Csütörtök – Az utazás

Fél 12-kor sikerült lefeküdnöm előző éjszaka, de sokat nem tudtam pihenni, mert éppen jogász szakest volt. Mindig a gépészeket szidják, hogy hangosak és kulturálatlanok, hát bátran mondhatom, a jövendő kisdoktorok sem különbek. Valamit alkottam fél 2-ig, amikor is szólt az ébresztő, hogy ideje készülődni...

Frankfurtig két óra volt az út, gyors átszállás, utána irány San Fransisco. Ez a menet már kicsit hosszabb volt, 12 óra egyben. Még soha nem utaztam ezelőtt ilyen hatalmas repülővel. Az elején volt egy kis felsőszint a business class-nak, mi meg a hátsó részen próbáltuk kivekkelni a hosszú időt valahogy. Bár aludni nem sokat tudtam, végülis nem éreztem magam rosszul. A tortúra viszont csak ezután következett...

Én elsősorban azon izgultam, hogy minden csomag és bicikli megjöjjön időben. Az amerikaiak viszont azon voltak, hogy a lehető legalaposabban átvizsgáljanak és amit csak lehet elkobozzanak. Nem kis stesszbe került, amíg átkeveredtünk valahogy a vámvizsgálaton. Mondjuk én boldog voltam, hogy megjött a csomagom is és a biciklim is.

A következő öt óra repülés viszont maga volt a pokol. Itthoni idő szerint reggel fél ötkor szálltunk föl, gyakorlatilag már több, mint 24 órája talpon voltam és az alvás nem igazán ment. Dőltem, borultam. A gépen viszonylag sok ironmanest lehetett látni, a légikísérő külön üdvözölt minket.

Kilenc után nem sokkal végre megérkeztünk. Leszálltam a gépről és rögtön megcsapott a nedves, párás meleglevegő. A hawaii reptér stílusosan kis nyitott terület, a várakozásokkal ellentétben, viszont mi nem kaptunk virágkoszorút. Szerencsére ide is megérkezett minden csomagom, úgy hogy a fáradság ellenére, úgy érzem jól zárult az út.

Ami ezután következett, az leírhatatlan! Tulajdonképpen a sötét miatt magából a helyből nem sokat láttam, néhány pálmafa jelezte csupán, hogy nem lehetünk rossz helyen. A szállás, az viszont zseniális. A mostani úttal kapcsolatban nagyon jó dolgom volt, ugyanis a szervezés teljes egészében Ádámra hárult. Ezért nagyon hálás vagyok neki! Régen utaztam már úgy, hogy csak mentem a többiek után és nem kellett koncentrálnom az operatív dolgokra.

De térjünk vissza a szállásra. Az valami csoda. Meg is jegyeztem, hogy a kollégium után, ahol már 9 éve élek, elég nagy színvonalbeli ugrás.

Megérkeztünk, bepakoltunk, utána egy kis közös vacsi, ami a fáradság ellenére jó hangulatban telt.

Józsi

Today was the journey to Hawaii. It took 25 hours. The appartement is wonderful! When we arrived, we were very tired, but the supper was really good!

Jozsi