2007. október 13., szombat

Szombat - A verseny

Reggel 3 órakor frissen és üdén pattantam ki az ágyból, mint mindig. A versenyek reggelét minden alkalommal egy olyan felkészülés előzi meg, hogy ilyenkor azt érzem, végre ez a nap is eljött. Most is gyorsan pörögtek az események és egy órás készülődés után, már robogtunk is be Konára. A megszokott forgatókönyvtől eltérően a rajt előtt kb. 2 órával már a depóban tuningoltam a kerékpáromat. Ezzel a folyamattal mindig kellően el tudom húzni az időt, most bőségesen maradt idő arra is, hogy Erikával kocogjunk egy negyed órát. A vécézéssel és az utolsó simításokkal, azért most is sikerült kellően elhúzni az időt, de kapkodás nélkül odaértem a 6.30-as vízbe szállásra. Nagy sebbel-lobbal elkezdtem bemelegíteni az új blueseventy zero3-as úszómezemben, a mit Woody szerzett nekem kifejezetten erre a versenyre. Ekkor már nagyon gyorsan telt az idő, és csak azt vettem észre, hogy ott állok a rajtvonalnál a legnagyobb mai ironman sztárok között.

Rajt: Az úszás elején próbáltam viszonylag keményen kezdeni, mert a legjobb boly elcsípése nagyon fontos volt. Kb. 1000 méter után kialakult egy 6 fős boly, amiben öt női versenyző társaságába haladtam, egy nekem jónak tűnő iramban. Szerencsére azt sikerült elérnem az utóbbi 3-4 versennyel ellentétben, hogy nem volt gondom az első szám második felével. A 3900 méter végére felzárkózott egy nagynak tűnő csoport, aminek a végén Erika is ott küzdött a meglepően nyugodtnak mondható hullámokban. Ezt a számot 1:03:10-es idővel zártam, és mint mindig, most is megkönnyebbültem, hogy elhagyhattam ezt a közeget.

Depó1: Megelégedéssel abszolváltam, hogy a felzárkózó bolyban sok profi férfi is volt, így talán lesz körülöttem valaki az aszfalton. Nem sok tennivaló volt az öltözősátorban, csak az úszómeztől kellett megszabadulni és magamhoz venni a rajtszámot és a szemüvegemet.

Bringa: Az első métereken megörültem mikor láttam, hogy a német Kai Hundertmarckkal sikerült nyeregbe pattannom, mivel ő profi kerékpáros volt és jól ismerem a nevét az eredménylisták révén. Sajnos az örömöm korai volt, mert kb. 12 kilométernél ellépett. Ezután próbáltam pulzus alapján tekerni és meg is közelítettem Petr Vabrousek kis csoportját, de mielőtt utolértem volna őket, számomra érthetetlen okok miatt kaptam egy 4 perces büntetést, amit a legközelebbi erre kialakított sátornál kellett letölteni. Ez egy kicsit megtört, mivel már eddig is elég sok hátrányt szereztem úszáson, de nem volt mit tenni, nem ellenkezhettem. Ezután a kemény oldal-szembe szélben próbáltam ismét felvenni a ritmust, ami egészen jól sikerült. A fordító előtt feltűnt a felvezető autó, amely mögött Torbjorn Sindballe és Chris Lieto eszméletlen iramban és dinamikusan haladtak. Miután én is megfordultam egy olyan szakaszához értünk a pályának, ahol erős oldal-hát szél tombolt. Olyan volt már az átmozgató edzéseken is, így tudtam, hogy nem lesz egyszerű a 65 kilómmal aszfalton tartani a bringát. Szerencsére nem volt semmi probléma és ekkorra ismét utolértem Vabrouseket, aki láthatóan szenvedett az ismételten szemből vagy oldalról fújó szélben. Nekem az általános fáradtságon kívül nem volt különösebb gondom, igaz a combomat valami darázsféle nagyon megcsípte, de nem törődtem semmivel. A táv utolsó harmadában is keményen nyomtam és szerencsére most sem volt ezzel probléma, és ennek köszönhetően sok „nagy nevet” sikerült magam mögé utasítanom, akik valami oknál fogva idő előtt elfogytak.

Ekkor már ügyelnem kellett az utolért versenyzők megelőzésekor, hogy véletlenül se keveredjek gyanúba, mert az végzetes lett volna. Ezért néha egy-egy részhajrát kellett nyitnom, hogy a motoros belém ne kössön. Ez csak azért bosszantott nagyon, mert egyébként se vagyok egy bolyozós fajta és miközben megelőztem a női élmezőnyt, láttam számomra érdekes dolgokat, de mindegy... Így sikerült tekernem egy 4:57:06-os időt, miközben próbáltam a lehető legtöbbet enni és a nagy meleg miatt rengeteget inni. A folyadékbevitel jól sikerült, mivel a kerékpározás végétől folyamatosan pisilnem kellett.

Depó2: Második alkalommal nem sok időt töltöttem az öltözősátorban, mivel csak egy zoknit és a cipőmet kaptam magamra, és uzsgyi.

Futás: Az első métereken Józsi, Süni és István biztattak és jelezték, hogy a 41. helyen vagyok. Ez jó volt, mivel innen folyamatosan tudtam számolni, hogy éppen hogy állok a versenyben. A harmadik szám elején a nagy meleg miatt óvatosan, de jó ritmusban kezdtem. Nagyon figyeltem a frissítésre és az előre kigondolt szisztémát végrehajtva, szerintem az eddigi ironman versenyeim legegyenletesebb pulzusgörbéjét produkálva (136-os és 152-es pulzus között, 143-as pulzusátlag) őröltem fel a lávasivatagban elhullott vetélytársaimat. Az is bizonyította, hogy jó iramban haladok, hogy az első félmaratonom 1:21-en belül volt, igaz még csak ekkor kezdődött a nehezbbik része, ráadásul a sivatagban. A futás végig jól esett, csak az okozott kisebb nehézséget, hogy kb. 23 kilométernél már 28. voltam és ekkor a futópálya szélén kerékpárral időnként feltűnő Luca és Ádám közölték, hogy ez a tempó nagyon jó, de ne rémüljek meg, ha egy ideig senkit nem érek utol, mert nagyon messze vannak. Az ez után következő 10 kilométer nem volt túl izgalmas, de szerencsére igazuk lett és az utolsó 7 kilométeren még begyűjtöttem, akit lehetett. Végül a negyedik legjobb 2:46:43-as idővel értem célba.

Összességében a helyezéssel nagyon meg vagyok elégedve a mezőny extra erősségét figyelembe véve. Az idők tekintetében nem vagyok teljesen elégedett, a 8:51:44–es időnél jobbat vártam, de debütálóként nem lehet okom panaszra. Az egyértelmű, hogy úszásban mindenképpen fejlődnöm kell és elengedhetetlen, hogy a kerékpáron a stabil állóképesség mellé extra gyorsaság társuljon, mivel a nemzetközi mezőny iszonyatos tempót diktál. A futást nézve, nagyon örülök, hogy a nagytádi „kicsit gyengébb” eredmény után ismét sikerült egy világszinten is jónak mondható finisht produkálnom. Külön örömmel tölt el, hogy a kritikusnak számító meleg sem viselt meg és nem okozott problémát. Azt mindenképpen állíthatom, hogy nagy élmény az ironman mekkájában, egy jó verseny végén célba érni.
Józsi
Saturday- The Race day

I jumped out from the bed at 4 am as always. The morning of the races I always feel, thanks God the day has come. The time passed very quickly and after an hour preparation we were ready to go to Kona. Not as usual two hours before the race I tuned up my bike in the check in area. I can spend a lot with this, but in the end I had time to run a 15 min with Erika. I arrived in time to the swimming area at about 6.30. I started to warm up enthusiastically in my new zero3 swimming suit, which was given to me especially for this race from Woody. I just realized that I’m waiting in front of the start line with the best ironman athletes.

Start:
I tried to push hard in the beginning of the swim, because it was really important to stay with a good bunch. Approximately after 1000 m a bunch was formed (5 woman athlete and me) and I thought it’s a pretty good pace for me. Luckily I didn’t have problems with the second half of the swimming. In the end of the 3900m a big bunch got together with Erika in the back of it, and surprisingly the ocean was calm. I finished with 1:03:10 the swimming and as always I was relieved that I can leave the water.

First Depo:
I was satisfied, because I found out that there are quite a lot male athlete in the bunch so hopefully I don’t have to bike on my own. I just had to get my start number and glasses, and then I could go.

Bike:
At the first meters I was happy, because I realized I got on the bike with the German Kai Hundertmarck, who used to be a professional cyclist. Unfortunately my happiness didn’t last for long, because around 12 km rode away from me. Afterwards I kept going based on my heart rate as long as I didn’t got closer to Petr Vabrousek, but before I could catch up with them I was given a 4 min penalty(don’t even know why), so I have to stop. I humbled at first especially because I got quite a lot time-lag during the swim, but I pulled myself together and continued. I tried to get the rhythm in the cross-ahead-wind. Before the turning Torbjorn Sindballe and Chris Lieto turned up, they were pushing an incredible pace. I turned back at this part of the bike course there was very strong side-wind and I knew it’s not going to be easy with my 65 kg to keep my bike on the road. Luckily I didn’t have any problems at all and at that stage I caught up with Vabrousek again, who was suffering from the strong wind. I didn’t have difficulties apart from the average tiredness, although a kind of bee stung my shank, but I didn’t care of it. I pushed the pace really hard so I was able to catch some big names.
At this point I had to really be aware when I passed someone, because I couldn’t afford to lose more time. Therefore sometimes I had to increase my speed, so the motorcyclist couldn’t pick on me. I was a little bit angry, because I’m not a “drafting person” and as I overtook the female leading group I’ve seen some interesting situation…never mind.
I managed to finish the bike at 4:57:06 time and took as much food and drink as I could. The liquid ingestion was very successful as I had to pee from the end of the bike.

Second Depo:
I didn’t spend much time in the depo as I just needed to put my socks on and my running shoes.

Running:
At the first meters Józsi, Süni and István encouraged me ( I was on the 41.). That was great, because from that on I could count where I am. Because of the heat I tried to start the running carefully but in a good pace. I really paid attention to the blowing and I kept my heart rate between 136- 154 an average of 143. My first half marathon (in 1:21) proved that I run on a good pace. A felt very strong during the running, although after 23 km I was the 28. but there was a huge gap then, when I didn’t see anyone(that was tough). At the last 7 km I collected some more people and finished with 2:46:43. (The 4. running time)

Overall:
I was very satisfied with the rankings especially in this enormously strong field. Even though I’m not satisfied with my time splits, I expected a better time, but it’s not that bad at first. That’s unambiguous, that I really need to focus on my swimming and have to improve, this is essential. Also need to work on an extra quickness as there’s amazingly high speed on the bike. I’m perfectly delighted with my running, especially after a weaker running in Nagyatád. I could prove that I’m able to run with the top athletes. An other joy that the heat didn’t brought me down as much as I thought. I can tell you it was amazing to race here and finish the race.
Jozsi

4 megjegyzés:

zoli írta...

Szia Majorka!

Nagyon szép eredmény!

Külön elismerés a futóidőhöz!

Mindenkinek szerencsés hazatérést és jó pihenést!

Zoli

Ui: Egész éjjel a "live coverage" betöltésével kellett szenvedni. Nem is gondolod az milyen fárasztó volt..:)

dunyov@freemail.hu írta...

Joe!

Gratulálok nagyon szép eredmény. Várható volt, hogy hamarosan Kropesz örökébe lépsz.
Ráadásul az íráshoz is van tehetséged. Csak így tovább!!

Üdv:
István

Tamás írta...

Szia Majorka!

Óriási eredmény! További sok sikert kívánok!
Gratulálok mindenkinek!

Üdv: Tamás

Mate írta...

Vaúúúú!

Tök jó, hogy volt a befutónál zászló is, mert büszke lehet az ország is erre az eredményre!

Gratulálok!

Máté