14. nap (vasárnap)

Először is elnézést kérek, hogy az utóbbi napokban nem írtam, de nem volt kedvem és anyagi megfontolásból is visszább kellett vennem a netezésből, de most itt vagyok.

Péntek reggel volt egy technikázásra koncentráló úszásom, majd délután első alkalommal merészkedtem kifejezetten hegyre és a mogani emelkedőn kellően meg is izzasztottam magam. Mondjuk most még csak a feljutás volt a cél, nem volt semmi extra feladat. Mindezek után futottam másfél órát, a végén lendületes emelkedőkkel a parkban.

Szombaton úgy döntöttem, hogy mivel 10-14 óra között van nyitva az uszoda, most nem fér bele a programba (majd ha más fázisában lesz a felkészülés), inkább elmentem egy hosszabbat tekerni. Bő 5 óra lett belőle, viszonylag síkon. Utána egy laza 1 óra 40 perces futás a földúton a völgyben és a végén 10×100 méter felpörgetés. Edzések végeztével várt rám még egy kis erősítés és gumikötelezés, amihez az igazat megvallva, már nem nagyon volt kedvem, de erőt vettem magamon.

Vasárnap ismételten a pihenésé. Nem vagyok egy nagy pihenő, de úgy gondolom, hogy több mint 43 óra tiszta edzésidő 6 nap alatt és a szervezetnek muszáj regenerálódnia. Az igazság az, hogy jólesik egy kicsit a semmittevés, tengés-lengés.

Érdekesség:
Ahogy már említettem, van egy előnye, ha bérletem van az uszodába, mégpedig az, hogy akkor megyek, amikor én akarok és nincs megszabott időpontom, ami biztos, hogy sehogy nem lenne egyeztethető a több edzéssel. Tehát reggelente, amikor lemegyek az uszodába, még nagyon kevesen vannak és azt vettem észre, hogy folyamatosan jönnek az idősebb urak (ők csak fejetlenül nyomják) és a lányok vagy háziasszonyok (személyi tréner utasításait követik). Így 9 óra környékén már azon veszem észre magam, hogy nagyon sokan vagyunk és mindenki nyomja deszka, tenyérlap, uszony, lábbója segítségével. Szerencsére már kezdik megszokni, hogy én is ott rovom a hosszakat.

Kerékpározáson azt tapasztaltam, hogy még nagyon kevés profi vagy csapat van itt, vagy csak nem találkozom velük. Eddig inkább csak olyan emberekkel találkoztam, akik szépen, nyugodtan, kedvtelésből tekernek, örülnek a szép időnek és a jó körülményeknek. Igaz, az utóbbi napokban egyre több emberrel futottam össze, ami azt mutatja, hogy hamarosan meglepik a környéket az edzeni vágyó sportolók.

Én mostanában a parton (nagyon sok sétáló és futó ember), a parkban (minden szempontból ideális a mozgásra) vagy a völgyben található földúton futottam. A pénteki futás alkalmával mentem mendegéltem és a meredekebb emelkedő aljában (tudni kell, hogy ez egy nagyon köves, de nyugodt földút, ami odafelé folyamatosan emelkedik) úgy döntöttem, hogy nem fordulok vissza, ahogy szoktam, hanem megnézem, mit rejteget még a völgy. Hát mondanom sem kell, hogy egy viszonylag kemény 1,5 - 2 kilométer várt rám, de nagyon jó volt és a látvány is magáért beszélt. Ekkor 45 percnél megfordultam, de megfogadtam, hogy amikor alkalmam lesz rá (és lesz erőm) elfutok arra és megnézem, hogy hová vezet ez a hegyoldalakon kígyózó utacska.

Ha jól megnézem, az egész napomat az edzések teszik ki, de ez így is van rendjén. Szerencsére jól vagyok és az egyedüllétet is kezdem megszokni. De nagyon sokat jelent, hogy minden gondommal és problémámmal fordulhatok barátnőmhöz (Lucához), aki azonnal megpróbál segíteni otthonról, ahogy lehetőségei engedik. Az is jó hír, hogy kilencedikén jön Benőcs Zoli és Tóth Csaba, akik kizökkentenek egy kicsit a monoton napjaimból. És az is egyre közelebbinek tűnik, hogy megérkezik edzőm (Géza) és egy-két csapattársam. A lényeg, hogy sikerüljön elvégeznem a kitűzött feladatokat és a lehető legkevesebb legyen az akadályozó tényező.

Most egyelőre ennyit, üdvözlök mindenkit otthon, remélem mindenki jól van.