Csütörtök - 7. nap

A mai nap nagyon jóra sikeredett. Bár reggel bekeményített a meleg, a lakásban úgy lehetett érezni, mintha kicsit fülledtebb lenne a levegő. De délután meghazudtolva önmagát, bent a központban olyan borult volt az idő, hogy Era szabályosan fázott, mikor kijöttünk az óceánból.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre! A délelőtt többnyire bicikli takarítással telt, délben indultunk be Erikával és Lucával a profi versenyzők tájékoztatójára. Ádám és István vitt be minket, ők utána elmentek snorkelingezni. Kicsit késve érkeztünk, hátul leültünk, balról Stadler, jobbról Al-Sultan. Fura érzés volt. Csak néztem körbe-körbe, csupa nagy név, akikről eddig csak elméletben beszéltünk, szombaton meg ott fogok úszni a lábvizükön..., vagy ők az enyémen... :) Tényleg, végiggondoltam, hogy nem lesz nagy tolongás mögöttem úszás után..., még szerencse, hogy az érmeket a végén osztják. Erika nyugodtnak tűnik, viccelődik, hogy majd megveregeti Michellie Jones vállát, mikor bringán elsuhan mellette. Vagy nem is viccelődik?! Azt elárulhatom, hogy nagyon feni magát egy-két versenyzőre.

Breefing után jól elvoltunk. Megkértek mindenkit, hogy egyenként fotóztassa le magát. Erika meg mondta, hogy várjuk meg míg lemegy a sor, addigra úgyis elmegy a többség és nem látják, ahogy fotózkodik. Erre leültünk másfél méterre a fotóstól és végignéztünk mindenkit, együttesen próbáltuk kifundálni, ki-kicsoda, ki milyen állapotban van, mekkora a vádlija stb.

Utána pedig elindultunk körülnézni, hogy veszünk néhány fontos dolgot. De úgy látszik nem megy ez nekünk, mert ismét egy óriási shoppingolás lett a dologból. Először megirigyeltem Timo Bracht barátunkat és csak megvettem azt a kompressziós zoknit. Vettem még géleket, biztos, ami biztos. Vettem egy profile carbon kulacstartót kulaccsal, arra majd később kitérek, hogy miért. Ja, és vásároltam még egy óratartót, ami az ergomo-t fogja tartani. Miután ezt kifizettük, tovább nézelődtünk a parton, Era sikeresen lebeszélte magát arról, hogy vegyen egy új mezt magának. Majd beültünk a parton egy étterembe, eszegettünk és utána még benéztünk egy boltba... Itt találtunk végre olyan naptejet, ami elvileg 8 órán át védelmet nyújt (legalábbis ez van ráírva), meg voltak leárazva specialized bringás cipők. Ilyet már régóta kerestem magamnak. De nyugi, nem a versenyen fogom kipróbálni sem az új cipőt, sem a most divatos zoknit, csak a rajtig most már le sem veszem a lábamról.

Négy óra körül végre lejutottunk a partra és a pályán úsztunk egy háromnegyed órát. Elég durva hullámok voltak, küzdöttünk rendesen. De érzésre nem volt semmi különösebb probléma. Ám, előtte még összefutottunk egy magyar age-group versenyzővel. Ő szólított le minket, mikor hallotta, hogy magyarul beszélünk. Tizenkilenc éves korában ment ki New York-ba, azóta ott él. Tegnap is leszólított minket egy pasi, ő itt él a szigeten, csak törte a magyart, még kisfiú korában jött el az országból. Ebből látszik, hogy nem is vagyunk olyan kis nemzet.

Visszatérve az úszásra, nem lenne baj, ha versenyen nyugodtabb lenne az óceán. Viszont ha olyan jó kis borult időnk lenne futás alatt, mint ma volt, az jó lenne. Bár állítólag nem jelent semmit, hogy a központban milyen idő van, attól még kint az országúton tűzhet a nap. Majd meglátjuk...

Úszás után összetalálkoztunk Fatimával, őt Józsiék hozták be fél hat körül, hogy együtt menjünk a tészta partira. És amíg Fatiék ránk vártak egy idősebb fószer a kezükbe nyomott két ingyen belépőt (amúgy 45 dollár egy belépő). Addig szervezkedtünk, míg Süle és István bejött velünk, Luca és Süni elmentek vásárolni, Ádám meg sétált egyet.

Este otthon nekiláttam felszerelni a bringám. Most térnék vissza arra, hogy mire kellett a plusz kulacs, tartóval együtt. Ugyanis egy mérnökhöz hűen elővettem a szakirodalmat (Triathlete), melyben Stadlernek van egy bringás képe. (Era már kivan tőlünk. Annyit foglalkozunk Normannal, hogy azt mondta, ha még egyszer valaki kiejti a nevét az fizet vagy fut egy kört a ház körül :) ) Szóval nála láttam azt a megoldást, hogy a vázra felszerelt egy levágott kulacsot és abba rakta a kajáit. Addig-addig fabrikáltam, fejlesztgettem, míg közös erővel talán sikerült olyan megoldásra jutnunk, ami jó lesz. Persze, a sótabletta tartóról gyorsan le lettem beszélve, lévén, hogy csak 3 tablettát tud tárolni és állítólag abból óránként kell bevenni egyet. Úgyhogy még mindig nem tudom azokat hova teszem, na mindegy.

Hát így telnek az utolsó napok, holnap még egy rövid átmozgatás, kipróbálom, hogy jól vannak-e a cuccok fölrakva a bringámra, aztán depóóó...

Józsi

Thursday

Today was great; I spent my whole midday basically with cleaning my bike. Then at 12 we went to the professional briefing with Erika and Luca (my girlfriend). We arrived a little bit later; from my left there was Stadler and Al-Sultan from my right (it was a little bit strange). I was just looking around and the only thing I saw was great, famous athletes; and I imagined that tomorrow I’m going to swim with them…hopefully they’ll swim behind me :)
I was thinking that there’s not going to be a lot of people around me during the swim…fortunately the medals are given in the end of the race. Erika is very calm, she’s joking that she’ll pat Michellie Jones on he back when she’ll pass her at the bike. I can tell you she can’t wait to race.
After briefing we had a little bit of fun. Photos were taken of everyone.
Then we went to buy couple of important stuff, but in the end we end up buying a lot of stuff. I became envious of Timo Brancht’s official socks so I bought one for me. I bought some gels for the race just to make sure there’s enough. I bought a profile carbon key ring with water bottle, I’ll tell you later why. After the shopping we were looking around. Then we had a meal in a restaurant. Then we went to a shop, where finally we found sun cream which lasts for 8 hours ( at least it’s written on it) and there were specialized bike shoes on sale(I was looking for it for a long time). But of course I’m not going to try the new bike shoes and socks; actually I’m not going to take it off until the race.
Around 4 we went to the swim track and we swam about 45 min. There were huge waves, we were fighting with them, but it wasn’t that bad. We met a young guy, who’s racing in age-group. He went to New York, when he was 19 years old, since that he has been living there. Then we met another Hungarian who lives in the island, but he was speaking with strong accent, as he was a little boy when he moved here. So we’re not even a little country as you can see from it.
I hope the ocean will be calm, but cloudy during the running. We’ll see…
In the evening I started to prepare my bike. So I needed the spare water bottle with the holder, cos I’ve seen in the triathlon literature a picture of Stadler’s bike. There’s a half-cutted water bottle on the bike, where you can put the gels. But I don’t know where to put my salt tablets as I need them every hour, but I don’t have enough space on my bike.
So these are my last days. Tomorrow I’ll try my race gear, and then check in during the day…

Jozsi