Kedd - 5. nap

Végre vége! Be kell vallanom, hogy éjjel muszáj volt felkelnem, megkóstoltam a kenyeret, egy kis lekvárral... hümm finom volt. Ma már sokkal jobb kedvvel ébredtem, bár egész éjjel viharos erejű szél fújt és csapkodta a reluxát. Pedig a tegnapi idő nagyon biztató volt. A vártnál sokkal hűvösebb van és tegnap a szél is lájtos volt. De most fúj ezerrel...! Még szerencse, hogy csak úszni megyünk be dél körül Konára. (...)

(Pillanatkép: 8:40)

Délig itthon pihentem, többiek mozogtak egy kicsit, Süle és Süni elmentek kirándulni. Azt beszéltük, hogy 12:00-kor indulunk be Konára nevezni. Az út körülbelül egy óra, mert a városhoz közel (útépítés miatt) be szokott dugulni. Szóval siettünk az ebéddel és egy körül be is értünk. Era azt mondta biztos majd órákat kell állnunk a nevezésnél, de szerencsénk volt, nagyon hamar végeztünk. Lucát nem engedték be, lányok meg külön asztalhoz kerültek, így néha leizzadtam, mikor folyamatosan dumáltak hozzám, de végül mindent sikerült elintézni. Nevezés után viszont beszabadultunk az ironman store-ba és nem tudtunk kiszakadni. Vettem sótablettákat, utána Erikával beszéltük, hogy leolvad a bicikliről, így vettem hozzá adagolót is. Nagy nehezen rájöttünk hogy működik, aztán itthon kiderült, hogy kemény 3 bogyó fér bele.

Utána Erika azon vacillált , hogy vegyen-e "cápabőr" úszómezt, kérdezgetett, hogy nekem mennyit jelent százanként, hogy az új blueseventy zero3-at használom. Végül úgy döntött, hogy vesz egyet, de az olcsóbbat. Néztünk még naptejet, Era vett egy picit, hogy majd verseny közben fúj magára. Én nehezen tudom elképzelni, hogy verseny közben eszembe jut fújogatni magam. Így vettünk egy nagyobb fújogatót, hogy majd verseny előtt Luca jól beken vele. Erre este olvassuk, hogy az úszás check-in előtt ne kenjünk fel semmilyen napkrémet, ugye a rajtszám felírás miatt... Na mindegy, megoldjuk!

Szóval így jól elment az idő a shoppingolással, Fatimáék is vettek pár dolgot, Ádám viszont végzett, míg mi neveztünk és kint várt, amíg mi vásároltunk. Utána elmentünk az uszodába, ami egy-két kilométerre volt a központi hoteltől és Fatival meg Erával úsztunk egyet. Úsztunk: 400 vegyes, 600 technika, 3 x 4 x 100 két perces indulással, köztük 100 hát laza. Viszonylag jól esett az úszás, ahhoz képest, hogy még nem voltam teljesen feltöltődve. Visszanézve az arizonai verseny előtti edzést, most jobbak voltak a 100 yardok, mint akkor. A kis nyitott uszoda nagyon hangulatos volt, Fati és Era is úszták velem az edzést és a végére Lucáék is visszaértek.

Míg mi úsztunk István és Ádám rendesek voltak, segített Lucának bovdenvágót venni. Csak mikor visszaértek az usziba még várniuk kellett, míg végzünk az úszással. Luca beugrott, tempózott néhányat, befejezte velünk az edzést. Utána, pedig rohantunk, hogy odaérjünk a felvonulásra. Azt hittük- legalábbis egy régebbi kiírás szerint-, hogy 4-től lesz, de mikor odaértünk még alig volt valaki. A zenekar gyakorolt. Közben összetalálkoztunk Süléékkel, lejöttek a hegyről, és felvettük az egyenpólónkat. Én azért nem vagyok abban, mert kiderült, hogy Fatiék otthon felejtették István pólóját és odaadtam neki, még örültem is, hogy felvehettem a szponzorpólót.

Szóval becsekkoltunk, megkaptuk a zászlót, rohadt nehéz volt az a dög. A felvonulás viszont hangulatos volt. Bár Luca azt mondta, azért egészen más feelingje volt, mint "távolról" tűnt. Igazából ez egy szimbólum, amire az ember mondjuk egy-egy kemény edzés közben szívesen gondol, hogy: "majd amikor a hawaii világbajnokságon viszem a magyar zászlót!". Most meg csak fárasztónak éreztük kicsit a várakozást, a mászkálást. Nem véletlen, hogy egy nagyobb nevet sem láttunk felvonulni, pedig előttünk ment egy kb. 50 fős német delegáció. Egyedül Natasha Badman integetett ki egy autóból és pózolt, mint a sztárok. A görög és a hong kongi versenyzők viszont nem jöttek el, ezért a speakerek útközben (a zászlóból) soha nem tudták, most melyik nemzet következik. Azért a többiek próbáltak integetni, kurjongatni, bár a németeket nem lehetett túlszárnyalni. Persze nem is akartuk, így is különleges volt, hogy egy nyolc fős magyar csapattal vonulhattam. (Képek: www.szume.hu)

A parádé vége az expoba torkollott, István, Ádám és én úgy döntöttünk inkább kihagyjuk és hazajöttünk. Istvánék fantasztikus steaket sütöttek, én főztem hozzá rizst, csak azt nem mondta senki, hogy a barna rizst órákig kell főzni..., persze végül a saláta mellé mindenkinek jól esett.

Józsi

Tuesday

Finally the end! I have to admit that I got up to taste some bread with jam…it was so yummy! I wake up with much better mood, even though it was very windy, so I couldn’t sleep properly. It is much colder as I expected, and the wind wasn’t bad neither, not like today. Luckily we’re just swimming today. I was resting in the morning the others had some training and went for a trip. We’re going to register at about 1 o’clock. Era said we were going to wait for a while, but we were very lucky. Luca wasn’t allowed to come with me so I was a little bit anxious, but there was no problem. Afterwards we got into the iron man store and I bought some salt tablets.
Then we had a swim: 400 m medley, 600m technique, 3×4×100 for 2 min starts, between them 100 m easy. It was quite good, even though I didn’t feel very strong. Comparing with the times before Arizona these were much better. So we checked in and we got the flag. It was terribly heavy. The drawing up was great. Luca said it had a very different atmosphere from outside. I think it’s a kind of symbol, when you train you can think about it. Now I just feel tiring the rambling and the waiting. Probably therefore we haven’t seen any of the big athletes, only Natasha Badman was waiving from a car like a star. The German team was the loudest, but it’s not a surprise comparing with out little team.

Jozsi