2008. március 17., hétfő

57. nap (hétfő)

Az arizonai ironmanre való felkészülésem legnehezebb három napján vagyok túl. Az első nap kiviteleztem a hegyi kerékpározást és a jóleső futást. Másnap tempó bringa és tempó futás (4 × 4500 méter folyamatosan javulóra). Tegnap pedig első alkalommal tekertem egyedül sziget-kört. Így 7 óra 15 perc kerékpározás és 2 óra 20 perc futás megtétele után úgy érzem, hogy sikeresen teljesítettem a felkészülésnek ezt a ciklusát.
A napokban nagyon kellemes 30 C fok feletti a hőmérséklet és általában erős a szél. De nem jelent gondot, mivel a versenyeim is ilyen körülmények közt lesznek, úgyhogy szoknom kell!

Most kicsit ugyan fáradt
vagyok, de ez nem is csoda. Amúgy szerencsére az egészségemmel minden rendben és semmi különösebb probléma nem hátráltatja a további felkészülésemet. A következő hetem a ciklusoktól függően lazábban alakul, mivel 4 lazább és három kemény nap vár majd rám. Ez jól is jön, mert ezt a hetet 800 kilométer feletti kerékpár- és 120 kilométer feletti futás-adaggal zártam.

Mostanában úgy tűnik, hogy megint kevesebb triatlonossal találkozom az utakon, talán kifutott a táborozások ideje. Nekem is már csak két hetem van az itteni felkészülésből és jöhet a záró megmérettetés (a verseny). Már nagyon várom, mert rengeteget készültem és jó lesz egy kicsit letesztelni (nem teljesen élesben), hogy hogyan is állok. Edzéseken, amikor kicsit frissebb vagyok, úgy érzem, hogy nem haladok rossz irányba, remélem ezt a versenyeim is igazolják majd.

Jó, hogy az elmúlt hetekben sok ismerősöm
volt itt, így visszagondolva gyorsabban is telt akkor az idő. Most, hogy megint magamra maradtam (bár szerencsére nem teljesen, mert Ringhofer János barátom még itt tartózkodik), ezt is jól viselem, mert ilyenkor úgyis csak az edzésre és a pihenésre tudok koncentrálni. Azért bevallom a jót könnyű volt megszokni, hogy Luca két héten át mellettem volt és mindig várt valaki az edzésekből hazaérkezvén... A lényeg, hogy folytatom a programot és remélem, hogy minden a legjobban alakul.

3 megjegyzés:

luca írta...

Örülök, hogy túlélted ezt a pár nehéz napot, már tényleg nincs sok hátra, a "nehezén" túl vagyunk..., már ami az edzéseket és a távollétet illeti.
A versenyek még hátra vannak, de bízz benne, sikerülni fognak!
Én jól vagyok, csak egy valaki nekem is nagyon hiányzik :)
Luca

Névtelen írta...

Szevasz Joe!

Jó olvasni, hogy rendben alakul a felkészülésed. Csak így tovább, nagyon szurkolunk innen a távolból is, és bíztatunk, hogy a versenyeiden se érezd magad egyedül, gondolatban veled vagyunk.

Hajrá-hajrá.
Attila

Herr Gyula írta...

Józsi !

Időnként "irigykedve" olvasom soraidat. Bizony ez egy nagy menetelés, melyben nagyon szorgalmasan és gondosan gyűjtögeted az aprópénzeket, hogy majd a malacpersely feltörésénél magad is meglepődj, hogy milyen sok és milyen értékes valutád van...
A versenyeken ne feledd, hogy egy kicsit értünk, az Ironman tábor valamennyi magyar szurkolójáért is küzdesz, tudd, hogy lélekben nagyon sokan Veled vagyunk.
Aztán csak okosan, ahogy a professzor úr előírta. (szerintem szerénysége ellenére a VILAG EGYIK LEGJOBB EDZŐJE ).
Hajrá Józsi, hajrá magyar IRONMAN !