A lábam nem nagyon bírta a tortúrát, most is bejött, hogy a legkisebb seb okozza a legnagyobb fájdalmat. Hátul a sarkamat úgy nyomta a cipő, hogy alig bírtam menni.
Kilenc körül leértünk Hilo-ba, volt egy kis autószerelés, miegymás, majd fél 11 körül indultunk tovább vulkán nézőbe. Na, itt kezdődtek az igazi megpróbáltatások.
Süni és Süle is csatlakozott hozzánk, majd Ádám vezényletével négy órát túráztunk a Kilauea vulkán körül. A legtöbb turista autóval járta körbe a krátert és egy-egy pontnál megállt nézelődni. Mi elindultunk a turista úton, rátértünk az autós útra, majd a végén átkeltünk a megkövült lávatengeren. Közben néha olyan kénszag volt, ami nem biztos, hogy nem káros az egészségre. Félelmetes volt elképzelni, hogy valaha (nem is olyan régen) itt izzó láva folydogált. A túrát egy intenzív hegymenet zárta, ugyanis a krátert egy magas "hegyoldal" vette körül az egyik oldalról, ott kellett nekünk felcaplatni, hogy eljussunk az autóhoz. Egyébként Hawaii-nak egy nagy érdekessége, hogy egyik percben még a száraz lávasivatagban kullogtunk, a másikban, pedig nedves, zöldes őserdőhöz hasonló hegyoldalon másztunk fölfelé.
Az eredeti tervben úgy volt, hogy este még elmegyünk megnézni egy működő vulkánt is, csak hogy az még kétszer másfél óra gyaloglást jelentett volna. Ráadásul visszafelé tök sötétben a rücskös, megkövesedett láván kellett volna keresgélni az utat, mivel az izzó lávafolyamot csak messziről, sötétben lehet jól látni. Úgy hogy István javasolta, halasszuk el a láva nézőt, mivel Süniéknek rendes túracuccuk sem volt, meg az én sarkam is igen piroslott már. Gyorsan beleegyeztünk a dologba és elindultunk haza.
Süléékkel útközben még gyorsan megálltunk vásárolni, vettünk gyümölcs utánpótlást. Pont jó is volt, mert így a steak vacsora előtt, még bedobtunk egy kis gyümisalit. Fatima csinált egy nagy adag rizottót, Ádámék meg sütöttek marhát és Mahi Mahit a kinti grillen. Szóval ma sem éheztünk...
Józsi
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése