Szombat - Az utolsó nap

Ma nagy nehezen eldöntöttem, hogy Lucával mi is bemegyünk vásárolni Konára. Igyekeztük visszafogni magunkat, azért vettünk pár ajándékot.

Délután én már kihagytam az utolsó fürdést az óceánban, úgy volt, hogy pakolok, persze neteztem... Aztán jöttek Józsiék, elkezdtük az utolsó vacsorát főzni a maradékokból. Hümm... nem lett rossz. Lazac, saláta, rizs, egészben főtt krumpli szalonnával. Úgy érzem méltó lezárása volt az útnak. Ja, és még igazi kókuszdiót is törtünk....

Ennyi lett volna a nagy Hawaii expedíció, remélem jövőre veletek ugyanitt... ;)

Józsi

Péntek

Ma a világ egyik leggyönyörűbb helyén jártunk. Ezt bátran állíthatom! Reggel nagyon sokára készültünk össze. Ádámmal kiszámolgattuk kinek, mennyi tartozása van. Majd végre elindultunk és egy órányi autózás után megérkeztünk Waipio völgyéhez. Két autóval mentünk, Ádám, István és Fati a nagy terepjáróval, mi pedig (Lucával) Süléékhez ültünk. Így a mi túránk challengesebb lett, mert a kisebb terepjárót nem engedték le a völgybe. Ugyanis 25%-os meredek lejtő vezet lefelé, ami többnyire egysávos, nem igazán van lehetőség korrigálásra. Az őr meg nem fogadta el, hogy a mi autónk is négykerék meghajtásos, mert hiányzott neki valami jel a hátuljáról. Ezért nem volt más hátra, mint gyalog "lemászni", közben viszont csodálatos látvány tárult elénk.

Persze azt nem tudtuk, hogy ez még csak a kezdet... Ahogy leértünk a fekete homokos partra, másfél, két méteres hullámok fogadtak minket. Magát a völgyet, nagyon nehéz leírni. Egy nagyon mély, zöldbeborult helyet kell elképzelni, melynek közepén folyik a Waipio folyó, egyenesen bele az óceánba. A magas hegyoldalakról elvileg vízeséseknek kellett volna lezúdulniuk, de nem igazán láttunk ilyet. Viszont a part az kárpótolt mindenért. Ahogy átvágtuk magunkat a saras bekötő úton, aranyos kis öszvéreket találtunk szabadon legelészni. Aki bátrabb volt, az megsimogatta őket. Majd bevetettük magunkat a habokba. Hát az óriási volt! Akkora hullámok jöttek, kifelé jövet meg is borított egyik-másik. Mindenki elkezdett bohóckodni, sárdobálás, hullámlovaglás, homokban fetrengés, kézenállás... stb. Mint a gyerekek.... Közben meg gyönyörű volt, ahogy ott álltunk a folyótorkolatban és néztük a völgyet...

Visszafelé várt ránk a túra fölfelé, Luca nagyon szenvedett, én meg papucsban nyomtam. Hazafelé megálltunk vacsizni. Bár nagyon finom steaket ettünk, bevallhatom, az az étterem nem az én pénztárcámhoz volt mérve...

Józsi

Csütörtök

A tegnapi "maratoni" úszás már Lucát is megtörte. Erika és mi ma abszolút kihúztuk magunkat a közös programból. Egész nap itthon tengtünk-lengtünk. Dél körül Erával kimentünk kocogni egy fél órát. Nekem nem esett rosszul, de mikor 24-25 perckor odaértünk a "strand bejárathoz" és kérdeztem, hogy: megálljunk? - rögtön jött a válasz: igen. Futás után kicsit nyújtottunk a parton, Luca kihozta az úszócuccunkat, aztán csobbantunk egy 20 percet.

Edzés után megettük a maradék rizst, meg husit, amit a hűtőben találtunk. Luca rendberakta az apartmant, meg bedobott még egy mosást. Kicsi pihenő után, pedig vállalkoztam, hogy Erával kimegyek tekerni másfél órát. Különben is már hiányzott a mozgás, örültem, hogy ma be tudtam iktatni ezeket a kis átmozgató edzéseket. Erika meg készül, következő vasárnap X-terra világbajnoksága lesz Mauin. (Nem megy messzire.)
De milyen az én szerencsém, az első 20 percben ledefekteltem. Akkora volt a lyuk, hogy belefújtam a defekthabot és spriccelte kifelé. Aztán valahogy hazagurultam vele, kb. 3 bar maradt benne és mire hazaértem szép lassan megkötött. Azért nem százas ez a defekthab megoldás, tulajdonképpen örülhetek, hogy nem versenyen kaptam defektet!!

Estére főztünk krumplistésztát, egész jól sikerült, bár Era szerint kevés volt rajta a fűszer. Többiek jó későn jöttek, mert este még felmentek vulkán nézőbe, de sajnos a lávafolyam "arrébb ment", így nem látták belefolyni a tengerbe. :(

Józsi

Szerda

A mai napom nem volt túl érdekes. A tegnapi hosszú séta után úgy döntöttem, hogy ma nem tartok a többiekkel (és utólag kiderült, hogy nagyon jól tettem.) Itthon pihengettem, számítógépeztem, aludtam, szóval nem csináltam semmit. Délután, pedig kimentem pörgetni egy órát, ami nagyon jól esett. Nem sokkal utána Lucáék is hazaértek.

Szegény azzal a reménnyel indult, hogy elmennek egy öbölbe, ahol majd delfinekkel fognak úszkálni. Csakhogy ez a bizonyos öböl - ami Captain Cook névre hallgat - elég nagy, és azt a részét, ahol Cook kapitány emlékműve és az állítólagos delfinek tanyáznak, csak hajóval, kajakkal vagy úszva lehet megközelíteni. Lucáék persze az utóbbit választották, Erával béreltek uszonyt, de így is vagy 50 percig úsztak csak odafelé. Visszafelé érdekes módon mindenki valamivel több, mint 30 perc alatt átért, mivel már fáztak és éhesek voltak. Persze delfint egy darabot sem láttak! Utólag örültem, hogy ebből kimaradtam, nem tudom mit szóltam volna egy 3000 - 4000 méter úszáshoz, így 4 nappal a verseny után.

Még mindig rengeteg üzenetet és gratulációt kapok, ami nagyon jól esik. Köszönöm. Mint már olvashattátok, én is elégedett vagyok az eredménnyel. Tulajdonképpen csak négyen vertek meg azok közül, akikkel eddig összecsaptam és előttem végeztek: Tim DeBoom, Marcel Perez, Eduardo Sturla és Michael Lovato. Ezzel szemben viszont, jó néhány "nagyobb nevet" megvertem, akik ezelőtt szintén előttem voltak. Akár Rutger Bekét, aki a futás második felét végigsétálta, vagy Jan Raphaelt, aki Floridában félévre volt tőlem, most Petr Vabrousek sem bírta a tempót és mögöttem volt az összes osztrák profi ironmanes is. Ami, pedig a szponzorok tekintetében lényeges, hogy a futás során megfogtam az angliai ironman győztes Planet-x-es fickót és, hogy egyetlen egy Erdingeres volt csak előttem.

Sokat filózgatunk itt rajta, hogy volt, s mint volt, min lehetne javítani a jövőben. Erika is nagyon elszánt és én is érzem magamban az erőt az előrelépéshez. Remélem összejön!

Józsi

Kedd

Ma igen kemény napunk volt. Ehhez képest az ironman semmi :) . Reggel 3-kor keltünk, úgy hogy átlagban éjfélkor feküdt le mindenki. Ádám, Fatima, István, Luca és én vállalkoztunk erre a hőstettre, hogy a sziget legmagasabb pontján, Mauna Kea-n megcsodálhassuk a napfelkeltét. Meg kell, hogy mondjam, a látványért megérte! 4000 méter magasan, a felhők fölött óriási volt a "kilátás". Ugyanakkor borzasztó hideg, 3-4 C fok körül lehetett. Kicsit sétálgattunk, hogy ne fázzunk annyira, majd Ádám futva, mi pedig négy keréken lejöttünk a hegyről.

A lábam nem nagyon bírta a tortúrát, most is bejött, hogy a legkisebb seb okozza a legnagyobb fájdalmat. Hátul a sarkamat úgy nyomta a cipő, hogy alig bírtam menni.
Kilenc körül leértünk Hilo-ba, volt egy kis autószerelés, miegymás, majd fél 11 körül indultunk tovább vulkán nézőbe. Na, itt kezdődtek az igazi megpróbáltatások.

Süni és Süle is csatlakozott hozzánk, majd Ádám vezényletével négy órát túráztunk a Kilauea vulkán körül. A legtöbb turista autóval járta körbe a krátert és egy-egy pontnál megállt nézelődni. Mi elindultunk a turista úton, rátértünk az autós útra, majd a végén átkeltünk a megkövült lávatengeren. Közben néha olyan kénszag volt, ami nem biztos, hogy nem káros az egészségre. Félelmetes volt elképzelni, hogy valaha (nem is olyan régen) itt izzó láva folydogált. A túrát egy intenzív hegymenet zárta, ugyanis a krátert egy magas "hegyoldal" vette körül az egyik oldalról, ott kellett nekünk felcaplatni, hogy eljussunk az autóhoz. Egyébként Hawaii-nak egy nagy érdekessége, hogy egyik percben még a száraz lávasivatagban kullogtunk, a másikban, pedig nedves, zöldes őserdőhöz hasonló hegyoldalon másztunk fölfelé.

Az eredeti tervben úgy volt, hogy este még elmegyünk megnézni egy működő vulkánt is, csak hogy az még kétszer másfél óra gyaloglást jelentett volna. Ráadásul visszafelé tök sötétben a rücskös, megkövesedett láván kellett volna keresgélni az utat, mivel az izzó lávafolyamot csak messziről, sötétben lehet jól látni. Úgy hogy István javasolta, halasszuk el a láva nézőt, mivel Süniéknek rendes túracuccuk sem volt, meg az én sarkam is igen piroslott már. Gyorsan beleegyeztünk a dologba és elindultunk haza.

Süléékkel útközben még gyorsan megálltunk vásárolni, vettünk gyümölcs utánpótlást. Pont jó is volt, mert így a steak vacsora előtt, még bedobtunk egy kis gyümisalit. Fatima csinált egy nagy adag rizottót, Ádámék meg sütöttek marhát és Mahi Mahit a kinti grillen. Szóval ma sem éheztünk...

Józsi

Hétfő

Ma éjjel végre sikerült pihennem. Bár a nap folyamán továbbra sem éreztem magam túl fittnek.

Luca reggel hétkor felkelt összerakni a rakottkrumplit. Fél kilenc körül csatlakoztam hozzá, majd lassan a többiek is kezdtek felszáradni.

Tíz után sikerült elindulnunk. Autókáztunk másfél órát, át a " megkövült lávatengeren", majd Hilo-ban lyukadtunk ki (a nagy sziget fővárosában). Itt megebédeltünk, utána pedig megnéztünk egy gyönyörű alborétumot.

Este, mikor visszaértünk a szállásra, néhányan lementek megmártózni a melegvizes medencébe, de előtte István és Fati berakta a krumplit a sütőbe. Bő ötven perc múlva már az asztalnál ültünk és mindenki megelégedéssel konstatálta, hogy Luca isteni vacsorát főzött. :)

Józsi

Vasárnap

Köszönöm szépen az smseket, e-maileket, megjegyzéseket Magyarországról, Arizonából, Svájcból és Olaszországból is! Nagyon jól esnek a gratulációk és hogy drukkoltatok!

Józsi

Délelőtt a sebeinket nyalogattuk, mindenkit kidörzsölt az úszómez és a vérhólyagokat sem úsztuk meg. Sőt, mivel vadiúj zokniban futottam, még a sarkamat is sikerült feltörnöm. Talán ezek miatt a fájdalmak miatt, vagy a túlzott fáradság, de alig bírtam aludni az éjjel. Csak forgolódtam, aztán hajnalban kijöttem inkább a nappaliba megírni a beszámolót.

Délután háromkor indultunk be a központba, hogy az eredményhirdetés előtt még legyen időnk ajándékokat nézni, meg a többieknek jegyet venni a záróbankettre. Este felé én már éreztem a fáradságot, ugyanakkor nagyon jó érzés volt tudni, hogy egy magyar versenyzőnek tapsolhatunk, aki a legjobbak közt áll majd.

Era végig nagyon visszahúzódó volt. Szegény jól megjárta, a győztes Chrissie legalább 10 perces beszédet mondott. Erika pont végig mellette állt, mondta, úgy izgult a csaj, hogy végig remegett. Macca ennél szolidabb volt, spontán beszédet mondott. Kicsit furcsa volt ugyan, hogy megköszönte példaképeinek, a szintén pódiumon álló Luc Van Lierde-nek és Tim DeBoom-nak. A kaja nekem nem ízlett különösebben, meg hattól fél tízig tényleg nagyon megfáradtam. Kijött a nem alvás.

Erikára nagyon büszkék voltunk, remélem, hogy néhány éven belül, én is kiállhatok majd a legjobbakkal a színpadra.

Este ahogy hazaértünk, Süle Józsiék óriási meglepetéssel készültek. Mindhármunknak átadták a gravíroztatott érmeket, és a versenyen készült hivatalos fotókkal is megajándékoztak. Ráadásul, a befutóképünket be is kereteztették. Nagyon örültünk neki!

Luca anyukája talált néhány weboldalt, ahol beszámoltak a versenyeredményekről:

http://www.metro.hu/sport/cikk/152543
http://www.nol.hu/cikk/467815/
http://www.rekreator.hu/sport/hawaii-ironman.html
http://www.kisalfold.hu/cikk.php?cid=2034237&id=1000187

http://www.fn.hu/sport/0710/vasarnapi_sporteredmenyek_173859.php

http://www.sportfm.hu/index.php?mit=hirek&mit1=kivalaszt&id=14142

http://www.hirextra.hu/hirek/article.php?menu_id=2&article_id=25978

http://www.futanet.hu/fr_hir.html

http://www.portfoliolight.hu/cikk.tdp?cCheck=1&k=4&i=3358

És Kuttor Csaba is kommentálta a versenyt:

http://kuttorcsaba.freeblog.hu/

Szombat - A verseny

Reggel 3 órakor frissen és üdén pattantam ki az ágyból, mint mindig. A versenyek reggelét minden alkalommal egy olyan felkészülés előzi meg, hogy ilyenkor azt érzem, végre ez a nap is eljött. Most is gyorsan pörögtek az események és egy órás készülődés után, már robogtunk is be Konára. A megszokott forgatókönyvtől eltérően a rajt előtt kb. 2 órával már a depóban tuningoltam a kerékpáromat. Ezzel a folyamattal mindig kellően el tudom húzni az időt, most bőségesen maradt idő arra is, hogy Erikával kocogjunk egy negyed órát. A vécézéssel és az utolsó simításokkal, azért most is sikerült kellően elhúzni az időt, de kapkodás nélkül odaértem a 6.30-as vízbe szállásra. Nagy sebbel-lobbal elkezdtem bemelegíteni az új blueseventy zero3-as úszómezemben, a mit Woody szerzett nekem kifejezetten erre a versenyre. Ekkor már nagyon gyorsan telt az idő, és csak azt vettem észre, hogy ott állok a rajtvonalnál a legnagyobb mai ironman sztárok között.

Rajt: Az úszás elején próbáltam viszonylag keményen kezdeni, mert a legjobb boly elcsípése nagyon fontos volt. Kb. 1000 méter után kialakult egy 6 fős boly, amiben öt női versenyző társaságába haladtam, egy nekem jónak tűnő iramban. Szerencsére azt sikerült elérnem az utóbbi 3-4 versennyel ellentétben, hogy nem volt gondom az első szám második felével. A 3900 méter végére felzárkózott egy nagynak tűnő csoport, aminek a végén Erika is ott küzdött a meglepően nyugodtnak mondható hullámokban. Ezt a számot 1:03:10-es idővel zártam, és mint mindig, most is megkönnyebbültem, hogy elhagyhattam ezt a közeget.

Depó1: Megelégedéssel abszolváltam, hogy a felzárkózó bolyban sok profi férfi is volt, így talán lesz körülöttem valaki az aszfalton. Nem sok tennivaló volt az öltözősátorban, csak az úszómeztől kellett megszabadulni és magamhoz venni a rajtszámot és a szemüvegemet.

Bringa: Az első métereken megörültem mikor láttam, hogy a német Kai Hundertmarckkal sikerült nyeregbe pattannom, mivel ő profi kerékpáros volt és jól ismerem a nevét az eredménylisták révén. Sajnos az örömöm korai volt, mert kb. 12 kilométernél ellépett. Ezután próbáltam pulzus alapján tekerni és meg is közelítettem Petr Vabrousek kis csoportját, de mielőtt utolértem volna őket, számomra érthetetlen okok miatt kaptam egy 4 perces büntetést, amit a legközelebbi erre kialakított sátornál kellett letölteni. Ez egy kicsit megtört, mivel már eddig is elég sok hátrányt szereztem úszáson, de nem volt mit tenni, nem ellenkezhettem. Ezután a kemény oldal-szembe szélben próbáltam ismét felvenni a ritmust, ami egészen jól sikerült. A fordító előtt feltűnt a felvezető autó, amely mögött Torbjorn Sindballe és Chris Lieto eszméletlen iramban és dinamikusan haladtak. Miután én is megfordultam egy olyan szakaszához értünk a pályának, ahol erős oldal-hát szél tombolt. Olyan volt már az átmozgató edzéseken is, így tudtam, hogy nem lesz egyszerű a 65 kilómmal aszfalton tartani a bringát. Szerencsére nem volt semmi probléma és ekkorra ismét utolértem Vabrouseket, aki láthatóan szenvedett az ismételten szemből vagy oldalról fújó szélben. Nekem az általános fáradtságon kívül nem volt különösebb gondom, igaz a combomat valami darázsféle nagyon megcsípte, de nem törődtem semmivel. A táv utolsó harmadában is keményen nyomtam és szerencsére most sem volt ezzel probléma, és ennek köszönhetően sok „nagy nevet” sikerült magam mögé utasítanom, akik valami oknál fogva idő előtt elfogytak.

Ekkor már ügyelnem kellett az utolért versenyzők megelőzésekor, hogy véletlenül se keveredjek gyanúba, mert az végzetes lett volna. Ezért néha egy-egy részhajrát kellett nyitnom, hogy a motoros belém ne kössön. Ez csak azért bosszantott nagyon, mert egyébként se vagyok egy bolyozós fajta és miközben megelőztem a női élmezőnyt, láttam számomra érdekes dolgokat, de mindegy... Így sikerült tekernem egy 4:57:06-os időt, miközben próbáltam a lehető legtöbbet enni és a nagy meleg miatt rengeteget inni. A folyadékbevitel jól sikerült, mivel a kerékpározás végétől folyamatosan pisilnem kellett.

Depó2: Második alkalommal nem sok időt töltöttem az öltözősátorban, mivel csak egy zoknit és a cipőmet kaptam magamra, és uzsgyi.

Futás: Az első métereken Józsi, Süni és István biztattak és jelezték, hogy a 41. helyen vagyok. Ez jó volt, mivel innen folyamatosan tudtam számolni, hogy éppen hogy állok a versenyben. A harmadik szám elején a nagy meleg miatt óvatosan, de jó ritmusban kezdtem. Nagyon figyeltem a frissítésre és az előre kigondolt szisztémát végrehajtva, szerintem az eddigi ironman versenyeim legegyenletesebb pulzusgörbéjét produkálva (136-os és 152-es pulzus között, 143-as pulzusátlag) őröltem fel a lávasivatagban elhullott vetélytársaimat. Az is bizonyította, hogy jó iramban haladok, hogy az első félmaratonom 1:21-en belül volt, igaz még csak ekkor kezdődött a nehezbbik része, ráadásul a sivatagban. A futás végig jól esett, csak az okozott kisebb nehézséget, hogy kb. 23 kilométernél már 28. voltam és ekkor a futópálya szélén kerékpárral időnként feltűnő Luca és Ádám közölték, hogy ez a tempó nagyon jó, de ne rémüljek meg, ha egy ideig senkit nem érek utol, mert nagyon messze vannak. Az ez után következő 10 kilométer nem volt túl izgalmas, de szerencsére igazuk lett és az utolsó 7 kilométeren még begyűjtöttem, akit lehetett. Végül a negyedik legjobb 2:46:43-as idővel értem célba.

Összességében a helyezéssel nagyon meg vagyok elégedve a mezőny extra erősségét figyelembe véve. Az idők tekintetében nem vagyok teljesen elégedett, a 8:51:44–es időnél jobbat vártam, de debütálóként nem lehet okom panaszra. Az egyértelmű, hogy úszásban mindenképpen fejlődnöm kell és elengedhetetlen, hogy a kerékpáron a stabil állóképesség mellé extra gyorsaság társuljon, mivel a nemzetközi mezőny iszonyatos tempót diktál. A futást nézve, nagyon örülök, hogy a nagytádi „kicsit gyengébb” eredmény után ismét sikerült egy világszinten is jónak mondható finisht produkálnom. Külön örömmel tölt el, hogy a kritikusnak számító meleg sem viselt meg és nem okozott problémát. Azt mindenképpen állíthatom, hogy nagy élmény az ironman mekkájában, egy jó verseny végén célba érni.

Józsi

Saturday- The Race day

I jumped out from the bed at 4 am as always. The morning of the races I always feel, thanks God the day has come. The time passed very quickly and after an hour preparation we were ready to go to Kona. Not as usual two hours before the race I tuned up my bike in the check in area. I can spend a lot with this, but in the end I had time to run a 15 min with Erika. I arrived in time to the swimming area at about 6.30. I started to warm up enthusiastically in my new zero3 swimming suit, which was given to me especially for this race from Woody. I just realized that I’m waiting in front of the start line with the best ironman athletes.

Start:
I tried to push hard in the beginning of the swim, because it was really important to stay with a good bunch. Approximately after 1000 m a bunch was formed (5 woman athlete and me) and I thought it’s a pretty good pace for me. Luckily I didn’t have problems with the second half of the swimming. In the end of the 3900m a big bunch got together with Erika in the back of it, and surprisingly the ocean was calm. I finished with 1:03:10 the swimming and as always I was relieved that I can leave the water.

First Depo:
I was satisfied, because I found out that there are quite a lot male athlete in the bunch so hopefully I don’t have to bike on my own. I just had to get my start number and glasses, and then I could go.

Bike:
At the first meters I was happy, because I realized I got on the bike with the German Kai Hundertmarck, who used to be a professional cyclist. Unfortunately my happiness didn’t last for long, because around 12 km rode away from me. Afterwards I kept going based on my heart rate as long as I didn’t got closer to Petr Vabrousek, but before I could catch up with them I was given a 4 min penalty(don’t even know why), so I have to stop. I humbled at first especially because I got quite a lot time-lag during the swim, but I pulled myself together and continued. I tried to get the rhythm in the cross-ahead-wind. Before the turning Torbjorn Sindballe and Chris Lieto turned up, they were pushing an incredible pace. I turned back at this part of the bike course there was very strong side-wind and I knew it’s not going to be easy with my 65 kg to keep my bike on the road. Luckily I didn’t have any problems at all and at that stage I caught up with Vabrousek again, who was suffering from the strong wind. I didn’t have difficulties apart from the average tiredness, although a kind of bee stung my shank, but I didn’t care of it. I pushed the pace really hard so I was able to catch some big names.
At this point I had to really be aware when I passed someone, because I couldn’t afford to lose more time. Therefore sometimes I had to increase my speed, so the motorcyclist couldn’t pick on me. I was a little bit angry, because I’m not a “drafting person” and as I overtook the female leading group I’ve seen some interesting situation…never mind.
I managed to finish the bike at 4:57:06 time and took as much food and drink as I could. The liquid ingestion was very successful as I had to pee from the end of the bike.

Second Depo:
I didn’t spend much time in the depo as I just needed to put my socks on and my running shoes.

Running:
At the first meters Józsi, Süni and István encouraged me ( I was on the 41.). That was great, because from that on I could count where I am. Because of the heat I tried to start the running carefully but in a good pace. I really paid attention to the blowing and I kept my heart rate between 136- 154 an average of 143. My first half marathon (in 1:21) proved that I run on a good pace. A felt very strong during the running, although after 23 km I was the 28. but there was a huge gap then, when I didn’t see anyone(that was tough). At the last 7 km I collected some more people and finished with 2:46:43. (The 4. running time)

Overall:
I was very satisfied with the rankings especially in this enormously strong field. Even though I’m not satisfied with my time splits, I expected a better time, but it’s not that bad at first. That’s unambiguous, that I really need to focus on my swimming and have to improve, this is essential. Also need to work on an extra quickness as there’s amazingly high speed on the bike. I’m perfectly delighted with my running, especially after a weaker running in Nagyatád. I could prove that I’m able to run with the top athletes. An other joy that the heat didn’t brought me down as much as I thought. I can tell you it was amazing to race here and finish the race.

Jozsi

Péntek - 8. nap

Íme, elkészült!
Most indulok kipróbálni.
(9:57)

Nagyon köszönöm a szurkolást mindenkinek! Nagyon jól esnek a bíztató szavak!

Verseny indul: 13-án szombaton 18:45 (magyar idő szerint). http://www.ironman.com/worldchampionship

Rajtszámok:
118 Csomor Erika

1629 Kovács Fatima

94 Major József

(a neten majd rajtszám szerint is lehet követni az eseményeket)

Ma átmozgató bringán extrául fújt a szél, legalább tudjuk mire számítsunk! Utána kocogtam egy 15 percet, úgy nem tengett bennem az erő, de nem is most kell, majd holnap.

Egykor indultunk be depózni, két kocsival mentünk így kényelmesen elfértünk. Pont a legtökéletesebb időpontban értünk oda, mert az első roham már lement (1-800-ig), viszont a többiek még nem jöttek, így kb. 20 perc alatt megvoltunk. Végülis a sótablettákat felragasztgattam a kormány alá, ha nem éri víz, akkor megmaradnak. A bringás és futózsákokat végleg be kellett adni, holnap majd be kell könyörögnöm még egy tubus gélt (gondoltam elviszem magammal futásra). Már majd' az összes profinak bent volt a bringája. Michellie Jones vígan pózolt a kameráknak, fényképeszkedett. Láttuk a Llanos testvéreket és Jalabert is nem sokkal utánunk tette be a bringáját.

Depózás után még egy órát elvoltunk (elég kellemetlenül szorult a nap, nyomott volt a levegő), aztán indultunk haza vacsizni. Lányok még gyorsan vettek maguknak egyenfelsőt (nem direkt), csak kitalálták, hogy mégsem indulnak egybemezben. A vacsora ezúttal Süle Józsiéknál volt, Süni isteni pennét csinált nekünk. Tényleg nagyon ízlett, ettől fog mindenkinek jól menni a verseny!

Most már itthon az utolsó simításokat végzem, készülődök. Holnap 3 körül kelünk, négy körül indulunk. Jó korán kint leszünk, de így legalább lesz idő mindenre. Lassan fekszünk le, most igazán nem érzek semmit, majd holnap versenyen minden kiderül.

Mindenkinek további szép napot kívánok! Nekem jó éjszakát!

Józsi

Friday

There was a huge wind, at least I know what to expect. Then I ran 15 min, I wasn’t too strong, but doesn’t matter as I have to be good tomorrow.
We went to check in at around one o’clock at the best time as the most people have finished by then. So I attached the salt tablets to the bottom of the handlebar, hope it’s not going to rain. The run and bike gear had to be given, so tomorrow I can only put my jelly in. All the best professional athletes have been checked in. We have seen the Llanos siblings and Jalaber as well.
After an hour we went home and had dinner. After that I did the last preparations, start to get ready for the race. Tomorrow we’re going to get up at 3 o’clock and leave at about 4. So I’m going to have time for everything. I have to go to bed very soon, I don’t feel anything at all, I’ll se tomorrow at the race.

Have a good day for everyone. And good night for me!

Jozsi

Csütörtök - 7. nap

A mai nap nagyon jóra sikeredett. Bár reggel bekeményített a meleg, a lakásban úgy lehetett érezni, mintha kicsit fülledtebb lenne a levegő. De délután meghazudtolva önmagát, bent a központban olyan borult volt az idő, hogy Era szabályosan fázott, mikor kijöttünk az óceánból.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre! A délelőtt többnyire bicikli takarítással telt, délben indultunk be Erikával és Lucával a profi versenyzők tájékoztatójára. Ádám és István vitt be minket, ők utána elmentek snorkelingezni. Kicsit késve érkeztünk, hátul leültünk, balról Stadler, jobbról Al-Sultan. Fura érzés volt. Csak néztem körbe-körbe, csupa nagy név, akikről eddig csak elméletben beszéltünk, szombaton meg ott fogok úszni a lábvizükön..., vagy ők az enyémen... :) Tényleg, végiggondoltam, hogy nem lesz nagy tolongás mögöttem úszás után..., még szerencse, hogy az érmeket a végén osztják. Erika nyugodtnak tűnik, viccelődik, hogy majd megveregeti Michellie Jones vállát, mikor bringán elsuhan mellette. Vagy nem is viccelődik?! Azt elárulhatom, hogy nagyon feni magát egy-két versenyzőre.

Breefing után jól elvoltunk. Megkértek mindenkit, hogy egyenként fotóztassa le magát. Erika meg mondta, hogy várjuk meg míg lemegy a sor, addigra úgyis elmegy a többség és nem látják, ahogy fotózkodik. Erre leültünk másfél méterre a fotóstól és végignéztünk mindenkit, együttesen próbáltuk kifundálni, ki-kicsoda, ki milyen állapotban van, mekkora a vádlija stb.

Utána pedig elindultunk körülnézni, hogy veszünk néhány fontos dolgot. De úgy látszik nem megy ez nekünk, mert ismét egy óriási shoppingolás lett a dologból. Először megirigyeltem Timo Bracht barátunkat és csak megvettem azt a kompressziós zoknit. Vettem még géleket, biztos, ami biztos. Vettem egy profile carbon kulacstartót kulaccsal, arra majd később kitérek, hogy miért. Ja, és vásároltam még egy óratartót, ami az ergomo-t fogja tartani. Miután ezt kifizettük, tovább nézelődtünk a parton, Era sikeresen lebeszélte magát arról, hogy vegyen egy új mezt magának. Majd beültünk a parton egy étterembe, eszegettünk és utána még benéztünk egy boltba... Itt találtunk végre olyan naptejet, ami elvileg 8 órán át védelmet nyújt (legalábbis ez van ráírva), meg voltak leárazva specialized bringás cipők. Ilyet már régóta kerestem magamnak. De nyugi, nem a versenyen fogom kipróbálni sem az új cipőt, sem a most divatos zoknit, csak a rajtig most már le sem veszem a lábamról.

Négy óra körül végre lejutottunk a partra és a pályán úsztunk egy háromnegyed órát. Elég durva hullámok voltak, küzdöttünk rendesen. De érzésre nem volt semmi különösebb probléma. Ám, előtte még összefutottunk egy magyar age-group versenyzővel. Ő szólított le minket, mikor hallotta, hogy magyarul beszélünk. Tizenkilenc éves korában ment ki New York-ba, azóta ott él. Tegnap is leszólított minket egy pasi, ő itt él a szigeten, csak törte a magyart, még kisfiú korában jött el az országból. Ebből látszik, hogy nem is vagyunk olyan kis nemzet.

Visszatérve az úszásra, nem lenne baj, ha versenyen nyugodtabb lenne az óceán. Viszont ha olyan jó kis borult időnk lenne futás alatt, mint ma volt, az jó lenne. Bár állítólag nem jelent semmit, hogy a központban milyen idő van, attól még kint az országúton tűzhet a nap. Majd meglátjuk...

Úszás után összetalálkoztunk Fatimával, őt Józsiék hozták be fél hat körül, hogy együtt menjünk a tészta partira. És amíg Fatiék ránk vártak egy idősebb fószer a kezükbe nyomott két ingyen belépőt (amúgy 45 dollár egy belépő). Addig szervezkedtünk, míg Süle és István bejött velünk, Luca és Süni elmentek vásárolni, Ádám meg sétált egyet.

Este otthon nekiláttam felszerelni a bringám. Most térnék vissza arra, hogy mire kellett a plusz kulacs, tartóval együtt. Ugyanis egy mérnökhöz hűen elővettem a szakirodalmat (Triathlete), melyben Stadlernek van egy bringás képe. (Era már kivan tőlünk. Annyit foglalkozunk Normannal, hogy azt mondta, ha még egyszer valaki kiejti a nevét az fizet vagy fut egy kört a ház körül :) ) Szóval nála láttam azt a megoldást, hogy a vázra felszerelt egy levágott kulacsot és abba rakta a kajáit. Addig-addig fabrikáltam, fejlesztgettem, míg közös erővel talán sikerült olyan megoldásra jutnunk, ami jó lesz. Persze, a sótabletta tartóról gyorsan le lettem beszélve, lévén, hogy csak 3 tablettát tud tárolni és állítólag abból óránként kell bevenni egyet. Úgyhogy még mindig nem tudom azokat hova teszem, na mindegy.

Hát így telnek az utolsó napok, holnap még egy rövid átmozgatás, kipróbálom, hogy jól vannak-e a cuccok fölrakva a bringámra, aztán depóóó...

Józsi

Thursday

Today was great; I spent my whole midday basically with cleaning my bike. Then at 12 we went to the professional briefing with Erika and Luca (my girlfriend). We arrived a little bit later; from my left there was Stadler and Al-Sultan from my right (it was a little bit strange). I was just looking around and the only thing I saw was great, famous athletes; and I imagined that tomorrow I’m going to swim with them…hopefully they’ll swim behind me :)
I was thinking that there’s not going to be a lot of people around me during the swim…fortunately the medals are given in the end of the race. Erika is very calm, she’s joking that she’ll pat Michellie Jones on he back when she’ll pass her at the bike. I can tell you she can’t wait to race.
After briefing we had a little bit of fun. Photos were taken of everyone.
Then we went to buy couple of important stuff, but in the end we end up buying a lot of stuff. I became envious of Timo Brancht’s official socks so I bought one for me. I bought some gels for the race just to make sure there’s enough. I bought a profile carbon key ring with water bottle, I’ll tell you later why. After the shopping we were looking around. Then we had a meal in a restaurant. Then we went to a shop, where finally we found sun cream which lasts for 8 hours ( at least it’s written on it) and there were specialized bike shoes on sale(I was looking for it for a long time). But of course I’m not going to try the new bike shoes and socks; actually I’m not going to take it off until the race.
Around 4 we went to the swim track and we swam about 45 min. There were huge waves, we were fighting with them, but it wasn’t that bad. We met a young guy, who’s racing in age-group. He went to New York, when he was 19 years old, since that he has been living there. Then we met another Hungarian who lives in the island, but he was speaking with strong accent, as he was a little boy when he moved here. So we’re not even a little country as you can see from it.
I hope the ocean will be calm, but cloudy during the running. We’ll see…
In the evening I started to prepare my bike. So I needed the spare water bottle with the holder, cos I’ve seen in the triathlon literature a picture of Stadler’s bike. There’s a half-cutted water bottle on the bike, where you can put the gels. But I don’t know where to put my salt tablets as I need them every hour, but I don’t have enough space on my bike.
So these are my last days. Tomorrow I’ll try my race gear, and then check in during the day…

Jozsi

Szerda - 6. nap

Végre nyugodtan aludtam, egész sokat. Reggeliztünk és 10 körül Erikával elindultunk bringázni egy jóleső két órát, utána pedig futottam egy laza tíz kilit. Egész jól vagyok, még érzem a CH stop hatását, de lekopogom, jól ment ma. Ebédre átmentünk Lucával Józsiékhoz, ettünk jó kis tésztát sajtos húsos feltéttel, meg sok-sok gyümölcsöt. Utána Luca lenézett ide a kisboltba, de nem talált olyat, amiből mondjuk egy jó kis rakott krumplit lehetne csinálni. Aztán Erikával és Lucával lementünk a partra, úsztunk egy fél órát. És átúsztunk a katamarán alatt!!! Levezetésként beültünk a melegvízbe és mire visszaértünk Fatima már készítette a rizottót rákkal és párolt zöldséggel. István ígérete szerint jól legyúrta a lábamat. Aztán vacsi után eléggé elbágyadtunk, ma azért rendesen sütött a nap, ahogy kell.

Nagyon örülünk a hozzászólásoknak. Jól esik, hogy így bíznak bennünk. Azért jóslatokba nem mernék bocsátkozni. Már csak 2 nap van, elkezdődött a központban a nyüzsgés, néha arra gondolok, hogy jobb lenne csak a rajtra odamenni egy-egy versenyre. Ilyenkor már nem érzek semmit, csak kezdődjön, legyünk túl rajta...!

Józsi

Wednesday

Finally I had a good, long sleep. We had breakfast, and then I went for an easy two hours bike with Era (Csomor Erika), after that I did a ten km easy run as well. I feel pretty good but still feel the carbon hydrate stop. We went to the beach with Luca (girlfriend of mine) and Era (Csomor Erika) and had a half an hour swim. After then we had a hot bath for resting. We had risotto for dinner (Fatima made it). Then we got really tired as the sun was shining all day.
Thanks the comments. It feels really good, that a lot of people trust and care of me. There’s only two days left, sometimes I think that would be good if I could go to the race right before its start. At that point I don’t feel anything, just want to start…

Jozsi

Kedd - 5. nap

Végre vége! Be kell vallanom, hogy éjjel muszáj volt felkelnem, megkóstoltam a kenyeret, egy kis lekvárral... hümm finom volt. Ma már sokkal jobb kedvvel ébredtem, bár egész éjjel viharos erejű szél fújt és csapkodta a reluxát. Pedig a tegnapi idő nagyon biztató volt. A vártnál sokkal hűvösebb van és tegnap a szél is lájtos volt. De most fúj ezerrel...! Még szerencse, hogy csak úszni megyünk be dél körül Konára. (...)

(Pillanatkép: 8:40)

Délig itthon pihentem, többiek mozogtak egy kicsit, Süle és Süni elmentek kirándulni. Azt beszéltük, hogy 12:00-kor indulunk be Konára nevezni. Az út körülbelül egy óra, mert a városhoz közel (útépítés miatt) be szokott dugulni. Szóval siettünk az ebéddel és egy körül be is értünk. Era azt mondta biztos majd órákat kell állnunk a nevezésnél, de szerencsénk volt, nagyon hamar végeztünk. Lucát nem engedték be, lányok meg külön asztalhoz kerültek, így néha leizzadtam, mikor folyamatosan dumáltak hozzám, de végül mindent sikerült elintézni. Nevezés után viszont beszabadultunk az ironman store-ba és nem tudtunk kiszakadni. Vettem sótablettákat, utána Erikával beszéltük, hogy leolvad a bicikliről, így vettem hozzá adagolót is. Nagy nehezen rájöttünk hogy működik, aztán itthon kiderült, hogy kemény 3 bogyó fér bele.

Utána Erika azon vacillált , hogy vegyen-e "cápabőr" úszómezt, kérdezgetett, hogy nekem mennyit jelent százanként, hogy az új blueseventy zero3-at használom. Végül úgy döntött, hogy vesz egyet, de az olcsóbbat. Néztünk még naptejet, Era vett egy picit, hogy majd verseny közben fúj magára. Én nehezen tudom elképzelni, hogy verseny közben eszembe jut fújogatni magam. Így vettünk egy nagyobb fújogatót, hogy majd verseny előtt Luca jól beken vele. Erre este olvassuk, hogy az úszás check-in előtt ne kenjünk fel semmilyen napkrémet, ugye a rajtszám felírás miatt... Na mindegy, megoldjuk!

Szóval így jól elment az idő a shoppingolással, Fatimáék is vettek pár dolgot, Ádám viszont végzett, míg mi neveztünk és kint várt, amíg mi vásároltunk. Utána elmentünk az uszodába, ami egy-két kilométerre volt a központi hoteltől és Fatival meg Erával úsztunk egyet. Úsztunk: 400 vegyes, 600 technika, 3 x 4 x 100 két perces indulással, köztük 100 hát laza. Viszonylag jól esett az úszás, ahhoz képest, hogy még nem voltam teljesen feltöltődve. Visszanézve az arizonai verseny előtti edzést, most jobbak voltak a 100 yardok, mint akkor. A kis nyitott uszoda nagyon hangulatos volt, Fati és Era is úszták velem az edzést és a végére Lucáék is visszaértek.

Míg mi úsztunk István és Ádám rendesek voltak, segített Lucának bovdenvágót venni. Csak mikor visszaértek az usziba még várniuk kellett, míg végzünk az úszással. Luca beugrott, tempózott néhányat, befejezte velünk az edzést. Utána, pedig rohantunk, hogy odaérjünk a felvonulásra. Azt hittük- legalábbis egy régebbi kiírás szerint-, hogy 4-től lesz, de mikor odaértünk még alig volt valaki. A zenekar gyakorolt. Közben összetalálkoztunk Süléékkel, lejöttek a hegyről, és felvettük az egyenpólónkat. Én azért nem vagyok abban, mert kiderült, hogy Fatiék otthon felejtették István pólóját és odaadtam neki, még örültem is, hogy felvehettem a szponzorpólót.

Szóval becsekkoltunk, megkaptuk a zászlót, rohadt nehéz volt az a dög. A felvonulás viszont hangulatos volt. Bár Luca azt mondta, azért egészen más feelingje volt, mint "távolról" tűnt. Igazából ez egy szimbólum, amire az ember mondjuk egy-egy kemény edzés közben szívesen gondol, hogy: "majd amikor a hawaii világbajnokságon viszem a magyar zászlót!". Most meg csak fárasztónak éreztük kicsit a várakozást, a mászkálást. Nem véletlen, hogy egy nagyobb nevet sem láttunk felvonulni, pedig előttünk ment egy kb. 50 fős német delegáció. Egyedül Natasha Badman integetett ki egy autóból és pózolt, mint a sztárok. A görög és a hong kongi versenyzők viszont nem jöttek el, ezért a speakerek útközben (a zászlóból) soha nem tudták, most melyik nemzet következik. Azért a többiek próbáltak integetni, kurjongatni, bár a németeket nem lehetett túlszárnyalni. Persze nem is akartuk, így is különleges volt, hogy egy nyolc fős magyar csapattal vonulhattam. (Képek: www.szume.hu)

A parádé vége az expoba torkollott, István, Ádám és én úgy döntöttünk inkább kihagyjuk és hazajöttünk. Istvánék fantasztikus steaket sütöttek, én főztem hozzá rizst, csak azt nem mondta senki, hogy a barna rizst órákig kell főzni..., persze végül a saláta mellé mindenkinek jól esett.

Józsi

Tuesday

Finally the end! I have to admit that I got up to taste some bread with jam…it was so yummy! I wake up with much better mood, even though it was very windy, so I couldn’t sleep properly. It is much colder as I expected, and the wind wasn’t bad neither, not like today. Luckily we’re just swimming today. I was resting in the morning the others had some training and went for a trip. We’re going to register at about 1 o’clock. Era said we were going to wait for a while, but we were very lucky. Luca wasn’t allowed to come with me so I was a little bit anxious, but there was no problem. Afterwards we got into the iron man store and I bought some salt tablets.
Then we had a swim: 400 m medley, 600m technique, 3×4×100 for 2 min starts, between them 100 m easy. It was quite good, even though I didn’t feel very strong. Comparing with the times before Arizona these were much better. So we checked in and we got the flag. It was terribly heavy. The drawing up was great. Luca said it had a very different atmosphere from outside. I think it’s a kind of symbol, when you train you can think about it. Now I just feel tiring the rambling and the waiting. Probably therefore we haven’t seen any of the big athletes, only Natasha Badman was waiving from a car like a star. The German team was the loudest, but it’s not a surprise comparing with out little team.

Jozsi

Hétfő - 4. nap

Ez volt az utolsó nap. Még négy óra bringát kellett túlélnem. Szokásosan reggel 4-kor felkeltem reggelizni, utána visszapihentem kicsit, majd fél 9 körül elindultam. Mondanom sem kell, hogy nem volt sok kedvem. A pálya központtól távolabb eső részén bicikliztem, itt már kevesebb emberrel találkoztam, mint eddig. Hawi-nál, a kinti fordítóhoz közel fordultam, majd egy bő fél óra múlva találkoztam Ádámmal és Erikával. Jó volt, mert kicsit felpörgettek, kizökkentettek a monotonitásból. Ettől függetlenül az utolsó 30 perc eléggé rosszul esett, de szerencsére közel volt már a vége.

Kawaihae Harbor. Itt megálltunk egy pillanatra vízért, aztán nyomtuk tovább.

Mikor hazaértem, egyáltalán nem voltam éhes. Lenyújtottam, míg a többiek éppen palacsintát sütöttek (lehet ez vette el az étvágyamat). Tegnap este elhangzott az asztalnál, hogy jó-jók ezek az egészséges ételek, de jó lenne már valami "magyaros" kaját is enni. "Hát igen, jó lenne!" Bár Ádám továbbra is szolidáris volt velem és ette a jó kis hagymás, szalonnás rántottát, majd később én is amellett döntöttem. Délután be kellett mennünk a bicikli boltba, elhozni Luca biciklijét, meg nekem is kellett venni 1-2 alkatrészt. A fék bovdenem tiszta rozsda, fékezésnél úgy nyikorgott, hogy azzal ijesztgettem a népet. Vettem carbon fékpofákat is, carbon kerékhez ez dukál. Mondjuk ott is hagytam a fél pénztárcámat.

Luca elindult visszafelé (a szállásra) kerékpárral. Elég fura biciklit kapott, bár a márkája nem rossz (Specialized), csak elég kis méretű. Viszont a beállítások jók, így 1 óra 20 perc alatt hazatekert.

Este mindenki levonult a partra naplementét nézni, én meg szenvedtem a szereléssel. Rohadt fogó nem vágta el a bovdeneket, lehet kell egyet vennem. A fékpofákat fel tudtam rakni, letisztítottam a felniket is. Már csak a váltót kell átnézni, bár ezzel az '50-es kerékkel jobban váltott, mint tegnapelőtt. Sőt jobban is feküdt a szélben a bicikli, így asszem emellett fogok dönteni.

Vacsorára isteni lazacot ettünk, én salátával, többiek rizzsel és salátával. Bár az az igazság, hogy már nem igazán élveztem az evést. Már vártam a holnapot, hogy ehessek végre. Fati pont kenyeret sütött, mondtam, hogy ne hagyják elől, mert megeshet, hogy reggel csak a hűlt helyét találják majd ;-) .

Most még elég gyengének érzem magam, nem nyilatkoznék a formámról, de ígérem pár nap múlva...

Otthonról még nem kaptam semmi hírt, mondtam, hogy olvasgassák a blogot, bár az iwiw-en találtunk érdekes dolgokat...

Most megyek aludni, holnap pihenőm lesz, ja és holnap lesz a felvonulás is...!!

Józsi

Monday

This was the last day. I had to survive four hour bike. As always I got up at 4 o’clock had breakfast, then went back to bed. I started to bike at around 9 o’clock. During the training after the turn back I met Era and Adam it was good, as the time passed faster. The last 30 min was terrible.
When I got home I wasn’t hungry at all. I did stretches while the others made some pancakes. I was mentioned yesterday, that the healthy food is ok and very useful, but we would it a real Hungarian food. “Yeah it would be good. “
In the afternoon we had to go to the bike store to pick Luca’s bike up and I had to buy some stuff for my bike as well. I bought carbon break too, and left there heaps of money.
In the evening everyone went down to the beach to watch the sunrise. For supper we had salmon with salad and the others ate rice too. To tell the truth I don’t really enjoy eating. I’m looking forward to eat proper food tomorrow. Fati was baking bread, I told her to put it away, and otherwise they’ll find nothing in the morning.
I haven’t heart any news from home. Tomorrow I’m going to have a rest day. Now I go to bad.

Jozsi

Vasárnap - 3. nap

Ma reggel futással kezdtem. Hajnali négykor nekiláttunk Istvánnal szalonnás tojást enni. Aztán fél nyolc körül elindultam 2 órát futni. Ahhoz képest, hogy a CH stop 3. napja, egész jó volt. Nem vágtáztam, figyeltem a pulzusomat, 130-140 között tartottam. Kulacsövvel mentem, de az utolsó 10 percben éreztem, hogy kezdek száradni, akkor feljebb is szökött kicsit. Találkoztam egy és negyed óránál Ádámmal kerékpáron, küzdött az elemekkel, de nyomta keményen. Azt vettem ki a gesztusaiból, hogy erősebb a szél, mint tegnap volt bringán. Mondjuk, engem is tologatott néha a korlát felé. Nem baj, holnap letesztelem a másik kerekemet. Tegnap '101-es felnivel mentem, majd meglátjuk, hogy megy az '50-essel. Bár a CH stop utolsó napján ... ?

Futás után lenyújtottam, pihengettem, eszegettem, többek között rákattantam a szárított marhahúsra. Csomor Era mutatta nekem a boltban, szénhidrát stop alatt pont jó. A többiek hosszas készülődés után elindultak Konára. Erikával ketten maradtunk az apartmanban. Jól eltelt az idő, késő délután pedig lementünk úszni. Körülbelül 45 percet úsztam, fél óra folyamatos gyors, 15 perc tenyérlap. Úgy látszik már kezdek gyengülni, mert néhány karcsapás után Erikát már nem láttam a habok között... Úszás után azzal hülyéskedtünk, hogy ki mer átúszni a katamarán alatt. Era többször nekiindult, aztán mégsem... Még szerencse, mert akkor mehettem volna utána.

Este már nagyon vártuk a többieket, mert unalmas volt nélkülük, meg hát éhesek is voltunk. Délután lementem a boltba virslit meg vizet venni, de a vacsi már hiányzott. Erika is tűkön ült, csipegetett ezt-azt mire végre befutottak. Hoztak egy csomó utánpótlást (kajában), neki álltunk vacsorát készíteni és néhány kiváló "kuktának" köszönhetően ripsz-ropsz kezdhettünk enni. Ismét csirkehusi volt párolt zöldséggel és friss salátával. Én már nagyon unom. Ha vége a CH stopnak, biztos, hogy 1 évig nem eszem salátát. A többiek mondták is, hogy ma már azért morcosabb vagyok, mint tegnap, tegnap előtt. Ma már az sem hatott meg, hogy szolidalitásból mindenki ugyanazt eszi. Sőt, rengeteg kritika ér a szénhidrát stoppal, meg az étkezéssel kapcsolatban, ami nem biztos, hogy erősít...! De már csak 1 nap!

Lucáék lent voltak a rajtnál, körülnéztek a központban. Végre bemerészkedett rendesen a vízbe, búvárkodott a többiekkel, erre egy hal belekapott a lábába. Nem komoly, de mókás, hogy, aki annyira fél, azt megérzik a halak?! Viszont Józsi is belenyúlt egy haluszonyba, neki vérzett is a keze. Nem veszélytelen ez a felszíni búvárkodás.

Holnap négy óra leürítő bringa, nem tudom, hogy fogom kibírni és a géppel sincs minden rendben. Csörög-zörög. Így a harmadik napon nem vagyok túl jó paszban, de azt hiszem ez érthető...

Józsi

Sunday

Today morning I started with running. At 4 am we had eggs with bacon, and then at 8 am I went for a run. Considering that it’s the third day of the carbon hydrate stop I feel pretty good. I took it easy and kept my heart rate between 130-140. After the running a relaxed, and ate some dries beef. Csomor Era showed it to me it is just good during the hydrate stop. The others went shopping, so I stayed with Erika in the apartment. In the end of the afternoon we went for a swim for 45 min; 30 min easy and 15 min with paddles. It seems that I’m getting weak as after couple of meters I didn’t see Erika.
In the evening we couldn’t wait for the others, because we were bored without them and of course very hungry. I’m sure when I finish the CH stop I’m not going to eat any salad. The others said that I look much grumpier today. A lot of people criticized the CH stop, which not sure that makes you stronger…But only one day left. Tomorrow 4 hours riding, don’t know how I’m going to survive it. I don’t feel 100%, but I think it’s alright at the third day.

Jozsi

Szombat - 2. nap

A reggelt 4 óra bringával kezdtem. Innen az apartmanból rögtön kivezet az út a bringapályára, körülbelül 1 kilométer. Az elején Ádám is jött velem, aztán egy idő után elváltak útjaink. Egész jól esett a bringa, nem siettem, így sem ért utol engem senki. Rengetegen edzenek kint az úton. Bár megy a forgalom, a bringásoknak van egy nagyon széles sáv az út szélén, ahol zavartalanul tekerhetnek. Néha jött egy-egy nagyobb széllökés, az nem volt kellemes, de ahhoz képest, hogy dél körül fejeztem be, a meleggel nem volt különösebb problémám.

Mikor odafelé tekertem Norman Stadlert láttam kónuszon nyomta fölfelé, mögötte vicsorítva Jan Raphael jött, már kezdett leszakadozni. Egy pillanatra megfordult a fejembe, hogy rájukfordulok, megnézem mit bírnak... :) , á majd a versenyen kiderül...!

Mikor visszafelé jöttem, akkor meg Natasha Badman jött éppen velem szembe...

A bringa után kimentem futni egy órát, nem esett rosszul, csak már kezdett igen meleg lenni.

Közben Lucáék bementek Konára vásárolni, egy körül jöttek meg, akkor már Era és Fatima is visszajöttek az edzésből. Többiek barna rizst ettek, én meg kerestem valami szénhidrát menteset !!!

Délután mind (a versenyzők) együtt mentünk úszni, én egy laza fél órát úsztam, teknőcöztem... Szó szerint! Ma rengeteg óriás teknős volt a part közelében, mi is láttunk párat. Közben Erikával gyakoroltuk a rajtot (persze mindig én győztem ;) ).

Úszás után beültünk kicsit a melegvízbe. Az apartman-komplexumhoz tartozik egy kis medence, plusz egy kis melegvizes blokk. Nagyon hangulatos. Aztán már én mondtam, hogy menjünk, mielőtt tisztára kiszívná az erőnket.

Este nekiláttunk vacsit főzni. Süni már előre bepácolta a csirkemell darabokat, kivettük a rákot a mélyhűtőből, mi meg szorgosan szeltük a zöldségeket. Mondanom sem kell, hogy milyen jó volt ismét együtt enni a többiekkel, úgy hogy ugyanazt ehettem, mint ők. Leszámítva, hogy desszertnek mindenki tömte magába az ananászt...

Hát nagyjából így telnek a napjaim, egyre közeledik a verseny, mennek a találgatások. Jó érzés, hogy sokan bíznak bennem, az edzőm is megmondta: jó formában vagyok!

Józsi

Saturday

I started the day with a four hours bike riding. I started it with Adam then I continued it alone. It was pretty good, didn’t go hard at all, and nobody passed me. A lot of athletes are training on the roads. Although the traffic is big, there’s an isolated lane for the athletes. Sometimes couple of big winds hit me, that wasn’t pleasant at all, but at least I didn’t have problems with the heat.
The way there I saw Norman Stadler and Jan Raphael, who just dropped down from Norman. I was going to turn back and try to go with them, but then I thought I’ll see on the race.
In the afternoon we went to swim together…and I saw a lot of turtles. We were practicing the starts with Era (and of course I won al the timeJ) Afterwards we had a hot bath in the appartment. In the evening we cooked dinner together.
So I spend my days like as I’ve written. Good to know that a lot of people keep their fingers crossed for me. My coach said too: I’m in a good shape.

Jozsi

Péntek - 1. nap

Reggel viszonylag sokáig tudtam aludni, fél nyolc körül keltem. A délelőtt jól eltelt, összeszereltem a bringát. A többiek is elvoltak, neteztek, tettek-vettek.

Tizenegy után kimentünk Csomor Erikáért a reptérre, aki Los Angeles-ből csatlakozott hozzánk. Két kocsival mentünk, mert utána indult a bevásárló-körút. Először elmentünk Ádám bringájáért, amit már hetekkel ezelőtt neten lefoglalt. Szerencsére Lucának is tudtunk még szerezni egy kerót hétfőtől vasárnapig, így majd a versenyen is tud vele közlekedni. És jobban megúsztuk, mintha kihoztuk volna az övét, mert így kevesebbet kell fizetni, mint amit én fizettem a kerékpár szállításért csak ide.

A vásárlás jól sikerült, bár én leginkább a salátákban és natúr húsokban voltam érdekelt, lévén, hogy a mai nap folyamán elkezdtem a szénhidrát stoppot. Vannak, akik vitatják ennek a hasznosságát, de én inkább azokra hallgatok, akik azt mondják, hogy ha már nekem ez bevált és hiszek benne, ráadásul elterveztem, hogy megcsinálom, akkor végig betartom. Egyébként nagyon rendes "kis csapatom" van, mert vacsorára egységesen párolt halat ettünk salátával. Fatiék isteni salit csináltak, Józsi párolta a halat, mi meg segédkeztünk, ahol tudtunk.

Délután lementem a partra úszni egyet, Ádám is jött velem. Az apartmanunktól 400 méterre van egy kis öböl, homokos parttal, ami itt elég ritka. Bár pont kezdett kicsit befelhősödni, a víz nagyon kellemes volt. Úsztam egy laza fél órát, 15 perc sima, 15 perc teknőccel. Fantasztikus volt látni a korallokat a víz mélyén, olyan volt mintha nagyon közel lennének, szinte a kezem alatt közvetlen. Luca kint maradt a parton, kicsit fél a cápáktól, nem mert bejönni. Mondtam neki, hogy bent találkoztam eggyel, kérdezte: Luca? - mondtam neki kint van a parton. Azt mondta, ok, megvárja míg beljebb jön. :-)

Úszás után kimentünk Erával és Ádámmal futni, de rohadtul ránksötétedett. "Alig találtunk vissza." De jól esett.

A technika XXI. századi vívmányainak köszönhetően szerencsére jól tudjuk tartani a kapcsolatot az otthoniakkal. Legalábbis el tudják olvasni a blogot, meg tudják nézni a képeket Fatimáék blogján ( http://www.szume.hu/) . És mi is jól tudunk tájékozódni. Nagyon tetszett a Kisalföld cikke: http://www.kisalfold.hu/cikk.php?id=1000187&cid=2032494 és Marik Balázs is jót írt a triatlon.hu-ra. Luca anyukája pedig talált egy nagyon érdekes dolgot: http://www.neilhammond.com/ironman/GrandPrix.htm .

Úgy néz ki (nem akarom elkiabálni), hogy az idővel is szerencsénk lesz. Egyelőre nincs az a nagy forróság, legalábbis a többiek szerint nem olyan nagy, mint eddig volt. Lehet, hogy szerencsénk lesz...?

Józsi

I slept a lot, after I set together the bike. In the afternoon I swam half an hour with Adam in the ocean. It was good. Than with Erika we went to run, but it was getting dark soon, so we couldn't see anything. The weather is not so hot.

Jozsi

Csütörtök – Az utazás

Fél 12-kor sikerült lefeküdnöm előző éjszaka, de sokat nem tudtam pihenni, mert éppen jogász szakest volt. Mindig a gépészeket szidják, hogy hangosak és kulturálatlanok, hát bátran mondhatom, a jövendő kisdoktorok sem különbek. Valamit alkottam fél 2-ig, amikor is szólt az ébresztő, hogy ideje készülődni...

Frankfurtig két óra volt az út, gyors átszállás, utána irány San Fransisco. Ez a menet már kicsit hosszabb volt, 12 óra egyben. Még soha nem utaztam ezelőtt ilyen hatalmas repülővel. Az elején volt egy kis felsőszint a business class-nak, mi meg a hátsó részen próbáltuk kivekkelni a hosszú időt valahogy. Bár aludni nem sokat tudtam, végülis nem éreztem magam rosszul. A tortúra viszont csak ezután következett...

Én elsősorban azon izgultam, hogy minden csomag és bicikli megjöjjön időben. Az amerikaiak viszont azon voltak, hogy a lehető legalaposabban átvizsgáljanak és amit csak lehet elkobozzanak. Nem kis stesszbe került, amíg átkeveredtünk valahogy a vámvizsgálaton. Mondjuk én boldog voltam, hogy megjött a csomagom is és a biciklim is.

A következő öt óra repülés viszont maga volt a pokol. Itthoni idő szerint reggel fél ötkor szálltunk föl, gyakorlatilag már több, mint 24 órája talpon voltam és az alvás nem igazán ment. Dőltem, borultam. A gépen viszonylag sok ironmanest lehetett látni, a légikísérő külön üdvözölt minket.

Kilenc után nem sokkal végre megérkeztünk. Leszálltam a gépről és rögtön megcsapott a nedves, párás meleglevegő. A hawaii reptér stílusosan kis nyitott terület, a várakozásokkal ellentétben, viszont mi nem kaptunk virágkoszorút. Szerencsére ide is megérkezett minden csomagom, úgy hogy a fáradság ellenére, úgy érzem jól zárult az út.

Ami ezután következett, az leírhatatlan! Tulajdonképpen a sötét miatt magából a helyből nem sokat láttam, néhány pálmafa jelezte csupán, hogy nem lehetünk rossz helyen. A szállás, az viszont zseniális. A mostani úttal kapcsolatban nagyon jó dolgom volt, ugyanis a szervezés teljes egészében Ádámra hárult. Ezért nagyon hálás vagyok neki! Régen utaztam már úgy, hogy csak mentem a többiek után és nem kellett koncentrálnom az operatív dolgokra.

De térjünk vissza a szállásra. Az valami csoda. Meg is jegyeztem, hogy a kollégium után, ahol már 9 éve élek, elég nagy színvonalbeli ugrás.

Megérkeztünk, bepakoltunk, utána egy kis közös vacsi, ami a fáradság ellenére jó hangulatban telt.

Józsi

Today was the journey to Hawaii. It took 25 hours. The appartement is wonderful! When we arrived, we were very tired, but the supper was really good!

Jozsi

Kedd

Reggel egyedül kellett százakat úsznom, baromira untam. Utána futkostam a városban, még mindig utazással kapcsolatos ügyeket kellett intézni.

Edzés előtt egy órával derült ki, hogy végre előrébb léphetek szponzor ügyben. Remélhetőleg az utolsó aláírásra vittem el a szerződést a Vill-Korr-nak, aki egy jelentős összeggel támogatja az egyetemet, s rajta keresztül engem is. Csak a "bürokrácia" lassú még...

Kettőkor indultunk bringázni, Zsófinak is el kellett jönnie és Berci is úgy döntott elkísér minket. Jó volt az edzés, jól esett, Bertold is jól volt, egyedül Zsófinak esett rosszul ez a "kis" 80 kilométer (gici kör). Utána kimentem futni a Pinnyédire háromezreket javulóra. Lekopogom a fafejemen jól esett a futás is, sikerült tartani a tervezett pulzust.

Hogy milyen érzéseim vannak a versennyel kapcsolatban? Most még korai lenne erről beszélni, még több, mint egy hét van addig. Annak viszont örülök, hogy mostanában nincs különösebb probléma az edzésekkel.

Holnap lelkileg is fel kell készülni a 25 órás útra, plusz a bicikli bepakolása stb.

Józsi

In the morning I had to do alone the swimming (I swam some 100 meter), it was very boring. In the afternoon I biked 80 kilometer with Zsofi and Bertold, I felt good. Than I run some 3000 meter. I tried to do them better and better. It was good also, I had an appropriate heartrate.

What I feel about the race? It's too early to speak about it. I'm happy that nowadays I have no problem with trainings.

Jozsi

Hétfő

Reggel úsztam a Kispesti uszodában 3000 métert, benne 2500 métert teknőccel. Körülbelül 1 óra alatt végeztem, utána elindultam a városba intézni az ügyeimet. Autóval közlekedtem, így rengeteget álltam dugóban, de szerencsére sikerült mindent elintéznem, amit akartam.
Délután visszamentem Győrbe, Berci legyúrta a lábamat, ami nagyon jól esett. Majd vacsiztam és nekiálltam megtakarítani a Planet-X biciklimet. Pár dolgot át is alakítottam rajta és az új 50-es Planet-X kerekeken is átcseréltem a szingókat. A kerekeket Woody-tól kaptam kölcsön, nagyon sokat segített nekem, hogy összejöjjenek a szükséges felszerelések.
Lassan kezdek parázni, hogy 2 nap múlva indulunk és nem fogok addig végezni a pakolással...

Józsi

In the morning I swam 3000 meter in Budapest, I finished about 1 hour. Than I arranged some issues. In the afternoon I went back to Győr, Bertold gave me a massage. Than I started to clean my Planet-X bike and my new '50 wheels.

Very soon we leave and I wonder if I will finish with packing.....

Jozsi