert ismét egy óriási shoppingolás lett a dologból. Először megirigyeltem Timo Bracht barátunkat és csak megvettem azt a kompressziós zoknit. Vettem még géleket, biztos, ami biztos. Vettem egy profile carbon kulacstartót kulaccsal, arra majd később kitérek, hogy miért. Ja, és vásároltam még egy óratartót, ami az ergomo-t fogja tartani. Miután ezt kifizettük, tovább nézelődtünk a parton, Era sikeresen lebeszélte magát arról, hogy vegyen egy új mezt magának. Majd beültünk a parton egy étterembe, eszegettünk és utána még benéztünk egy boltba... Itt találtunk végre olyan naptejet, ami elvileg 8 órán át védelmet nyújt (legalábbis ez van ráírva), meg voltak leárazva specialized bringás cipők. Ilyet már régóta kerestem magamnak. De nyugi, nem a versenyen fogom kipróbálni sem az új cipőt, sem a most divatos zoknit, csak a rajtig most már le sem veszem a lábamról.

Négy óra körül végre lejutottunk a partra és a pályán úsztunk egy háromnegyed órát. Elég durva hullámok voltak, küzdöttünk rendesen. De érzésre nem volt semmi különösebb probléma. Ám, előtte még összefutottunk egy magyar age-group versenyzővel. Ő szólított le minket, mikor hallotta, hogy magyarul beszélünk. Tizenkilenc éves korában ment ki New York-ba, azóta ott él. Tegnap is leszólított minket egy pasi, ő itt él a szigeten, csak törte a magyart, még kisfiú korában jött el az országból. Ebből látszik, hogy nem is vagyunk olyan kis nemzet.

Visszatérve az úszásra, nem lenne baj, ha versenyen nyugodtabb lenne az óceán. Viszont ha olyan jó kis borult időnk lenne futás alatt, mint ma volt, az jó lenne. Bár állítólag nem jelent semmit, hogy a központban milyen idő van, attól még kint az országúton tűzhet a nap. Majd meglátjuk...

Úszás után összetalálkoztunk Fatimával, őt Józsiék hozták be fél hat körül, hogy együtt menjünk a tészta partira. És amíg Fatiék ránk vártak egy idősebb fószer a kezükbe nyomott két ingyen belépőt (amúgy 45 dollár egy belépő). Addig szervezkedtünk, míg Süle és István bejött velünk, Luca és Süni elmentek vásárolni, Ádám meg sétált egyet.

Este otthon nekiláttam felszerelni a bringám. Most térnék vissza arra, hogy mire kellett a plusz kulacs, tartóval együtt. Ugyanis egy mérnökhöz hűen elővettem a szakirodalmat (Triathlete), melyben Stadlernek van egy bringás képe. (Era már kivan tőlünk. Annyit foglalkozunk Normannal, hogy azt mondta, ha még egyszer valaki kiejti a nevét az fizet vagy fut egy kört a ház körül :) ) Szóval nála láttam azt a megoldást, hogy a vázra felszerelt egy levágott kulacsot és abba rakta a kajáit. Addig-addig fabrikáltam, fejlesztgettem, míg közös erővel talán sikerült olyan megoldásra jutnunk, ami jó lesz. Persze, a sótabletta tartóról gyorsan le lettem beszélve, lévén, hogy csak 3 tablettát tud tárolni és állítólag abból óránként kell bevenni egyet. Úgyhogy még mindig nem tudom azokat hova teszem, na mindegy.

Hát így telnek az utolsó napok, holnap még egy rövid átmozgatás, kipróbálom, hogy jól vannak-e a cuccok fölrakva a bringámra, aztán depóóó...

Józsi

Thursday

Today was great; I spent my whole midday basically with cleaning my bike. Then at 12 we went to the professional briefing with Erika and Luca (my girlfriend). We arrived a little bit later; from my left there was Stadler and Al-Sultan from my right (it was a little bit strange). I was just looking around and the only thing I saw was great, famous athletes; and I imagined that tomorrow I’m going to swim with them…hopefully they’ll swim behind me :)
I was thinking that there’s not going to be a lot of people around me during the swim…fortunately the medals are given in the end of the race. Erika is very calm, she’s joking that she’ll pat Michellie Jones on he back when she’ll pass her at the bike. I can tell you she can’t wait to race.
After briefing we had a little bit of fun. Photos were taken of everyone.
Then we went to buy couple of important stuff, but in the end we end up buying a lot of stuff. I became envious of Timo Brancht’s official socks so I bought one for me. I bought some gels for the race just to make sure there’s enough. I bought a profile carbon key ring with water bottle, I’ll tell you later why. After the shopping we were looking around. Then we had a meal in a restaurant. Then we went to a shop, where finally we found sun cream which lasts for 8 hours ( at least it’s written on it) and there were specialized bike shoes on sale(I was looking for it for a long time). But of course I’m not going to try the new bike shoes and socks; actually I’m not going to take it off until the race.
Around 4 we went to the swim track and we swam about 45 min. There were huge waves, we were fighting with them, but it wasn’t that bad. We met a young guy, who’s racing in age-group. He went to New York, when he was 19 years old, since that he has been living there. Then we met another Hungarian who lives in the island, but he was speaking with strong accent, as he was a little boy when he moved here. So we’re not even a little country as you can see from it.
I hope the ocean will be calm, but cloudy during the running. We’ll see…
In the evening I started to prepare my bike. So I needed the spare water bottle with the holder, cos I’ve seen in the triathlon literature a picture of Stadler’s bike. There’s a half-cutted water bottle on the bike, where you can put the gels. But I don’t know where to put my salt tablets as I need them every hour, but I don’t have enough space on my bike.
So these are my last days. Tomorrow I’ll try my race gear, and then check in during the day…

Jozsi

Szerda - 6. nap

2007-10-10T21:30:00.000-07:00

Végre nyugodtan aludtam, egész sokat. Reggeliztünk és 10 körül Erikával elindultunk bringázni egy jóleső két órát, utána pedig futottam egy laza tíz kilit. Egész jól vagyok, még érzem a CH stop hatását, de lekopogom, jól ment ma. Ebédre átmentünk Lucával Józsiékhoz, ettünk jó kis tésztát sajtos húsos feltéttel, meg sok-sok gyümölcsöt. Utána Luca lenézett ide a kisboltba, de nem talált olyat, amiből mondjuk egy jó kis rakott krumplit lehetne csinálni. Aztán Erikával és Lucával lementünk a partra, úsztunk egy fél órát. És átúsztunk a katamarán alatt!!! Levezetésként beültünk a melegvízbe és mire visszaértünk Fatima már készítette a rizottót rákkal és párolt zöldséggel. István ígérete szerint jól legyúrta a lábamat. Aztán vacsi után eléggé elbágyadtunk, ma azért rendesen sütött a nap, ahogy kell.

Nagyon örülünk a hozzászólásoknak. Jól esik, hogy így bíznak bennünk. Azért jóslatokba nem mernék bocsátkozni. Már csak 2 nap van, elkezdődött a központban a nyüzsgés, néha arra gondolok, hogy jobb lenne csak a rajtra odamenni egy-egy versenyre. Ilyenkor már nem érzek semmit, csak kezdődjön, legyünk túl rajta...!

Józsi

Wednesday

Finally I had a good, long sleep. We had breakfast, and then I went for an easy two hours bike with Era (Csomor Erika), after that I did a ten km easy run as well. I feel pretty good but still feel the carbon hydrate stop. We went to the beach with Luca (girlfriend of mine) and Era (Csomor Erika) and had a half an hour swim. After then we had a hot bath for resting. We had risotto for dinner (Fatima made it). Then we got really tired as the sun was shining all day.
Thanks the comments. It feels really good, that a lot of people trust and care of me. There’s only two days left, sometimes I think that would be good if I could go to the race right before its start. At that point I don’t feel anything, just want to start…

Jozsi

Kedd - 5. nap

2007-10-09T11:37:00.000-07:00

Végre vége! Be kell vallanom, hogy éjjel muszáj volt felkelnem, megkóstoltam a kenyeret, egy kis lekvárral... hümm finom volt. Ma már sokkal jobb kedvvel ébredtem, bár egész éjjel viharos erejű szél fújt és csapkodta a reluxát. Pedig a tegnapi idő nagyon biztató volt. A vártnál sokkal hűvösebb van és tegnap a szél is lájtos volt. De most fúj ezerrel...! Még szerencse, hogy csak úszni megyünk be dél körül Konára. (...)

(Pillanatkép: 8:40)

Délig itthon pihentem, többiek mozogtak egy kicsit, Süle és Süni elmentek kirándulni. Azt beszéltük, hogy 12:00-kor indulunk be Konára nevezni. Az út körülbelül egy óra, mert a városhoz közel (útépítés miatt) be szokott dugulni. Szóval siettünk az ebéddel és egy körül be is értünk. Era azt mondta biztos majd órákat kell állnunk a nevezésnél, de szerencsénk volt, nagyon hamar végeztünk. Lucát nem engedték be, lányok meg külön asztalhoz kerültek, így néha leizzadtam, mikor folyamatosan dumáltak hozzám, de végül mindent sikerült elintézni. Nevezés után viszont beszabadultunk az ironman store-ba és nem tudtunk kiszakadni. Vettem sótablettákat, utána Erikával beszéltük, hogy leolvad a bicikliről, így vettem hozzá adagolót is. Nagy nehezen rájöttünk hogy működik, aztán itthon kiderült, hogy kemény 3 bogyó fér bele.

Utána Erika azon vacillált , hogy vegyen-e "cápabőr" úszómezt, kérdezgetett, hogy nekem mennyit jelent százanként, hogy az új blueseventy zero3-at használom. Végül úgy döntött, hogy vesz egyet, de az olcsóbbat. Néztünk még naptejet, Era vett egy picit, hogy majd verseny közben fúj magára. Én nehezen tudom elképzelni, hogy verseny közben eszembe jut fújogatni magam. Így vettünk egy nagyobb fújogatót, hogy majd verseny előtt Luca jól beken vele. Erre este olvassuk, hogy az úszás check-in előtt ne kenjünk fel semmilyen napkrémet, ugye a rajtszám felírás miatt... Na mindegy, megoldjuk!

Szóval így jól elment az idő a shoppingolással, Fatimáék is vettek pár dolgot, Ádám viszont végzett, míg mi neveztünk és kint várt, amíg mi vásároltunk. Utána elmentünk az uszodába, ami egy-két kilométerre volt a központi hoteltől és Fatival meg Erával úsztunk egyet. Úsztunk: 400 vegyes, 600 technika, 3 x 4 x 100 két perces indulással, köztük 100 hát laza. Viszonylag jól esett az úszás, ahhoz képest, hogy még nem voltam teljesen feltöltődve. Visszanézve az arizonai verseny előtti edzést, most jobbak voltak a 100 yardok, mint akkor. A kis nyitott uszoda nagyon hangulatos volt, Fati és Era is úszták velem az edzést és a végére Lucáék is visszaértek.

Míg mi úsztunk István és Ádám rendesek voltak, segített Lucának bovdenvágót venni. Csak mikor visszaértek az usziba még várniuk kellett, míg végzünk az úszással. Luca beugrott, tempózott néhányat, befejezte velünk az edzést. Utána, pedig rohantunk, hogy odaérjünk a felvonulásra. Azt hittük- legalábbis egy régebbi kiírás szerint-, hogy 4-től lesz, de mikor odaértünk még alig volt valaki. A zenekar gyakorolt. Közben összetalálkoztunk Süléékkel, lejöttek a hegyről, és felvettük az egyenpólónkat. Én azért nem vagyok abban, mert kiderült, hogy Fatiék otthon felejtették István pólóját és odaadtam neki, még örültem is, hogy felvehettem a szponzorpólót.

Szóval becsekkoltunk, megkaptuk a zászlót, rohadt nehéz volt az a dög. A felvonulás viszont hangulatos volt. Bár Luca azt mondta, azért egészen más feelingje volt, mint "távolról" tűnt. Igazából ez egy szimbólum, amire az ember mondjuk egy-egy kemény edzés közben szívesen gondol, hogy: "majd amikor a hawaii világbajnokságon viszem a magyar zászlót!". Most meg csak fárasztónak éreztük kicsit a várakozást, a mászkálást. Nem véletlen, hogy egy nagyobb nevet sem láttunk felvonulni, pedig előttünk ment egy kb. 50 fős német delegáció. Egyedül Natasha Badman integetett ki egy autóból és pózolt, mint a sztárok. A görög és a hong kongi versenyzők viszont nem jöttek el, ezért a speakerek útközben (a zászlóból) soha nem tudták, most melyik nemzet következik. Azért a többiek próbáltak integetni, kurjongatni, bár a németeket nem lehetett túlszárnyalni. Persze nem is akartuk, így is különleges volt, hogy egy nyolc fős magyar csapattal vonulhattam. (Képek: www.szume.hu)

A parádé vége az expoba torkollott, István, Ádám és én úgy döntöttünk inkább kihagyjuk és hazajöttünk. Istvánék fantasztikus steaket sütöttek, én főztem hozzá rizst, csak azt nem mondta senki, hogy a barna rizst órákig kell főzni..., persze végül a saláta mellé mindenkinek jól esett.

Józsi

Tuesday

Finally the end! I have to admit that I got up to taste some bread with jam…it was so yummy! I wake up with much better mood, even though it was very windy, so I couldn’t sleep properly. It is much colder as I expected, and the wind wasn’t bad neither, not like today. Luckily we’re just swimming today. I was resting in the morning the others had some training and went for a trip. We’re going to register at about 1 o’clock. Era said we were going to wait for a while, but we were very lucky. Luca wasn’t allowed to come with me so I was a little bit anxious, but there was no problem. Afterwards we got into the iron man store and I bought some salt tablets.
Then we had a swim: 400 m medley, 600m technique, 3×4×100 for 2 min starts, between them 100 m easy. It was quite good, even though I didn’t feel very strong. Comparing with the times before Arizona these were much better. So we checked in and we got the flag. It was terribly heavy. The drawing up was great. Luca said it had a very different atmosphere from outside. I think it’s a kind of symbol, when you train you can think about it. Now I just feel tiring the rambling and the waiting. Probably therefore we haven’t seen any of the big athletes, only Natasha Badman was waiving from a car like a star. The German team was the loudest, but it’s not a surprise comparing with out little team.

Jozsi

Hétfő - 4. nap

2007-10-08T23:23:00.000-07:00

Ez volt az utolsó nap. Még négy óra bringát kellett túlélnem. Szokásosan reggel 4-kor felkeltem reggelizni, utána visszapihentem kicsit, majd fél 9 körül elindultam. Mondanom sem kell, hogy nem volt sok kedvem. A pálya központtól távolabb eső részén bicikliztem, itt már kevesebb emberrel találkoztam, mint eddig. Hawi-nál, a kinti fordítóhoz közel fordultam, majd egy bő fél óra múlva találkoztam Ádámmal és Erikával. Jó volt, mert kicsit felpörgettek, kizökkentettek a monotonitásból. Ettől függetlenül az utolsó 30 perc eléggé rosszul esett, de szerencsére közel volt már a vége.

Kawaihae Harbor. Itt megálltunk egy pillanatra vízért, aztán nyomtuk tovább.

Mikor hazaértem, egyáltalán nem voltam éhes. Lenyújtottam, míg a többiek éppen palacsintát sütöttek (lehet ez vette el az étvágyamat). Tegnap este elhangzott az asztalnál, hogy jó-jók ezek az egészséges ételek, de jó lenne már valami "magyaros" kaját is enni. "Hát igen, jó lenne!" Bár Ádám továbbra is szolidáris volt velem és ette a jó kis hagymás, szalonnás rántottát, majd később én is amellett döntöttem. Délután be kellett mennünk a bicikli boltba, elhozni Luca biciklijét, meg nekem is kellett venni 1-2 alkatrészt. A fék bovdenem tiszta rozsda, fékezésnél úgy nyikorgott, hogy azzal ijesztgettem a népet. Vettem carbon fékpofákat is, carbon kerékhez ez dukál. Mondjuk ott is hagytam a fél pénztárcámat.

Luca elindult visszafelé (a szállásra) kerékpárral. Elég fura biciklit kapott, bár a márkája nem rossz (Specialized), csak elég kis méretű. Viszont a beállítások jók, így 1 óra 20 perc alatt hazatekert.

Este mindenki levonult a partra naplementét nézni, én meg szenvedtem a szereléssel. Rohadt fogó nem vágta el a bovdeneket, lehet kell egyet vennem. A fékpofákat fel tudtam rakni, letisztítottam a felniket is. Már csak a váltót kell átnézni, bár ezzel az '50-es kerékkel jobban váltott, mint tegnapelőtt. Sőt jobban is feküdt a szélben a bicikli, így asszem emellett fogok dönteni.

Vacsorára isteni lazacot ettünk, én salátával, többiek rizzsel és salátával. Bár az az igazság, hogy már nem igazán élveztem az evést. Már vártam a holnapot, hogy ehessek végre. Fati pont kenyeret sütött, mondtam, hogy ne hagyják elől, mert megeshet, hogy reggel csak a hűlt helyét találják majd ;-) .

Most még elég gyengének érzem magam, nem nyilatkoznék a formámról, de ígérem pár nap múlva...

Otthonról még nem kaptam semmi hírt, mondtam, hogy olvasgassák a blogot, bár az iwiw-en találtunk érdekes dolgokat...

Most megyek aludni, holnap pihenőm lesz, ja és holnap lesz a felvonulás is...!!

Józsi

Monday

This was the last day. I had to survive four hour bike. As always I got up at 4 o’clock had breakfast, then went back to bed. I started to bike at around 9 o’clock. During the training after the turn back I met Era and Adam it was good, as the time passed faster. The last 30 min was terrible.
When I got home I wasn’t hungry at all. I did stretches while the others made some pancakes. I was mentioned yesterday, that the healthy food is ok and very useful, but we would it a real Hungarian food. “Yeah it would be good. “
In the afternoon we had to go to the bike store to pick Luca’s bike up and I had to buy some stuff for my bike as well. I bought carbon break too, and left there heaps of money.
In the evening everyone went down to the beach to watch the sunrise. For supper we had salmon with salad and the others ate rice too. To tell the truth I don’t really enjoy eating. I’m looking forward to eat proper food tomorrow. Fati was baking bread, I told her to put it away, and otherwise they’ll find nothing in the morning.
I haven’t heart any news from home. Tomorrow I’m going to have a rest day. Now I go to bad.

Jozsi

Vasárnap - 3. nap

2007-10-07T12:00:00.000-07:00

Ma reggel futással kezdtem. Hajnali négykor nekiláttunk Istvánnal szalonnás tojást enni. Aztán fél nyolc körül elindultam 2 órát futni. Ahhoz képest, hogy a CH stop 3. napja, egész jó volt. Nem vágtáztam, figyeltem a pulzusomat, 130-140 között tartottam. Kulacsövvel mentem, de az utolsó 10 percben éreztem, hogy kezdek száradni, akkor feljebb is szökött kicsit. Találkoztam egy és negyed óránál Ádámmal kerékpáron, küzdött az elemekkel, de nyomta keményen. Azt vettem ki a gesztusaiból, hogy erősebb a szél, mint tegnap volt bringán. Mondjuk, engem is tologatott néha a korlát felé. Nem baj, holnap letesztelem a másik kerekemet. Tegnap '101-es felnivel mentem, majd meglátjuk, hogy megy az '50-essel. Bár a CH stop utolsó napján ... ?

Futás után lenyújtottam, pihengettem, eszegettem, többek között rákattantam a szárított marhahúsra. Csomor Era mutatta nekem a boltban, szénhidrát stop alatt pont jó. A többiek hosszas készülődés után elindultak Konára. Erikával ketten maradtunk az apartmanban. Jól eltelt az idő, késő délután pedig lementünk úszni. Körülbelül 45 percet úsztam, fél óra folyamatos gyors, 15 perc tenyérlap. Úgy látszik már kezdek gyengülni, mert néhány karcsapás után Erikát már nem láttam a habok között... Úszás után azzal hülyéskedtünk, hogy ki mer átúszni a katamarán alatt. Era többször nekiindult, aztán mégsem... Még szerencse, mert akkor mehettem volna utána.

Este már nagyon vártuk a többieket, mert unalmas volt nélkülük, meg hát éhesek is voltunk. Délután lementem a boltba virslit meg vizet venni, de a vacsi már hiányzott. Erika is tűkön ült, csipegetett ezt-azt mire végre befutottak. Hoztak egy csomó utánpótlást (kajában), neki álltunk vacsorát készíteni és néhány kiváló "kuktának" köszönhetően ripsz-ropsz kezdhettünk enni. Ismét csirkehusi volt párolt zöldséggel és friss salátával. Én már nagyon unom. Ha vége a CH stopnak, biztos, hogy 1 évig nem eszem salátát. A többiek mondták is, hogy ma már azért morcosabb vagyok, mint tegnap, tegnap előtt. Ma már az sem hatott meg, hogy szolidalitásból mindenki ugyanazt eszi. Sőt, rengeteg kritika ér a szénhidrát stoppal, meg az étkezéssel kapcsolatban, ami nem biztos, hogy erősít...! De már csak 1 nap!

Lucáék lent voltak a rajtnál, körülnéztek a központban. Végre bemerészkedett rendesen a vízbe, búvárkodott a többiekkel, erre egy hal belekapott a lábába. Nem komoly, de mókás, hogy, aki annyira fél, azt megérzik a halak?! Viszont Józsi is belenyúlt egy haluszonyba, neki vérzett is a keze. Nem veszélytelen ez a felszíni búvárkodás.

Holnap négy óra leürítő bringa, nem tudom, hogy fogom kibírni és a géppel sincs minden rendben. Csörög-zörög. Így a harmadik napon nem vagyok túl jó paszban, de azt hiszem ez érthető...

Józsi

Sunday

Today morning I started with running. At 4 am we had eggs with bacon, and then at 8 am I went for a run. Considering that it’s the third day of the carbon hydrate stop I feel pretty good. I took it easy and kept my heart rate between 130-140. After the running a relaxed, and ate some dries beef. Csomor Era showed it to me it is just good during the hydrate stop. The others went shopping, so I stayed with Erika in the apartment. In the end of the afternoon we went for a swim for 45 min; 30 min easy and 15 min with paddles. It seems that I’m getting weak as after couple of meters I didn’t see Erika.
In the evening we couldn’t wait for the others, because we were bored without them and of course very hungry. I’m sure when I finish the CH stop I’m not going to eat any salad. The others said that I look much grumpier today. A lot of people criticized the CH stop, which not sure that makes you stronger…But only one day left. Tomorrow 4 hours riding, don’t know how I’m going to survive it. I don’t feel 100%, but I think it’s alright at the third day.

Jozsi

Szombat - 2. nap

2007-10-06T10:04:00.000-07:00

A reggelt 4 óra bringával kezdtem. Innen az apartmanból rögtön kivezet az út a bringapályára, körülbelül 1 kilométer. Az elején Ádám is jött velem, aztán egy idő után elváltak útjaink. Egész jól esett a bringa, nem siettem, így sem ért utol engem senki. Rengetegen edzenek kint az úton. Bár megy a forgalom, a bringásoknak van egy nagyon széles sáv az út szélén, ahol zavartalanul tekerhetnek. Néha jött egy-egy nagyobb széllökés, az nem volt kellemes, de ahhoz képest, hogy dél körül fejeztem be, a meleggel nem volt különösebb problémám.

Mikor odafelé tekertem Norman Stadlert láttam kónuszon nyomta fölfelé, mögötte vicsorítva Jan Raphael jött, már kezdett leszakadozni. Egy pillanatra megfordult a fejembe, hogy rájukfordulok, megnézem mit bírnak... :) , á majd a versenyen kiderül...!

Mikor visszafelé jöttem, akkor meg Natasha Badman jött éppen velem szembe...

A bringa után kimentem futni egy órát, nem esett rosszul, csak már kezdett igen meleg lenni.

Közben Lucáék bementek Konára vásárolni, egy körül jöttek meg, akkor már Era és Fatima is visszajöttek az edzésből. Többiek barna rizst ettek, én meg kerestem valami szénhidrát menteset !!!

Délután mind (a versenyzők) együtt mentünk úszni, én egy laza fél órát úsztam, teknőcöztem... Szó szerint! Ma rengeteg óriás teknős volt a part közelében, mi is láttunk párat. Közben Erikával gyakoroltuk a rajtot (persze mindig én győztem ;) ).

Úszás után beültünk kicsit a melegvízbe. Az apartman-komplexumhoz tartozik egy kis medence, plusz egy kis melegvizes blokk. Nagyon hangulatos. Aztán már én mondtam, hogy menjünk, mielőtt tisztára kiszívná az erőnket.

Este nekiláttunk vacsit főzni. Süni már előre bepácolta a csirkemell darabokat, kivettük a rákot a mélyhűtőből, mi meg szorgosan szeltük a zöldségeket. Mondanom sem kell, hogy milyen jó volt ismét együtt enni a többiekkel, úgy hogy ugyanazt ehettem, mint ők. Leszámítva, hogy desszertnek mindenki tömte magába az ananászt...

Hát nagyjából így telnek a napjaim, egyre közeledik a verseny, mennek a találgatások. Jó érzés, hogy sokan bíznak bennem, az edzőm is megmondta: jó formában vagyok!

Józsi

Saturday

I started the day with a four hours bike riding. I started it with Adam then I continued it alone. It was pretty good, didn’t go hard at all, and nobody passed me. A lot of athletes are training on the roads. Although the traffic is big, there’s an isolated lane for the athletes. Sometimes couple of big winds hit me, that wasn’t pleasant at all, but at least I didn’t have problems with the heat.
The way there I saw Norman Stadler and Jan Raphael, who just dropped down from Norman. I was going to turn back and try to go with them, but then I thought I’ll see on the race.
In the afternoon we went to swim together…and I saw a lot of turtles. We were practicing the starts with Era (and of course I won al the timeJ) Afterwards we had a hot bath in the appartment. In the evening we cooked dinner together.
So I spend my days like as I’ve written. Good to know that a lot of people keep their fingers crossed for me. My coach said too: I’m in a good shape.

Jozsi

Péntek - 1. nap

2007-10-05T22:47:00.000-07:00

Reggel viszonylag sokáig tudtam aludni, fél nyolc körül keltem. A délelőtt jól eltelt, összeszereltem a bringát. A többiek is elvoltak, neteztek, tettek-vettek.

Tizenegy után kimentünk Csomor Erikáért a reptérre, aki Los Angeles-ből csatlakozott hozzánk. Két kocsival mentünk, mert utána indult a bevásárló-körút. Először elmentünk Ádám bringájáért, amit már hetekkel ezelőtt neten lefoglalt. Szerencsére Lucának is tudtunk még szerezni egy kerót hétfőtől vasárnapig, így majd a versenyen is tud vele közlekedni. És jobban megúsztuk, mintha kihoztuk volna az övét, mert így kevesebbet kell fizetni, mint amit én fizettem a kerékpár szállításért csak ide.

A vásárlás jól sikerült, bár én leginkább a salátákban és natúr húsokban voltam érdekelt, lévén, hogy a mai nap folyamán elkezdtem a szénhidrát stoppot. Vannak, akik vitatják ennek a hasznosságát, de én inkább azokra hallgatok, akik azt mondják, hogy ha már nekem ez bevált és hiszek benne, ráadásul elterveztem, hogy megcsinálom, akkor végig betartom. Egyébként nagyon rendes "kis csapatom" van, mert vacsorára egységesen párolt halat ettünk salátával. Fatiék isteni salit csináltak, Józsi párolta a halat, mi meg segédkeztünk, ahol tudtunk.

Délután lementem a partra úszni egyet, Ádám is jött velem. Az apartmanunktól 400 méterre van egy kis öböl, homokos parttal, ami itt elég ritka. Bár pont kezdett kicsit befelhősödni, a víz nagyon kellemes volt. Úsztam egy laza fél órát, 15 perc sima, 15 perc teknőccel. Fantasztikus volt látni a korallokat a víz mélyén, olyan volt mintha nagyon közel lennének, szinte a kezem alatt közvetlen. Luca kint maradt a parton, kicsit fél a cápáktól, nem mert bejönni. Mondtam neki, hogy bent találkoztam eggyel, kérdezte: Luca? - mondtam neki kint van a parton. Azt mondta, ok, megvárja míg beljebb jön. :-)

Úszás után kimentünk Erával és Ádámmal futni, de rohadtul ránksötétedett. "Alig találtunk vissza." De jól esett.

A technika XXI. századi vívmányainak köszönhetően szerencsére jól tudjuk tartani a kapcsolatot az otthoniakkal. Legalábbis el tudják olvasni a blogot, meg tudják nézni a képeket Fatimáék blogján ( http://www.szume.hu/) . És mi is jól tudunk tájékozódni. Nagyon tetszett a Kisalföld cikke: http://www.kisalfold.hu/cikk.php?id=1000187&cid=2032494 és Marik Balázs is jót írt a triatlon.hu-ra. Luca anyukája pedig talált egy nagyon érdekes dolgot: http://www.neilhammond.com/ironman/GrandPrix.htm .

Úgy néz ki (nem akarom elkiabálni), hogy az idővel is szerencsénk lesz. Egyelőre nincs az a nagy forróság, legalábbis a többiek szerint nem olyan nagy, mint eddig volt. Lehet, hogy szerencsénk lesz...?

Józsi

I slept a lot, after I set together the bike. In the afternoon I swam half an hour with Adam in the ocean. It was good. Than with Erika we went to run, but it was getting dark soon, so we couldn't see anything. The weather is not so hot.

Jozsi

Csütörtök – Az utazás

2007-10-04T11:42:00.000-07:00

Fél 12-kor sikerült lefeküdnöm előző éjszaka, de sokat nem tudtam pihenni, mert éppen jogász szakest volt. Mindig a gépészeket szidják, hogy hangosak és kulturálatlanok, hát bátran mondhatom, a jövendő kisdoktorok sem különbek. Valamit alkottam fél 2-ig, amikor is szólt az ébresztő, hogy ideje készülődni...

Frankfurtig két óra volt az út, gyors átszállás, utána irány San Fransisco. Ez a menet már kicsit hosszabb volt, 12 óra egyben. Még soha nem utaztam ezelőtt ilyen hatalmas repülővel. Az elején volt egy kis felsőszint a business class-nak, mi meg a hátsó részen próbáltuk kivekkelni a hosszú időt valahogy. Bár aludni nem sokat tudtam, végülis nem éreztem magam rosszul. A tortúra viszont csak ezután következett...

Én elsősorban azon izgultam, hogy minden csomag és bicikli megjöjjön időben. Az amerikaiak viszont azon voltak, hogy a lehető legalaposabban átvizsgáljanak és amit csak lehet elkobozzanak. Nem kis stesszbe került, amíg átkeveredtünk valahogy a vámvizsgálaton. Mondjuk én boldog voltam, hogy megjött a csomagom is és a biciklim is.

A következő öt óra repülés viszont maga volt a pokol. Itthoni idő szerint reggel fél ötkor szálltunk föl, gyakorlatilag már több, mint 24 órája talpon voltam és az alvás nem igazán ment. Dőltem, borultam. A gépen viszonylag sok ironmanest lehetett látni, a légikísérő külön üdvözölt minket.

Kilenc után nem sokkal végre megérkeztünk. Leszálltam a gépről és rögtön megcsapott a nedves, párás meleglevegő. A hawaii reptér stílusosan kis nyitott terület, a várakozásokkal ellentétben, viszont mi nem kaptunk virágkoszorút. Szerencsére ide is megérkezett minden csomagom, úgy hogy a fáradság ellenére, úgy érzem jól zárult az út.

Ami ezután következett, az leírhatatlan! Tulajdonképpen a sötét miatt magából a helyből nem sokat láttam, néhány pálmafa jelezte csupán, hogy nem lehetünk rossz helyen. A szállás, az viszont zseniális. A mostani úttal kapcsolatban nagyon jó dolgom volt, ugyanis a szervezés teljes egészében Ádámra hárult. Ezért nagyon hálás vagyok neki! Régen utaztam már úgy, hogy csak mentem a többiek után és nem kellett koncentrálnom az operatív dolgokra.

De térjünk vissza a szállásra. Az valami csoda. Meg is jegyeztem, hogy a kollégium után, ahol már 9 éve élek, elég nagy színvonalbeli ugrás.

Megérkeztünk, bepakoltunk, utána egy kis közös vacsi, ami a fáradság ellenére jó hangulatban telt.

Józsi

Today was the journey to Hawaii. It took 25 hours. The appartement is wonderful! When we arrived, we were very tired, but the supper was really good!

Jozsi

Kedd

2007-10-02T10:44:00.000-07:00

Reggel egyedül kellett százakat úsznom, baromira untam. Utána futkostam a városban, még mindig utazással kapcsolatos ügyeket kellett intézni.

Edzés előtt egy órával derült ki, hogy végre előrébb léphetek szponzor ügyben. Remélhetőleg az utolsó aláírásra vittem el a szerződést a Vill-Korr-nak, aki egy jelentős összeggel támogatja az egyetemet, s rajta keresztül engem is. Csak a "bürokrácia" lassú még...

Kettőkor indultunk bringázni, Zsófinak is el kellett jönnie és Berci is úgy döntott elkísér minket. Jó volt az edzés, jól esett, Bertold is jól volt, egyedül Zsófinak esett rosszul ez a "kis" 80 kilométer (gici kör). Utána kimentem futni a Pinnyédire háromezreket javulóra. Lekopogom a fafejemen jól esett a futás is, sikerült tartani a tervezett pulzust.

Hogy milyen érzéseim vannak a versennyel kapcsolatban? Most még korai lenne erről beszélni, még több, mint egy hét van addig. Annak viszont örülök, hogy mostanában nincs különösebb probléma az edzésekkel.

Holnap lelkileg is fel kell készülni a 25 órás útra, plusz a bicikli bepakolása stb.

Józsi

In the morning I had to do alone the swimming (I swam some 100 meter), it was very boring. In the afternoon I biked 80 kilometer with Zsofi and Bertold, I felt good. Than I run some 3000 meter. I tried to do them better and better. It was good also, I had an appropriate heartrate.

What I feel about the race? It's too early to speak about it. I'm happy that nowadays I have no problem with trainings.

Jozsi

Hétfő

2007-10-01T08:42:00.000-07:00

Reggel úsztam a Kispesti uszodában 3000 métert, benne 2500 métert teknőccel. Körülbelül 1 óra alatt végeztem, utána elindultam a városba intézni az ügyeimet. Autóval közlekedtem, így rengeteget álltam dugóban, de szerencsére sikerült mindent elintéznem, amit akartam.
Délután visszamentem Győrbe, Berci legyúrta a lábamat, ami nagyon jól esett. Majd vacsiztam és nekiálltam megtakarítani a Planet-X biciklimet. Pár dolgot át is alakítottam rajta és az új 50-es Planet-X kerekeken is átcseréltem a szingókat. A kerekeket Woody-tól kaptam kölcsön, nagyon sokat segített nekem, hogy összejöjjenek a szükséges felszerelések.
Lassan kezdek parázni, hogy 2 nap múlva indulunk és nem fogok addig végezni a pakolással...

Józsi

In the morning I swam 3000 meter in Budapest, I finished about 1 hour. Than I arranged some issues. In the afternoon I went back to Győr, Bertold gave me a massage. Than I started to clean my Planet-X bike and my new '50 wheels.

Very soon we leave and I wonder if I will finish with packing.....

Jozsi

Vasárnap

2007-09-30T09:39:00.000-07:00

Ma úsztam 3200 métert, bicikliztem 180 kilométert és futottam 15 kilométert. Próbáltam minél előbb elkezdeni az edzéseket, hogy időben be tudjam fejezni. Ennek az lett az eredménye, hogy a reggel 7 órás úszás után szinte semmi időm nem maradt pihenni. A kerékpár viszonylag jól esett, csak az előző két napi edzés nyomta rá a bélyegét. (Péntek: úszás + 190 kilométer bringa, szombat: 32 kilométer futás) Szerencsére az időjárás ma kedvezett a hosszú tréningnek, végig kellemes napos idő volt. A futást rögtön a kerékpár után kezdtem, jóleső, laza futást terveztem, jól is ment, csak kicsit nehéznek éreztem a lábaimat.

Tegnap megcsapott az utazás szele: rendkívül jó hangulatú összejövetelen vettünk részt barátnőmmel Gödön, Süle Józsiéknál. A Hawaii-ra induló "kis csapat" információt cserélt a "rutinos" utazókkal. Szűcs Fatima férjével, Kropkó Péter és Horváth Ádám családjával vett részt az esti beszélgetésen. Összevetve a hallottakat, egy gyönyörű hely várja, hogy felfedezzük, ugyanakkor az október 13-ai viadal igazi vasembert kíván.

Jövő héten még vár rám néhány felpörgető edzés, amit a készülődés mellett próbálok megcsinálni. Csütörtök hajnalban, pedig indul az "expedíció"...

Józsi

Today I swam 3200 meter, I biked 180 kilometer and run 15 kilometer. I tried to start the training in time, just to finish early. So I had not enough resting time after the swim. I felt good during the bike, only I felt my legs after the yesterday's training (swim, bike: 190 km, run: 32 km) I started run after the bike, I had planed not so fast, light training, I was succeeded.

Next week I will have some quick training, that I try to do beside the packing. And on thursday we will leave...

Jozsi

2007-09-27T05:59:00.000-07:00

Sziasztok!

Kedves barátaim és érdeklődők. Létrehoztam ezt a blogot, hogy folyamatosan tájékoztatni tudjalak titeket az első Hawaii világbajnokságomról és előzményeiről.

Józsi