Mindenkit szeretettel üdvözlök az új honlapomon

Kedves Blogolvasók!

Értesítelek benneteket, hogy ezentúl az új, immáron tökéletesen működő honlapomon követhetitek pályafutásomat: www.majorjozsef.hu

Üdvözlettel:

Major József

Arizona Ironman live coverage a www.majorjozsef.hu oldalon

Kedves Blogolvasók!

Holnap (április 13-án) magyarországi idő szerint 15:45-kor rajtol az Ironman Arizona verseny. Élőben követhetitek a http://www.ironmanlive.com/ - on. De arra az esetre, ha úgy mint tavaly, most sem működne tökéletesen, megpróbálunk élő sms közvetítést adni a http://www.majorjozsef.hu/ weboldalon.

Mindenkinek jó szurkolást kívánok!

Üdv.:Kővári Luca

ui.: Sajnos az új weboldalon a blogbejegyzések kommentjei technikai okokból nem jelennek meg. Ha mégis küldenétek megjegyzést, bíztatást vagy pár jó szót, itt is megtehetitek, mert még gyakran nézzük ezt az oldalt is! Köszönöm.

Kattints a www.majorjozsef.hu oldalra

Kedves barátaim és érdeklődők!

Örömmel értesítelek benneteket, hogy elkészült az új honlapom, melyet a http://www.majorjozsef.hu/
webcímen érhettek el. Mostantól a blogbejegyzések is a fent említett oldalon lesznek elérhetőek a Blog címszó alatt.

Köszönöm, hogy eddig is figyelemmel kísértétek pályafutásomat, külön köszönet az erőt adó bíztatásokért, megjegyzésekért, és remélem, hogy a jövőben még több információval tudok szolgálni az új honlapom segítségével.

Üdvözlettel:
Józsi

Beszámoló a vasárnapi versenyről

Kedves Blogolvasók!

A beszámolót megtekinthetitek a megújult honlapomon.

Józsi

http://www.majorjozsef.hu/

Live Coverage – élő közvetítés János sms-ei alapján.

7 óra 30 perc

A pálmákat vízszintesre hajlítja a nagyon erős szél, meglepően hűvös, 17 fok van. A verseny fél óra múlva kezdődik, de még teljesen sötét van. Józsika melegít.

9 óra

A szél maradt, de a nap süt. Józsika 43. az úszás után, 11 percre az elsőtől, de 4-6 perc csak a derékhadtól. A bringapálya sok helyen nagyon keskeny, szeles gerincen megy kétszer oda-vissza. 8 óra 52 perckor ment ki a depóból.

11 óra

20. az első kör után, 16 percre az elsőtől, 11-re a második Hector Llanostól, 6-7 percre a 10-12. helyen bringázóktól.

13 óra 48 perc

Józsika 6. lett. 5 percre az elsőtől. Embertelen szél még most is.

16 óra 57 perc

Mivel nagy volt a káosz (több körös futás), nem lehetett pontosan követni az eredményeket. Végleges eredmény: Józsika 4. lett. 3 másodpercre a harmadik helyezettől és 1 perc 40 másodpercre a másodiktól.

(Bejegyezte: Kővári Luca)

Depózás

Négy körül kerékpárral betekertem a versenyközpontba, amint odaértem 5 perc alatt elintéztem a nevezést és a depózást is. A hatalmas szél miatt a kerékpárokat fektetve kellett a depóban elhelyezni. Ráadásul a magas rajtszám miatt a lehető legrosszabb helyre került a bringám. Este hétkor meghallgattam a technikai értekezletet, addigra megérkezett János is, és együtt visszamentünk a szállásra.

Egy kis ízelítő a vasárnapi versenyről

Mivel most a kemény edzések után egy kicsit lazább a programom, inkább a hétvégén (március 30-án) megrendezésre kerülő versenyről (Triatlón de Gran Canaria- 1ª Prueba Copa España Triatlón Larga Distancia) írok egy kicsit.

A helyszíne Arinaga, ami bő 25 kilométerre található Maspalomastól, ahol lakom. Mivel a tengerparton helyezkedik el, így alapvető, hogy a 3000 méter úszás, egy igen aktív hullámzású öbölben kerül megrendezésre. Az a szerencsém, hogy azért ez egy zártabb, nem nyílt tengeri szakasz, de így sem lesz egyszerű. Főleg, hogy a múlthéten, amikor itt is ünnepeltek az emberek, uszoda hiányában Jánossal lementünk kétszer is a tengerbe edzeni, ami nem volt a kedvencem… De megpróbálom megoldani a legjobb tudásom szerint!
Ha minden igaz, akkor a parton egy sétányon alakítják ki a depót, körülbelül 300 fő részére. A kerékpározás sem lesz egyszerű. Az elején egy ipari parkhoz hasonló helyen kerülünk egy kis kört és utána nekivágunk a hegyeknek. A domborzat mellett az is nehezíti a helyzetet, hogy arra akár hányszor voltam edzeni, mindig viharos erejű volt a szél, ami a pálya némelyik szakaszán extra kellemetlen. Még az a szerencse, hogy nekem a "szél a barátom" és mindenkinek fújni fog!
Tehát miután két darab 40 kilométeres kört (80km) letekerünk és kellően elfáradunk, az ipari negyedben kialakított 5 kilométeres körből futunk négyet (20km), és a parton kialakított célban fejezzük be a versenyt, remélhetőleg sikeresen.

Az az igazság, hogy az elmúlt napokban még elég kemény edzéseim voltak, így nem túl nagyok az elvárásaim, csak az a célom, hogy az arizonai ironman (ami rá két hétre lesz) szempontjából hasznos része legyen a felkészülésnek. Ettől függetlenül nyomni fogom ahogy megy, ahogy Géza is tanácsolta („Okosan, de bátran versenyezz! Jó lábvíz, technikás down hill, büntető futás”), amit megpróbálok megvalósítani.
A többi versenyzőről nem tudok túl sokat, igaz van rajtlista, de nem ismerem őket, kivéve a két ironman specialistát, Eneko Llanos Burgerát és bátyját, Hektort. Velük eddig csak a hawaii vb-n versenyeztem, ahol Eneko a top 10-ben végzett, de Hektort sikerült megvernem. De nem is ez a lényeg, hanem hogy egy jó verseny legyen és majd meglátjuk!
Sajnos állandó segítőm, Luca nem lehet most itt, de szerencsére Ringhofer János barátom itt lesz, és amellett, hogy elvisz a versenyre, megpróbál mindenben segíteni, amiben csak tud. Ezt előre is megköszönöm neki, mert nélküle nehéz helyzetben lennék.

Jó érzés olvasni a hozzászólásokat és a leveleimet, hogy milyen sokan szorítanak nekem. A verseny után, megígérem, hogy a lehető leggyorsabban leírom élményeimet és tapasztalataimat.

Néhány versenyinformáció, csak spanyol nyelven:

A verseny hivatalos honlapja: http://www.clubfinisher.com/ (Doble Olímpico)

Egyéb használható honlapcímek:
http://www.triatlon.org/competiciones_08/ld_grancanaria.asp
http://www.triatlon.org/competiciones_08/datos_prueba/ld_grancanaria.htm

64. nap (hétfő)

Már egy hete nem jelentkeztem és ez nagymértékben a lustaságom miatt van. Vagy nincs kedvem írni, vagy az internet lehetőséghez való elsétálás okoz számomra problémát. De most mindkettőt leküzdöttem!

Az elmúlt hetem nagyon gyorsan elrepült. Az elején volt egy-két lazább napom, majd a hét közepén megint sikerült kellően lefárasztanom magam. De mostantól egyértelműen az arizonai ironmanhez és az itteni féltávhoz hangolom az edzéseket. Úgy érzem, már nagyon sok munkát elvégeztem, ezért ha nagyon fáradtnak érzem magam, akkor lazábbra veszem. Szerencsére semmi probléma nincs, így az eredeti tervhez tartva magam a hét elején még emberkedem egy kicsit, aztán csak a versenyre koncentrálok. Szeretném jól megcsinálni, hogy elérjem vele a kellő célt az arizonai ironman felkészülésében.

Remélem a sérülések és egyéb problémák továbbra is elkerülnek és csak a kitűzött célra tudok koncentrálni, ami nem más, mint a Hawaii kvóta megszerzése.

Itt minden tökéletes az edzések elvégzéséhez, csak mostanában néha dühöngök az étteremben, hogy miért az a vacsora ami. Nem tudom a dolgozók mit gondolhatnak, de biztosan azt kérdeztgetik magukban, hogy meddig akar még maradni ez a srác? Már csak bő egy hét és remélhetőleg életem egyik legjobb felkészülését fejezhetem be. Nagy bizakodással várom a versenyeket, mivel szeretem a kihívásokat és az lesz idén elég.

Szóval minden rendben és mielőbb próbálok jelentkezni ismét. Üdv mindenkinek, Józsi


Úszás az óceánban

János készített néhány képet, ahogy csütörtökön és szombaton kimentem a nyílt vízre edzeni. Egyrészt szoknom kell a közeget és a hullámokat, mert a verseny is az óceánban lesz, másrészt az uszoda múlt hét végén több napig nem nyitott ki az ünnepek és a tavaszi szünet miatt.

A csütörtöki úszás nem esett túl jól a kemény bicikli és futás után, ráadásul másnapra 6 órás kerékpáredzést terveztem bő 2 óra futással. Azonban hosszú mérlegelés után, pénteken mégis úgy döntöttem, hogy visszaveszek és csak 4 órát mentem. Inkább pihentem, mert nem szeretném kinyírni magam idő előtt. Úgy gondolom, hogy annak semmi értelme. A szombati óceán-túra már jobb volt, aznapra csak erősítés és lazítás volt a terv. De a következő naptól ugyanúgy nyomtam tovább, mint addig!

57. nap (hétfő)

Az arizonai ironmanre való felkészülésem legnehezebb három napján vagyok túl. Az első nap kiviteleztem a hegyi kerékpározást és a jóleső futást. Másnap tempó bringa és tempó futás (4 × 4500 méter folyamatosan javulóra). Tegnap pedig első alkalommal tekertem egyedül sziget-kört. Így 7 óra 15 perc kerékpározás és 2 óra 20 perc futás megtétele után úgy érzem, hogy sikeresen teljesítettem a felkészülésnek ezt a ciklusát.
A napokban nagyon kellemes 30 C fok feletti a hőmérséklet és általában erős a szél. De nem jelent gondot, mivel a versenyeim is ilyen körülmények közt lesznek, úgyhogy szoknom kell!

Most kicsit ugyan fáradt vagyok, de ez nem is csoda. Amúgy szerencsére az egészségemmel minden rendben és semmi különösebb probléma nem hátráltatja a további felkészülésemet. A következő hetem a ciklusoktól függően lazábban alakul, mivel 4 lazább és három kemény nap vár majd rám. Ez jól is jön, mert ezt a hetet 800 kilométer feletti kerékpár- és 120 kilométer feletti futás-adaggal zártam.

Mostanában úgy tűnik, hogy megint kevesebb triatlonossal találkozom az utakon, talán kifutott a táborozások ideje. Nekem is már csak két hetem van az itteni felkészülésből és jöhet a záró megmérettetés (a verseny). Már nagyon várom, mert rengeteget készültem és jó lesz egy kicsit letesztelni (nem teljesen élesben), hogy hogyan is állok. Edzéseken, amikor kicsit frissebb vagyok, úgy érzem, hogy nem haladok rossz irányba, remélem ezt a versenyeim is igazolják majd.

Jó, hogy az elmúlt hetekben sok ismerősöm volt itt, így visszagondolva gyorsabban is telt akkor az idő. Most, hogy megint magamra maradtam (bár szerencsére nem teljesen, mert Ringhofer János barátom még itt tartózkodik), ezt is jól viselem, mert ilyenkor úgyis csak az edzésre és a pihenésre tudok koncentrálni. Azért bevallom a jót könnyű volt megszokni, hogy Luca két héten át mellettem volt és mindig várt valaki az edzésekből hazaérkezvén... A lényeg, hogy folytatom a programot és remélem, hogy minden a legjobban alakul.

55. nap (szombat)

A mai napom is csak a szokásosan telt, leszámítva, hogy reggel nem mentem úszni. Reggeli után visszavittem Vöri bérelt autóját, simán ment, nem volt gond. Utána még pihentem egy kicsit, hogy ne teli gyomorral kelljen tekernem, majd indulás...

Elég durva volt a bringa, utána rögtön lementem a parkba és megcsináltam az előírt tempó futásomat. Nem volt könnyű, borzasztóan meleg volt, de túl vagyok rajta, az a lényeg.
Még nem tudom mi lesz holnap, nem lesz egyszerű, de biztos, hogy mostantól reggel 9-ig csak pihenni fogok. Éppen most jött át János, remélem majd önt egy kis lelket belém....

54. nap (péntek)

Reggel minden magyar elment haza, már nem csak a bungalow-ból, a táborból is. Én lassan összekészülődtem és elmentem úszni. Lelkileg próbáltam készülni a hegyi edzésre, de már akkor tudtam, hogy nem lesz egyszerű. Az úszás és a reggeli után pihentem egy kicsit, majd nekivágtam...

Négy órát tekertem, ennek a 60%-át felfelé, de nem volt vele semmi gond, egészen jól ment. Nagyon meleg volt, még a hegyen is pirított a nap, ahol máskor fázni szoktunk, semmi felhő. Utána pedig kimentem és lefutottm a szokásos 15 kilométert a földúton. Nem volt semmi extra, de azért most elég fáradt vagyok és még két NAGYON kemény nap vár rám. Holnap nem tudok lemenni uszni, mert tempó bringa és futás lesz, ami nem fér bele másképpen. Vasárnap meg már 9-kor el kell indulnom, mert extra csúcsedzés van tervbe véve: 7 óra bringa és 2 óra 30 perc futás. Szerencsére a gyomrommal minden oké, jól vagyok, semmi gondom a magánnyal, csak egy valaki hiányzik nagyon :) De most már tényleg telik az idő és jönnek a versenyek, amiket már tulajdonképpen várok is egy kicsit.

Most éppen a Faro-nál vagyok, de nem tudok még asztalhoz ülni az étteremnél, mert sokan vacsoráznak. Úgyhogy néznek az emberek mint a moziban, ahogy itt ülök a zárt internet café előtt a padkán... Így ennyit mára, ha túlélem a következő két napot, jelentkezem!

53. nap (csütörtök)

Tegnap estére kiürült a bungalow, egyszál magam hajtottam álomra a fejem. Még elég furcsa volt egyedül...
Lucát reggel kilenckor vittem ki a reptérre, utána sietnem kellett vissza, mert Papp Zsolt várta a kocsit, hogy minél előbb indulhasson a fiúk után a hegyre. Nekem laza úszás volt és kondi (a tegnapi 6 óra bringa 2 óra futás után). Szerencsére napközben már nem éreztem a gyomromat sem, próbáltam a pihenésre és a regenerálódásra koncentrálni.

Ma reggel sokat úsztam, utána rohantam reggelizni, így már reggel 10-re hulla voltam. Még szerencse, hogy tudtam a többi edzés előtt pihenni egy kicsit. Itt megint tüntetnek, de hála az égnek az uszodában nem volt semmi gond. Délután még mindig egy kis regeneráló bringa és futás vár rám, majd vacsora és újra itt az este. Egyre gyorsabban telnek a napok, egyszer csak azt veszem észre, hogy eljött a verseny napja és akkor reszkessetek Llanos fivérek...

51. nap (kedd)

Továbbra is nyomom az edzéseket, sajnos ma hajnalban hasfájásra ébredtem, de remélem semmi komoly. Valahogy ide is eljutott a hasfájós, hasmenős vírus, pár emberen végigment, talán én nem azt kaptam el. Az is lehet, hogy csak kicsit megviselnek a fokozatos elutazások, néhány napon belül megint szinte egyedül maradok. Persze, azért ez nem tör le annyira, hogy ne végezzem el amiért jöttem. Mar nincs sok hátra és úgy gondolom, hogy megéri küzdeni, hogy Arizonából már zsebemben a hawaii kvótával jöjjek haza.

Bocsánat a ritka jelentkezésért, egyre bonyolultabb megoldani a netezést, mert kiderült, hogy akárhol is neteztünk eddig, mindenhol egy magánszemélytől jött a hálózat. Én meg nem szeretem az ilyet...

Remélem otthon minden rendben, még három hét és én is újra otthon leszek, bár igaz csak rövid két napra.

46. nap (csütörtök)

Továbbra is keményen nyomom az edzéseket, elkezdődtek a gyorsító munkák, így elég fárasztó, de a versenyek miatt csinálni kell. Géza, az edzőm ma hazautazott, csapattársaim és Luca azonban egy hétig még itt lesznek, ami jól fog esni, mert a kemény edzések után lesz társaságom.
Most már nagyon oda kell figyelnem a pihenésekre, érzi a szervezetem, hogy extra mennyiségű terhelést kap. Az egészségemmel semmi gond nincsen, így nincs akadályozó tényező, folytatom a versenyekre való készülést.

43. nap (hétfő)

Rögtön azzal kezdeném, úgy volt, hogy tegnap felírok a blogra, de amint észrevettétek ez nem jött össze. Még régebben írtam, hogy felfedeztük, kb. 100 méterre az apartman komplexumtól van egy ház, ami előtt tudunk fogni hálózatot. Tegnap is éppen ott álltunk Lucával, nézegettük az e-maileket, Kinga a túloldalon skype-olt, Géza tőlünk jobbra a padkán ült. Erre egyszer csak jön egy autó, leáll a ház elé, ajajj, gondoltuk megjött Bernal (így hívják a hálózattulajdonost). Kiszáll egy kopasz pasi egy üveg borral a kezében és becsönget a házba. Kinga gyorsan abbahagyta a beszélgetést, átjött hozzánk, mondta, hogy nézte a srác, röhögött és bement. Utána egy perccel naná, hogy lekapcsolták a netet...

Szóval, így nem tudtam befejezni, amit szerettem volna. Most itt ülünk a Faroba, elég jó dolgunk van, mert az internet café melletti étterem zárva van, úgyhogy lazán leültünk ide az asztalokhoz Zsófival, Kingával és Lucával. A pendrive viszont otthon maradt, amire összefoglaltam az elmúlt hetet, így rögtönzök valamit...

Az elmúlt időszakban gyökeresen megváltozott a légkör, azzal, hogy rengetegen jöttek magyarok, egy hete megjött a "válogatott", már lassan egy hete itt vannak Gézáék, az UTÉsek népes tábora is már itt edz egy ideje és Luca is velem van már pár napja. Ráadásul két montis srác is a szigeten tölti a felkészülést, így még velük is bővült a magyar delegáció.

Bár Benőcs Zoli, Tordai Csaba, Buruczki Szilárd és Józsi bá' szombaton hazautazott, még mindig nem maradtam egyedül, habár az edzésekről hiányoznak a srácok, főleg majd a hosszú napokon lesz unalmas egyedül tekerni.

Az edzések amúgy jól mennek, holnaptól áttérek a 3 + 2 napos ritmusra, azaz 3 nap erős, 2 laza. A többiek is nyomják ezerrel, persze mindenki a maga, illetve edzője utasítását követve. Legtöbbször csak a kajáldában futunk össze, ahol bőségesen van lehetőség az elégetett kalóriák pótlására. Van aki ezt jól ki is használja és négyszer, ötször fordul a megrakott tányérokkal.

Az időjárás nem túl változatos, ma kellemes felhős volt az idő, de hidegnek egyáltalán nem mondanám. Szerencsére eső csak éjjel esett egy kicsi, a nappalok szárazok.

Egyre közeledik az első versenyem, amit edzőversenynek szánok, március 30-án, itt Gran Canarian. Ma beszéltem Ringhofer Jánossal, szerencsére ő pont itt lesz akkor és elkísér. Örülök, hogy nem leszek egyedül. Utána, pedig irány haza, majd repülök tovább Arizonába, hogy megmérettessem magam először az idén.

40. nap (péntek)

Sokáig nem jelentkeztem. Minden rendben van, megérkezett végre Luca. Amúgy is nagy most a nyüzsgés, sok a magyar sportoló. De sajnos ez folyamatosan csökkeni fog az idő haladtával...
Az időjárás nagyon szuper az utóbbi napokban, Luca is elkezdett edzeni a többiekkel. Én meg csinálom tovább a dolgomat! Még egy kemény nap holnap, aztán pihenés, hétvégén pedig írok majd egy hosszabb beszámolót.

37. nap (kedd)

Most hogy Gézáék is itt vannak, szorosan tartanom kell magam a leírt úszóprogramhoz, így reggel több mint 5000 m-t kellett úszni, ami nagyon lefárasztott. De nem volt sok időm pihenni, mert délben indulni kellett a folyamatos 4 órás pörgetésre. Az eleje nem esett jól, de szerencsére Zoli nyomta velem és a táv második felében már egyedül is megtaláltam a megfelelő ritmust. Amikor hazaértem, egyből kimentem a parkba és megcsináltam a kedden szokásos 10 km tempófutást, plusz még csináltam 3 db 1000 métert mozgásra, de ez már nem esett jól.

A mai nap végére rendesen elfáradtam, de mindig van valami motiváció, ami átsegíti az embert a nehéz szakaszokon. Most például nagyon sokat jelent, hogy 6 hét egyedüllét után csütörtökön érkezik meg Luca, amit már nagyon várok és jó lesz, hogy itt lesz mellettem legalább 2 hétig. Egyébként szerencsére minden rendben, jól vagyok. Remélem ez így is marad, és maradéktalanul el tudom végezni az eltervezett edzéseket.

36. nap (hétfő)

A már előre bejelentett uszodai sztrájk miatt, csak 80 percet tudtunk úszni, de a lényeg ebbe az időbe is belefért. Délben azzal a céllal indultam el kerékpározni, hogy meghódítom a csúcsot, ahova minden évben fel szoktunk menni. Az elején minden rendben is volt, de az utolsó 6-8 km-re a hegyekben már nagyon hideg szél fújt és az eső is esegetett, azért úgy döntöttem, hogy máskorra halasztom a csúcs megdöntését és kerülő úton lejöttem a hegyekből. Ez eleinte nem is volt olyan egyszerű, mert kb. 20 km-en keresztül nagyon fáztam, de utána a parthoz közeledve ismételten nagyon szép idő fogadott. Ezután az elég fárasztó 120 km után Zolival kimentünk egy laza, beszélgetős 1 óra 40 perc futásra a földúton. Este még egy kis erősítés és intenzív gimnasztika.

35. nap (vasárnap)

A mai nap, mint az utóbbi pár hétben mindig, ismételten a pihenésé volt. Ez nagyon fontos, mert edzhetek akár mennyit, az elvégzett munka csak a pihenés alatt tud beépülni. A másik pedig az, hogy mindig kell egy kis idő, amikor az ember fizikailag és lelkileg is összeszedi magát a következő feladatok elvégzésére. Ezekre nagyon oda kell figyelnem, mivel most telt el az ötödik hét az edzőtáborból és egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetnem a minőségi munkára. Szeretném a következő öthetet is a legjobb tudásom szerint megcsinálni.

Most nem mondhatom, hogy unatkozom a pihenők alatt, mivel nagyon sok triatlonos edzőtáborozik itt Magyarországról és nem vagyok egyedül. Ettől függetlenül nagyon hiányoznak az otthoni barátaim, ismerőseim és hiányzik a családom, ezért mindig nagyon jó, amikor hallok valamit felőlük.

34. nap (szombat)

Mivel reggel nincs nyitva az uszoda, így nem kellett korán kelni. Gyorsan megreggeliztünk és mivel nagyon szép idő lett, nyugodtan tervezhettem a napi programot.

Mivel többen is erre a napra tervezték a szigetkört, úgy nézett ki, hogy egy nagyon jó csapattal tekerhetek ma. Tízkor neki is vágtunk az edzésnek, ami számomra nagyon jól telt, végig jól éreztem magam (kivéve a nagyon döngetős lejtőket, ahol a MTB-os tapasztalatokkal rendelkező Parti Andris-olimpikon és Buruczki Szilárd olyan hihetetlen tempót diktált, ami nekem, alföldi gyereknek soha sem ment igazán). Velünk tartott még Benőcs Zoli és Tordai Csaba, ami sejteti, hogy egy nagyon jó ritmusú kerékpáros edzésünk volt. Nekem ez körülbelül az 5-6. sziget-köröm (184 km) volt, de ez lett időben a legjobb!

Utána, amikor már mindenki azt hinné, hogy jöhet a megérdemelt pihenő, akkor (én) gyors öltözés után kimentem és futottam egy laza másfél órát. Nagyon örülök, hogy így a hét végen, fáradtan is sikerült megcsinálnom ezt az edzést, ami nagyon fontos az ironman versenyeim szempontjából.

33. nap (péntek)

Reggel arra ébredtem, hogy esik az eső. Már két napja borongott és csepegett, ezért ma arra számítottam, hogy végre ismételten napsütés lesz. Azonban ez nem így lett!

Ez nem gátolt abban, hogy a kis csapattal elmenjünk az uszodába és megcsináljuk a feladatot. Mivel a szombati napra elég nehéz edzést terveztem, így a pénteket egyértelműen a napközbeni időjárásra bíztam. Kora délután Zolival kimentem futni, aminek a végén még emelkedőket kellett csinálnom mozgásra a parkban. Addigra már teljesen eláztam, de ez nem jelentett problémát.

Egy kis pihenő után, késő délután elállt az eső és úgy tűnt, hogy szépen lassan javulni fog az idő, ezért gyorsan kimentem egy bő 2 órás kerékpáros átmozgatásra. Próbáltam a tekerésre, a technikára figyelni, mivel nagyon fontos, hogy ez ember ne pazarolja el az energiáját. Az edzés végén már voltak bíztató jelek, látszódott, hogy a hegyek felett szakadozik a felhőzet és három nap után ismételten szép idő lesz.

Este sokat pihentem és a következő napra koncentráltam.

32. nap (csütörtök)

A reggeli úszásra, most hogy megérkeztek Gézáék, nagyobb bandával mentünk. Mindenki csinálta a kitűzött programot, mindaddig, amíg az úszómester azt nem mondta bő egy óra úszás után, hogy sztrájk van(!), ezért távozzunk az uszodából. Így kicsit előbb értünk haza, de a bónuszidőt el is vertük a reggelizésnél.

Utána éppen csak egy kicsit regenerálódtam és a többiekkel (Szilárd, András, Csaba, Zoli) kimentem tekerni egy 70 kilométert, ami a tervek szerint regeneráló volt, de azért volt iram rendesen. Mivel ma csak egy óra laza futásom volt, így rögtön kimentem a partra és futottam egy jót, igaz a part most nagyon rosszul volt futható, de letudtam a dolgot. Intenzív gimnasztika és nyújtás után, pedig pihenéssel töltöttem a délután hátralévő részét. Rám is fér, mivel a héten lesz még két kemény napom, amiből a szombati egy szigetkör (kb. 190 km), amire úgy néz ki, hogy egy egész kis csapat gyűlik össze. Remélem az időjárás javul egy kicsit, mert az utóbbi két napban borongósra, enyhén esősre fordult.

Úgy néz ki, talán nem lesz gond a vádlimmal, amit említettem az előző napokban, mivel a szponzortól kapott NAWA termékekkel szorgalmasan kezelem, és ma nem volt vele gond futóedzésen. Nagyon jó termékek, mindenkinek csak ajánlani tudom. Amúgy jól vagyok, és kellemes ritmusban telnek a napok.

31. nap (szerda)

Ma reggel elég nehézkesen ment az úszás, nem volt kedvem az egészhez, de azért letudtam a 4000 métert. A délelőtt nagyon mozgalmas volt, mivel most érkezett meg Zsófi, Géza, Hetti és volt egy-két elintéznivaló. De nem tudtam sokat foglalkozni az újonnan jöttekkel, mivel nekem csinálnom kell a programom. Várt rám folyamatos 4 óra kerékpár, benne egy két tempóval (csak szoktatás), de szerencsére ezt a völgyben kellett csinálni, ahol viszonylag könnyű a terep. Miután ezt letudtam, átöltöztem és már mentem is a konditerembe, hogy megcsináljam a szokásos szerdai erősítést.

Most értem haza és gyorsan leültem, hogy írjak pár sort arról, hogy mi történik velem nap mint nap. Kicsit felbolydult most az élet! Körülbelül 20 magyar sportember lakik itt a környékemen, ami az eddigi nagy magány után elég furcsa, de meg lehet szokni. Most tudok egy kicsit ismerősökkel beszélgetni, ami pozitív dolog. Ettől függetlenül tartom magam a kitűzött programhoz és remélem, hogy továbbra sem lesz akadályozó tényező.

Ma kicsit borongott, de így is kellemes idő volt. Jól vagyok és viszonylag jó a hangulatom, közérzetem. Remélem mindenki jól van otthon, és az időjárás is kedvezően alakul.

30. nap (kedd)

A reggeli úszáson ismételten sokan voltak, de nem okozott problémát. Szerencsére már jól ismer az úszómester és hagyja, hogy nyugodtan ússzunk Zolival a pályánkon. Már olyan ez az uszoda, mintha örök életemben itt úsztam volna. Meg lehet szokni a nyitott medencét és azt, hogy a felkelő nap sugarai töltik fel az embert egy kis energiával. Mostanában olyan időben sikerült lemenni az uszodába, hogy ma azt is megtapasztaltuk, hogy az uszoda kapuját 7:30-kor nyitják ki, tehát ennél előbb nem mehetünk.

Mivel ma egy jóleső 3 óra 30 percet kellett tekernem, így kora délután Zolival kimentünk és tekertünk egy bő 100 kilométert. Nagyon kellemes, kb. 27 C fok volt és szépen sütött a nap. Miután ezt szerencsésen letudtuk, kimentem a parkba és megcsináltam a szokásos 10 kilométer tempófutást, de ezúttal - csak úgy mozgásra - futottam még 2 × 1000 métert is. Nem mentek rosszul, csak a futás végére nagyon érzékeny lett a bal vádlim és bokám, valószínűleg a kerékpáros stopli állítgatása miatt. Remélem gyorsan elmúlik és kezelni tudom a problémát.

Este elindultunk új netezési lehetőség felkutatására, ami számomra nem volt túl sikeres, de Zoli gépén futólag meg tudtam nézni az üzeneteimet.

29. nap (hétfő)

Reggel szokásomhoz hűen letudtam a másfél óra úszást, ami egyre nehezebb. Nem a feladatok miatt, hanem mert egyre több triatlonos és úszó van itt, akik közül sokan már a korai órákban úszni szeretnének. Szerencsére engem ez sem akadályozott a feladat elvégzésében.

Egy kis pihenő után elindultam a hegyi 3 órás kerékpározásra, ami az elején nagyon nehezen ment. Utána volt 40 perc kemény áttételen, amikor azt éreztem, hogy azonnal leszakadnak a lábaim, de utána már minden rendben volt. Hazaértem és már csak 2 óra 10 perc futás várt rám, na meg egy kis erősítés.

A földúton - ahol mostanában egyre többet futok - majdnem 70 percet mentem előre, hegyeken-völgyeken keresztül, és mivel vissza több a lejtő, pont időben értem haza. Ezután szinte pihenésnek éreztem azt a kis erősítést és nyújtást, ami még várt rám.

28. nap (vasárnap)

Ahogy a többi héten is, ez a nap a pihenésé. Erre nagy szükségem is van, hiszen hiába volt ez a hetem lazább, összességében így is 40 órát edzettem, így jól esik végre egy kis aktív semmittevés.

A mosás, pakolászás, főzés mellett egy célt tűztem ki, hogy megpróbálom megoldani a polár program problémáját. Az első gond az volt mikor kiutaztam, hogy nem tudtam az interface-t összekötni a géppel. Luca jóvoltából ez megoldódott, de sajnos az adatokat így sem tudom felvinni és így elvesznek az elvégzett edzéseim, mivel mindig ki kell törölnöm, hogy a következő edzést mérni tudjam. Az az igazság, hogy az órám több mint tíz éves, de eddig rendesen működött és nem volt vele semmi problémám. Na mindegy, csak kicsit dühített a dolog, de jelenleg nem tudok mit tenni. Inkább arra koncentrálok, hogy kipihenjem magam és újult erővel tudjam elkezdeni a következő hetet.

A mai napom végén eljöttem internetezni, hogy tudjak írni pár sort. Most hogy Zoli is itt van, nagyon összehangoltan tudunk együtt dolgozni és nagy könnyebbség, hogy nem vagyok egyedül. Egyelőre ennyit, de ígérem, hogy jövő héten újabb edzésekről és élményekről számolok be.

Úgy tudom, hogy otthon most kicsit változatosabb volt az idő, de ettől függetlenül remélem, mindenki a tervei szerint tud készülni...

27. nap (szombat)

Mivel a karnevál keresztbehúzta az edzéstervet, a pénteki helyett mindenképpen le kellett menni úszni. Ezt úgy tudtam a legrugalmasabban megoldani, hogy egy korai reggeli után, a 10 órás nyitásra lementünk Zolival az uszodába. Éppen az egész medencében úszóedzés volt és nem engedtek be, meg kellett várni míg pontosan nyitásidő van. Ekkor mielőbb nekivágtunk, amit nagyon jól tettünk, mivel igen sok triatlonista lepte el az uszoda területét, és így nekünk megvolt a szokott helyünk. Bő egy órás edzés után gyorsan hazamentünk, mert délután még hosszú program várt ránk.

Egy viszonylag jó iramúra sikerült San Nicolas volt oda-vissza. Ez a kerékpározás Mogán felé kezdődött, amerre a sziget-kör. Annyi volt benne a nehézség, hogy a kemény emelkedőkön kívül még a széllel is meg kellett küzdeni, ami nem volt ínyemre. Végül viszonylag frissen érkeztem haza a 4 óra 30 perces tekerésből, és kimentem egy jóleső 90 perces futásra. Mivel az úszás miatt megcsúszott a program, így éppen sötétedésre végeztem, de szerencsére nem volt semmi probléma. Ezen a napon se időnk, se energiánk nem volt netezni, inkább a pihenésre és a regenerálódásra koncentráltunk.

26. nap (péntek)

Bár magából a karneválból - ami itt napok óta folyik - semmit nem tapasztaltam, a mai napunkat módosítani kellett, mert állítólag emiatt nem nyitott ki reggel az uszoda. Azt nem tudom, hogy milyen összefüggés van a kettő között, de ez most nem is lényeges. Ezáltal a reggeli pihenést meghosszabbítottam, ami Zoliékkal ellentétben, nekem nem ment jól. Nem tudtam igazán sokat aludni, ezért többször felébredtem és csak azon járt az agyam, hogy most kellene úsznunk...

Na mindegy, az a fontos, hogy viszonylag korán megreggeliztünk és késő délelőtt elindultunk edzeni. Mindenki más irányba ment, mert ma különbözőek voltak az elvégezendő feladatok. Én nekivágtam és mentem egy bő 3 órát. Ezúttal Santa Lucia hegyeire vezetett az utam. Közben kellett egy kicsit erősítenem (2 × 20 perc alacsony pedálfordulat és alacsony pulzus, "badizás").

A kerékpár végeztével kimentem Zolival futni. Az első 30 percet közösen tudtuk le, majd utána megcsináltam a parkban a mára előírt 10 darab dombrafutásomat. Erősítettem egy kicsit, mivel a hosszú edzések mellett ez is fontos szerepet játszik és az úszás hiányát ellensúlyozva, volt egy kis gumikötelezés. Így a mai nap is gyorsan elrepült.

Most, a vacsora után Csaba, aki csak egy hétre tudott eljönni (munka miatt), elkezdett csomagolni, mi pedig Zolival a Faroban egy internet kávézó lépcsőjén ülve (zárva van) laptopon netezünk. Mindenki nagyon csodálkozik mikor meglát minket itt ülni, de ahogy elolvassák a feliratot (internet café), csak jót mosolyognak! Egyébként a tőlünk 10 méterre levő étteremből az előbb kijött a pincérnő és mondta, hogy nyugodtan leülhetünk valamelyik kinti asztalhoz, még rendelnünk sem kell (rendes tőle). Meg sétálgatott itt egy őr is az imént, de csak köszönt és továbbment...

Szerencsére azt tudom mondani, hogy minden rendben van, csinálom a dolgom. Mindenki hiányzik, de egy pár hétig még nélkülöznötök kell ;-) Egyébként hamarosan jönnek a csapattársak és "Géza-edző", kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz, ha ők is itt fogják nyomni. De pár nap, és ezt is megtapasztalom. Az biztos, hogy ez a hét, hogy most társaságom is van, sokkal gyorsabban telik, és csak úgy pörögnek a napok.

25. nap (csütörtök)

Reggel kissé fáradt voltam az úszáson, de ettől függetlenül viszonylag gyorsan eltelt, mivel elég változatos feladatok voltak. Egy kis pihenő után, kora délután nekivágtam a bringázásnak. Zolival elmentem a mogani körforgalomig, ahol én megfordultam és lazán visszapörgettem. A laza 2 óra második fele azzal telt, hogy a cipőm stoppliját próbáltam rendesen beállítani, mivel kicsit kényelmetlennek éreztem. Sikerült több-kevesebb sikerrel. Utána rögtön kimentem futni, ahol egy jóleső 15 km végén kellett 10×100m felpörgetést csinálnom. Nem volt vele semmi gond. Az edzések után, mivel még volt egy kis szabadidőm, sokat gimnasztikáztam és nyújtottam. Mivel nem neteztünk este, így a Zoli által hozott filmek közül megnéztünk egyet, amivel gyorsan eltelt az idő és ideje volt lepihenni. Az edzések mellett az is nagyon fontos, hogy meglegyen a kellő mennyiségű pihenés, mivel az elvégzett munka, csak ilyenkor épül be.

24. nap (szerda)

Egy kicsit monoton, folyamatos úszással kezdtem a napot, de mivel mostanában sikerül elkezdenünk az úszast 7 óra 40 perc környékén, így viszonylag időben végzünk és a reggelizés is nyugalmasabb. A könnyebb hétnek köszönhetően ma csak 100 km-t tekertem, igaz volt benne 3×10 km tempósabb, hogy egy kicsit szoktassam magam az iramhoz. Így a negyedik héten már ezt is kóstolgatni kell! Szerencsére nagyon jól esett. Rövidebb pihenő után irány a konditerem, ahol már jól ismert arcok fogadtak. Nem törődtem senkivel, elvégeztem a megszokott feladatokat, majd kocogás haza. Gyors vacsora és irány netezni. Már nagyon megszoktam, hogy írok, remélem érdekes a beszámolóm (legalább egy kicsit)!

23. nap (kedd)

Reggel a megszokott módon lenyomtam az úszást, ami egész gyorsan eltelt, kivéve az 1000 méter gyors lábtempót, de azt is leküzdöttem. Délelőtt elterveztem, hogy gyorsan letudom a bringát, de egy éppen akkor érkező zápor meggátolt ebben. Ekkor úgy döntöttem, hogy a futást, ami egyébként is a nehezebb része volt az edzésnek, előre hozom. Így is tettem, de a 10 km tempófutás (kicsivel 35 percen belül, pulzusra) közben kisütött a nap és elég fülledt idő lett. Ennek ellenére nem volt gond és gyorsan megcsináltam a programot. Egy kis pihenőt követően kimentem és pörgettem egy laza 3 órát, amiben szerencsére nem volt semmi izgalmas, csak tekertem, ahogy elő volt írva. Este, hogy jól teljen az idő, megnéztük Zoli filmjét (53/11), ami jó volt, és kicsit felelevenítette a versenyszezont, hogy miért is küzdünk most ebben a táborban. Szerencsére a sok edzés mellett, kellő mennyiségű idő jut a pihenésre is, ami nagyon fontos ekkora terhelés mellett.

22. nap (hétfő)

Szombat este valamivel 22 óra után megérkezett a két "vendég" edzőpartner. A vasárnapról nem tudok túl sokat mesélni, mivel a többiek szokták az új légkört, én pedig teljes mértékben a pihenésre koncentráltam, tehát igazából semmi érdemlegeset nem csináltam.

Újra eljött a hétfő és kezdődik a meló ezerrel. Igaz, hogy most lazább hetet tartok, de azért a másfél óra úszást nem hagyhattam ki, az fontos! A többiek alkalmazkodtak a bevált ritmushoz, így mindhárman már jóval 8 óra előtt csobbantunk és mindenki elvégezte a saját feladatát. Én kora délután elindultam Zolival tekerni, azonban az első óra után elváltak útjaink, mivel neki még ráhangolódás van, én pedig Santa Lucia felé akartam menni. De sajnos gyorsan beborult és a parton hiába sütött ezerrel a nap, a hegyek között esős, hűvös volt az idő. Ezért másfél órát tekertem az eső határán, hogy hegyek is legyenek, de esőben se kelljen bringáznom (nem készültem nagyon esős felszereléssel ma) és utána a parton haza. Ezután Zolival kimentünk egy bő órás futásra a völgybe, majd én még kiegészítettem egy kis futóiskolával meg repülőzéssel. Este egy kis erősítés és jöhet a megérdemelt pihenő.

Reggel már egyre több triatlonos csapattal talákoztunk az uszodában, voltak olyanok is, akiket be sem engedtek úszni. Ezért mi maradunk a minél korábbi kezdésnél, reméljük továbbra is maradéktalanul el tudjuk végezni a feladatokat. Most egy kicsit borongós az idő (2-3 napja), de nem vészes és szerencsére nem okozott gondot.
Mindekit üdvözlök és ahogy hallottam, otthon is egészen szép az idő!

20. nap (szombat)

A mai napra hosszú edzést terveztem, de megfordult a fejemben, hogy kicsit lazábbra veszem, mert elég fáradtnak éreztem magam. A sors is ezt akarta, mivel indulásom előtt egy kicsivel el kezdett esni az eső. Három hét alatt ez volt az első alkalom, úgy hogy nem lehet okom panaszra. Azért szépen lessan elindultam bringázni és "menekültem" az eső elől. Nem is volt gond kb. 2 óra 30 percig, amikor is megkaptam a magamét! Igen nagy zuhiba keveredtem, de akkor már a rövidített kerékpáros adag második felében, hazafelé tartottam. Végül egy 30 percet kellett kibírnom, mert utána csendesedett és egyre jobb idő lett. De mivel rajtam minden csurom víz volt, egy bő 100 km megtétele után hazajöttem. A délután második felében a szokásos megázást követő procedúrát hajtottam végre, tehát mosás és kerékpár törölgetés...
Ez a nap is eljött, elvileg hamarosan megérkezik Benőcs Zoli es Tóth Csaba, hogy ők is elkezdjék a kanári szigeteki felkészülésüket. Furcsa lesz három hét után megosztani az apartmanomat másokkal, de probáltam összepakolni és valami rendszert vinni a dolgokba, hogy megfelelő nagyságú helyük legyen a többieknek is.

Mindenkit üdvözlök otthon és mindenkinek a legjobbakat! Remélem, hogy legközelebb már a közös élményekről is be tudok számolni.

19. nap (péntek)

Reggel másfél óra úszással nyitottam, ami viszonylag gyorsan eltelt és nem is volt olyan unalmas. Utána siettem reggelizni, mert egyre többen vannak a szállásomon és mindent felesznek, ezért jobb a lehető legkorábban visszaérni. Mondjuk utólag kiderült, hogy igazán fölösleges volt sietni, mert akik egész nap csak a medencénél vagy a parton fekszenek, már régen megreggeliztek és elfoglalták bázisaikat.

Ezután pihentem egy kicsit és elindultam kerékpározni. Csak 4 órát tekertem, de úgy döntöttem, hogy felnézek a hegyekbe egy kicsit. Santa Lucia és San Bartolomeo hegyeire másztam fel, különösebb erőlködés nélkül, csak a megmászása volt a feladat. Amikor Fataga felől jöttem le a hegyről, rájöttem, hogy minden kerékpáros erre tanyázhat, mert nagyon sok emberrel találkoztam.

Miután hazaértem, kimentem futni, és egy laza órás bemelegítő után emelkedőket nyomtam a parkban. Túlzás lenne azt állítani, hogy nagyon jól esett, de nem volt vele semmi különös gond. Itthon egy kis levezető has- és hátizom erősítés, nehogy kiessek a formámból!

18. nap (csütörtök)

Ma már odáig jutottam, hogy abban az uszodában, amely elvileg 8:00-kor nyit, 7:50-kor már a vízben voltam. Sikerült egy nagyon izgalmas és változatos edzést csinálnom (a programnak megfelelően). Mivel a mai napom lazább, így nagyon jót és hasznosat pihentem a délutáni 20 kilométer bringa és 17 kilométer (végén felpörgetés) futás előtt. Szerencsére elég gyorsan eltelt, így most van időm felkészülni a következő két KEMÉNY napra. De ha ezekkel is minden rendben lesz, akkor utána tartok egy lazább hetet, hiszen nem lehet fejetlenül nyomni, mint "süket a csengőt".

Már tényleg nem sok időt kell kibírnom, és jönnek az első edzőpartnerek, akik megtörik ezt a magányos légkört, amit... tulajdonképpen... már egészen megszoktam.

Ezúton is köszönöm a sok hozzászólást, nagyon örülök, hogy ilyen sokan gondoltok rám és egy kicsit "talán" hiányzom is. Jó munkát és edzést mindenkinek!

17. nap (szerda)

Reggel másfél óra unalmasnak mondható úszás - benne 3000 méter folyamatos - után, pihentem egy kicsit és megkíséreltem átjutni az autópályán. Ezúttal felkészültem, még tegnap gyorsan vettem egy mellényt, ami rajtam is volt, de szerencsére nem jött egy rendőr sem. Hát a kerékpározásomat sem sorolhatnám az izgalmas edzések közé, mivel könyöklős edzést tartottam (síkon), ami azt jelenti, hogy 110 kilométer pörgetés várt rám (4-kör) a völgyben. Végülis nem volt vele semmi gond, mert mindig találkoztam egy-két kóbor bringással, amikor pedig nem, akkor ott volt az enyhén viharos szél, ami nem hagyta, hogy unatkozzam. Hazafelé megpróbáltam átjönni a sziklaomláson, de éppen bontották a hegyet, tehát lehetetlen volt. Így maradt a veszélyes autópálya.

Miután hazaértem az 5 óra tekerésből, egyből indulnom kellet kondizni, persze kocogva. Ez tényleg csak kocogás volt, de a teremben a szokásos törzsprogram után, volt egy kis általános erősítés (gépeken) is. Sajnos a törzsprogram közben nem tudtam számolni, ahogy otthon szoktunk, mert lehet, hogy meg is vertek volna, ha megzavarom vagy netán kizökkentem az ottlévőket a munkából, és ők egy kicsivel többen voltak! Jó lett volna, ha a kis otthoni csapattal erősítünk, de úgy, hogy ők jönnek ide, mert itt valamivel jobbak a körülmények. Na mindegy, miután eleget gyúrtam, hazakocogtam és pihentem egy jót.

16. nap (kedd)

Reggel minél előbb le kell mennem az uszodába, mert egyre több triatlonos merészkedik oda ilyen korai időben, és meg kell mutatnom, hogy nekem itt bérelt helyem van. Eddig még mindig sikerült, remélem ezután sem lesz vele gond. Délben kimentem és tekertem bő 4 órát, majd kis pihenő után 70 percben volt egy 10 kilométeres tempófutásom a parkban, ami egészen jól ment (35 perc 30 msp). Ezek végeztével egy kis erősítés és gumikötelezés, hogy teljes legyen a nap.

Egyébként minden rendben. Szerencsére jól vagyok, és az egyedüllétet is egészen megszoktam. Szerintem most már az lesz furcsa, ha jön valaki. De azért várom az edzőpartnereket!

Számomra nagyon gyorsan eltelik egy-egy nap, mivel reggel felkelek, edzés és már este is van, de ennek ez a rendje.

15. nap (Hétfő)

Reggel 4600 méter úszással nyitottam, majd kora délután kimentem a mogani emelkedőre egy kis "laza" erősítésre. Jól sikerült, igaz a lejtő aljában alaposan megáztam, de ennyi belefér. A közel négy órás kerékpár vége már nem sikerült annyira jól. Már többször mentem át a völgyhöz az autópályán (6-7 km) - mivel máshol nem lehet átjutni - de most, az edzés utolsó 15 percében megállított a rendőr a pálya elején. Hiába mondtam neki, hogy pár kilométer lenne az egész, sajnos nem tudtam meggyőzni, főleg azért mert van 2 rövid alagút is ezen a szakaszon és erősködött, hogy ott nem látnak, ezért nem mehetek tovább.

- Akkor hogy menjek haza?

Őt nem érdekli, de a legrosszabb esetben menjek vissza és a sziklaomlásos szakaszon menjek át a parton. Oké, de a pályán nem mehetek visszafelé (sétáljak végig a stopplis cipőben?). Ezt a kérdést gyorsan megoldottam: 50 méter után felültem és visszagurultam szemben a forgalommal! A leomlásos szakaszon szerencsére éppen nem dolgoztak, de volt egy 20 méteres szakasz, ahol sziklát kellett másznom. Itt találkoztam két bringással is, akik szintén a kerékpárjukat emelgették és közben sűrűn szencségeltek. Utána még volt vagy 100 méter földút, de végülis sikeresen hazaértem. Nem is lett volna semmi gond, azonban több mint 2 óra futásom volt még aznap hátra, aminek a végére keményen rámsötétedett. De nem számít, ez is megvan!

14. nap (vasárnap)

Először is elnézést kérek, hogy az utóbbi napokban nem írtam, de nem volt kedvem és anyagi megfontolásból is visszább kellett vennem a netezésből, de most itt vagyok.

Péntek reggel volt egy technikázásra koncentráló úszásom, majd délután első alkalommal merészkedtem kifejezetten hegyre és a mogani emelkedőn kellően meg is izzasztottam magam. Mondjuk most még csak a feljutás volt a cél, nem volt semmi extra feladat. Mindezek után futottam másfél órát, a végén lendületes emelkedőkkel a parkban.

Szombaton úgy döntöttem, hogy mivel 10-14 óra között van nyitva az uszoda, most nem fér bele a programba (majd ha más fázisában lesz a felkészülés), inkább elmentem egy hosszabbat tekerni. Bő 5 óra lett belőle, viszonylag síkon. Utána egy laza 1 óra 40 perces futás a földúton a völgyben és a végén 10×100 méter felpörgetés. Edzések végeztével várt rám még egy kis erősítés és gumikötelezés, amihez az igazat megvallva, már nem nagyon volt kedvem, de erőt vettem magamon.

Vasárnap ismételten a pihenésé. Nem vagyok egy nagy pihenő, de úgy gondolom, hogy több mint 43 óra tiszta edzésidő 6 nap alatt és a szervezetnek muszáj regenerálódnia. Az igazság az, hogy jólesik egy kicsit a semmittevés, tengés-lengés.

Érdekesség:
Ahogy már említettem, van egy előnye, ha bérletem van az uszodába, mégpedig az, hogy akkor megyek, amikor én akarok és nincs megszabott időpontom, ami biztos, hogy sehogy nem lenne egyeztethető a több edzéssel. Tehát reggelente, amikor lemegyek az uszodába, még nagyon kevesen vannak és azt vettem észre, hogy folyamatosan jönnek az idősebb urak (ők csak fejetlenül nyomják) és a lányok vagy háziasszonyok (személyi tréner utasításait követik). Így 9 óra környékén már azon veszem észre magam, hogy nagyon sokan vagyunk és mindenki nyomja deszka, tenyérlap, uszony, lábbója segítségével. Szerencsére már kezdik megszokni, hogy én is ott rovom a hosszakat.

Kerékpározáson azt tapasztaltam, hogy még nagyon kevés profi vagy csapat van itt, vagy csak nem találkozom velük. Eddig inkább csak olyan emberekkel találkoztam, akik szépen, nyugodtan, kedvtelésből tekernek, örülnek a szép időnek és a jó körülményeknek. Igaz, az utóbbi napokban egyre több emberrel futottam össze, ami azt mutatja, hogy hamarosan meglepik a környéket az edzeni vágyó sportolók.

Én mostanában a parton (nagyon sok sétáló és futó ember), a parkban (minden szempontból ideális a mozgásra) vagy a völgyben található földúton futottam. A pénteki futás alkalmával mentem mendegéltem és a meredekebb emelkedő aljában (tudni kell, hogy ez egy nagyon köves, de nyugodt földút, ami odafelé folyamatosan emelkedik) úgy döntöttem, hogy nem fordulok vissza, ahogy szoktam, hanem megnézem, mit rejteget még a völgy. Hát mondanom sem kell, hogy egy viszonylag kemény 1,5 - 2 kilométer várt rám, de nagyon jó volt és a látvány is magáért beszélt. Ekkor 45 percnél megfordultam, de megfogadtam, hogy amikor alkalmam lesz rá (és lesz erőm) elfutok arra és megnézem, hogy hová vezet ez a hegyoldalakon kígyózó utacska.

Ha jól megnézem, az egész napomat az edzések teszik ki, de ez így is van rendjén. Szerencsére jól vagyok és az egyedüllétet is kezdem megszokni. De nagyon sokat jelent, hogy minden gondommal és problémámmal fordulhatok barátnőmhöz (Lucához), aki azonnal megpróbál segíteni otthonról, ahogy lehetőségei engedik. Az is jó hír, hogy kilencedikén jön Benőcs Zoli és Tóth Csaba, akik kizökkentenek egy kicsit a monoton napjaimból. És az is egyre közelebbinek tűnik, hogy megérkezik edzőm (Géza) és egy-két csapattársam. A lényeg, hogy sikerüljön elvégeznem a kitűzött feladatokat és a lehető legkevesebb legyen az akadályozó tényező.

Most egyelőre ennyit, üdvözlök mindenkit otthon, remélem mindenki jól van.

12. nap (péntek)

Most nincs túl sok kedvem írni ezen a gépen (itt a szomszédos recepción), drága is és a betűk is furcsán vannak. Majd a pihenőnapomon írok valami hosszabbat a blogra is, és néhány levelet is megírok előre.
Amúgy jól vagyok, csak hiába használom ki az edzések közötti pihenőket, akkor is kezdek kicsit fáradt lenni, mondjuk az adagok is nőnek. Ettől függetlenül az edzések szerintem jobban mennek, főleg miután bemelegszem. Próbálok fokozatsan csinálni mindent, nem szeretnék fejreállni idő előtt.

Képzeljétek, szombaton 10-től 14 óráig lehet úszni. Szerintem most kihagyom, mert pont üti a többit. A polárt most is próbálgattam, még nem megy, de probálkozom megoldani a dolgot.

11. nap (csütörtök)

Szerdán reggel lenyomtam 1 óra 30 perc úszást, majd délután keróztam 4o percet lazán. Utána erősítés a konditeremben, ahova oda-visza futva mentem.
Ma (csütörtök) reggel kivételesen futottam egy bő órát, majd mivel lazább napom volt, 1 óra 45 perces úszás után csak 2o percet pörgettem lazán a környéken.

Most inkább a hozzászólásokra szeretnék kitérni, amiket nagyon köszönök, és örülök, hogy olavssátok a blogomat.

Peti: Még nem kaptam végleges választ, hogy jöttök-e, de ha nem, akkor nagyon sajnálom. Köszi a tanácsot és igaz kicsit óvatosabban, de KÜÜDÖM ezerrel.

Attila: Hát igen, a dolgok kezdenek rendeződni és lassan minden a saját medrében folyik tovább, csak edzeni kell. De legalább nagyon kellemes az idő. Ami a szemüveget illeti, jó az egyedi dizájn, csak ha az ember nem lát ki a szemüvegén, akkor kezdi elveszíteni a funkcióját :-)))) Jó edzést nektek otthon, és fel a fejjel!

István: Hát igen, nem egyszerű a "profik" élete sem, attól függetlenül, hogy sokan azt gondolják hawaii az egész. Keményen kell dolgozni, különben a többiek lesznek a jobbak.

Luca sajnos azért nincs itt, mert a tervek szerint 10 hétig nyomom itt az ipart, és neki otthon kell helytállnia a saját és az én tennivalóimban is. De azért szerencsére jön majd ki egy rövidebb időre, amit már nagyon várok. Köszi a kérdést, remelem jól vagytok és sikerülnek a terveitek!

Most egyelőre csak ennyi, de a következő napokban mesélek majd pár érdekességről, amit itt tapasztaltam. Minden jót mindenkinek!!!!

9. nap (kedd)

Reggel kicsivel még előbb mentem le az uszodába, mint szoktam, gondoltam tesztelem őket, hogy ténylegesen mikor nyitnak. De már ott voltak, úgyhogy nyolc előtt a vízben voltam. Nem esett túl jól a mai úszás. A fő része 6 x 500 méter volt javulóra, de az utolsónál meghaltam. Utána pillangóztam még egy keveset és levezető technika. A mai adag is összejött egy 4400 méterre.

Így valamivel előbb visszaértem ugyan reggelizni, de így is én voltam az utolsó. Utána ügyintézés (saját szállás, Gézáék szállása és R. János szállása is rendben). Majd egy kis pihenést követően, dél környékén kimentem és tekertem 3 óra 40 percet a völgyben. Csak pörgettem, a technika volt a lényeg. A bringa elején végre sikerült elintéznem az uszoda és kondi bérletet, megkaptam a kártyám a teljes ittlétem idejére! (hurrá)

A kerékpár elég jól eltelt és utána gyorsan tudtam is enni pár falatot. Majd másfél órával később lementem a parkba és - 15 perc bemelegítés után - futottam (9 kört) bő 10 kilométer tempót. Csak a pulzusra kellett figyelnem, nem siettem sehova. Körülbelül 36 perc 40 másodperces tíz kili lett, de nem is az idő a lényeg most. Utána otthon nyújtás és egy kis hátizom erősítés, mert az igen kell a sok könyöklős kerékpárhoz.

A mai nap így telt. Az idő jó, de még nem túl sok triatlonossal találkoztam, csapatokkal pedig egyáltalán nem. Egykét bringást látni, de ők is nagyrészt csak magányosan nyomják.

8. nap (hétfő)

Reggel - az itteni rendszer szerint - korán keltem és sikerült az uszodában nyitáskor kezdenem, így 8 órakor már vízben voltam. Lenyomtam a tervezett 4500 métert, majd 9:30-kor kipattantam és tűz haza, mert 10-ig van reggeli. 9:50-kor beestem reggelizni és miután mindent összegyűjtöttem ami kell, le is szedték a pultot.

Ezután pihentem egy kicsit és 13 óra előtt nekivágtam a következő edzésnek. Kimentem és a völgyben pörgettem 3 órát (nem volt különösebb probléma), majd utána kimentem a völgyi dűlőútra és a parti körre futni. Ez végül bő 2 óra lett. A vége már nem esett jól, de túléltem. Utána egy kis nyújtás, gumikötelezés és már este 7 óra elmúlt. Gyors zuhanyozás, vacsora és irány netezni. Ez a nap is eltelt. Jól vagyok, a sérüléseim javulnak és talán kezd összeállni, hogy milyen napi beosztással tudom megoldani legrugalmasabban a programomat.

7. nap (vasárnap)

A mai nap a pihenésé volt. Reggeli után nyugodtan beírtam az edzésnaplómat visszamenőleg is és pihengettem. Közben mindig szerelgetek ezt-azt a bringákon és gyorsan telik az idő. Kora délután főztem egy kis tésztát és jóízűen megettem. Ma lett volna időm napozni, de sajnos csak mostanra sütött ki a nap rendesen, eddig egy kicsit fátyolfelhős, borongós volt az idő.

Délután megnéztem, hogy nyitva van-e az internet kávézó, ahova esténként minden évben el szoktunk menni netezni, de sajnos vasárnap lévén az sem volt nyitva, úgyhogy megint csak egy rövid beszámolót tudok írni. Ma este átgondolom a következő hét programját és Géza tanácsait szem előtt tartva megpróbálom megcsinálni. Remélem otthon mindenki jól van, én igyekszem csak az edzéssel foglalkozni!!!!!

6. nap (szombat)

Reggel még a nap sem jött fel, mikor 7 órakor felkeltem. Miután összekészülődtem lementem az uszodába. Sajnos nem nyitott ki 8-kor, pedig ki volt írva (de azt gondoltam lehet, hogy csak 9-kor nyit) úgyhogy köröztem egy 20 percet a parkolóban, aztán hazajöttem, mert reggelizni kellett menni.

Dél körül kimentem és tekertem egy kicsit hosszabbat. Az az igazság, hogy még hozzá kell szoknom a kemény edzésekhez, mert hiába tekertem nagyon lazán, a második fele akkor sem esett már jól. A völgyben és a Mogan felé vezető parti úton tekertem nagyon szép időben, végül bő 4 óra lett. Amikor hazaértem, nem akartam erőltetni a futást, fokozatosan kell felépíteni az edzéseket, viszont sokat nyújtottam és erősítettem, ami mostanában (1-2 hete) nem ment a bordám miatt. Most viszont egész jó volt és még egy kis gumikötelezésre is maradt időm. Vacsora és jöhet a megérdemelt pihenés.

Holnap pihenőm lesz, nem is árt, mert össze kell szednem magam, hogy a következő hetem, már zökkenőmentes legyen.

5. nap (péntek)

Reggel a lehető legkorábban lementem reggelizni. Ezután ejtőztem és pihengettem egy kicsit, majd lementem az uszodába. Közben még be kellett mennem a bérletet intézni, de sajnos most is mondták, hogy a pénz még nem érkezett át a számlájukra. Rendesek voltak, megint kaptam egy igazolást, hogy folyamatban van a dolog és hétfőn kell visszamennem. Utána úsztam 4500 métert, nem voltam extra erős, de elment. Volt egykét ember aki úszott mellettem és persze a pancsoló öregek. De nem zavartuk egymást, nem volt gond.

Úszás után gyorsan hazamentem, hogy egyek egy kicsit és összeszedjem magam a következő edzésekre. Kettő után nekivágtam és mentem 70 kilométert a reptér irányába, majd kimentem 2o kilométert futni. Az elején bemelegítettem 30 percet a parkban, majd mentem 5 x 1 kört (kb. 1130 métert) lendületesebben, de csak mozgásra és pulzusra. Utána elmentem a part körre, de hiába vittem inni, a parton már a naplemente sem vidított fel! Nem esett túl jól és a gyomrom is rendetlenkedett (szerintem a kajáláson még van mit dolgoznom, nem hagyatkozhatok csak a reggelire és a vacsorára). Miután hazaértem nyújtottam, vacsoráztam és gyorsan le is pihentem, mert nagyon fáradt voltam.

4. nap (csütörtök)

Reggel 5-kor felkeltem és ettem egy pár falatot, hogy időben ki tudjak menni futni. Mikor 7 körül felkeltem, olyan rossz volt a gyomrom, hogy gyorsan letettem a futásról. Elmentem és óvatosan próbáltam reggelizni egy kicsit. Ezután olyan nyomott voltam, hogy csak 10 után tudtam kimenni tekerni (valószínű, hogy az utazás előtti stressz és kevés pihenés most jön ki rajtam, de gyorsan kiheverem "remélem"). Végül a terveknek megfelelően kicsit több mint 3 óra 30 percet tekertem, de a második fele nem esett jól, nem vagyok még hozzászokva a könyökléshez! (Sajnos megint 3-4 millimétert becsúszott a nyeregcső, pedig már nagyon sok mindent megpróbáltam, de lehet, hogy így a jó, és ez csak egy égi jel. Azért megpróbálom megoldani.) Közvetlenül utána futottam egy laza 45 percet, de még ez sem az igazi, de hát azért vagyok itt, hogy ezen javítsak.

Délután nagyon álmos voltam, azért nagy nehezen elindultam úszni. Közben minden utamba eső helyen az interface és a laptop összekötésére alkalmas vezetéket kerestem (mert indulás előtt derült ki, hogy az új laptopon nincs olyan bemenet, mint az interface), de sajnos sikertelenül. Miután odaértem az uszodába, beigazolódott amire számítottam, edzések voltak a helyieknek. Én nem veszítettem lendületemből mivel előző években már sokat úsztam a kisebbik medencében. Beugrottam és majdnem meghaltam. Az eddigiekhez képest, olyan hideg volt a víz, hogy tempósan úsztam 700 méter folyamatosat, majd zsibbadó végtagokkal másztam ki a medencéből. Pedig az úszás a várakozásokkal ellentétben jól esett, de nem bírtam tovább. A holnapi terveket az úszás kövére fogom építeni.

Hazafelé menet is kerestem még a vezetéket, közben a táskámról leesett a bringás szemüvegem és egyből átment rajta 2-3 autó!!!! Nem lett különösebb baja, nagyon jól tűrte, csak kicsit csálé lett. Nem mehet minden zökkenőmentesen.

Most gyorsan vacsora, internet a szomszédos Vista Oasis portáján és pihenés, mert össze kell szednem magam a holnapi napra.

3. nap (szerda)

Reggel kimenten és a parton futottam oda-vissza egy bő másfél órát, körülbelül 20 kilométer lett. Az eleje nem esett jól, de a végén már nem voltak problémák, ment ahogyan kell. Utána reggeli és egy kis pihenés. Viszonylag időben elindultam az uszodába, mert még beszélnem kellett a bérletről. Mivel az átutalt pénz csak 2-3 nap alatt megy át, így szerencsére sikerült kicsikarnom egy ideiglenes papírt, amíg megkapom a saját bérletemet. El is mentem úszni és mivel most 1-2 nap kimaradt, csak folyamatosan úsztam, így a végére 4000 méter lett.

Délután 3 körül tudtam kimenni bringázni, és a környéken való keringés (melegítés) után a 7 kilométeres autópálya-szakasz leküzdésével a völgyben pörgettem. Az egész bő 3 óra lett és gyorsan be is esteledett. Amikor leszálltam a kerékpárról pont hívott Benőcs Zoli, hogy február 9-én érkezik. Gimnasztika és vacsora után elmentem a legközelebbi hotelbe, hogy megnézzem van-e internet, de sajnos még annyi sem volt, mint a bungalóban. Ezután, mivel a már megvett innivalót is cipeltem magammal, nem volt kedvem sétálni, inkább hazamentem pihenni.

2. nap (kedd)

Fazék (Fazekas Attila) emberei még nem mondtak semmi fix időpontot, hogy mikor csatlakoznak hozzám. Valószínű, hogy február 2. hetében jönnének, de még nem jelentkeztek. Pedig nagyon furcsa itt egyedül!

Túlzás lenne azt állítani, hogy nagyon megy az intézkedés, csak nagy nehezen elmagyaráztam az uszodában, hogy mit szeretnék. Ehhez most ki kell töltenem egy lapot, csináltatnom kellett fényképet (a bérlethez) és át kellett utalnom a 88 Eurot (remélem átmegy, mert mint mindig, most sem minden adat volt megadva). Holnap bemegyek, ha nem is kapták meg a pénzt, mondom, hogy én már elküldtem és szeretnék úszni.

A Planet-X bringák nagyon jók. Az orszagútin, mikor összeraktam állítottam egy kicsit, és amikor ma azzal mentem intezkedni, olyan volt, mintha már nagyon régen tekernék vele. Nagyon kényelmes volt! Az időfutam biciklivel egy gond volt, hogy tegnap és ma is becsúszott a nyeregcső egy kicsit, és nem tudtam, hogy mi legyen. Ma nekiestem bringa után és csinálgattam. Remélem sikerült megoldani (majd holnap kiderül). Reggel a futással nem volt gond, a megszokott partos kört futottam, csak a sarkam volt egy kicsit érzékeny. Bringázni a szeles részre, a repülőtér irányába kellett mennem, ugyanis a parti út egy szakasza le van zárva, mert leomlott a fal. Így a völgybe csak az autópályán lehet átmenni. Ha sokáig így marad, csak ez az irány lesz szabad. Az új Rotor Q-Rings (hajtókar) kicsit furcsa, de nem érzem, hogy gond lenne vele és nem lehetne megszokni, majd alakul.

Az úr, aki itt lakik nagyon rendes, ma találkoztam a feleségével is, ő is nagyon aranyos! A kis medence, ahol néha úszkálhatok, ha szeretnék az ő apartman komplexumukban van. Nagyon durva! Megfagytam (17 C), de nem volt különösebb gond, nem fájt annyira az oldalam. De az is lehet, hogy csak megfagyott. Ha minden jól megy, azt ígérte, hogy tud Gézáéknak (Zakariás Géza Dr.) és Jánoséknak (Ringhofer János) is jó szállást nézni, próbálja intézni. Remélem lesz hely, mert szerinte a sok rendezvény miatt nem lesz egyszerű.

Ma kicsit borongott, de így sem volt hideg. Ha kisüt a nap, király lesz! Reggel megpróbálok futni, aztán mielőbb elmegyek intézni az uszit és remélem úszni is sikerül majd egy kicsit. Internet ügyben még nincs fejlemény, Árpád nem tudott semmit tanácsolni. Szerinte menjek be egy nagy hotelbe, ha nem nagyon látok nyitva itt a környéken internetes helyet. Majd alakul... Viszont adott egy elég olcsó autóbérlési prospektust, gondolkodom rajta.

Utazás és 1. nap

Most csak röviden írok. A csomagok simán megjöttek, semmi extra sérülést nem szenvedtek, csak minimális karcolások látszódnak. Az út zökkenőmentes volt. A repülőtérről egy kisbusszal hoztak ki a szállásra. Nem lehetett válogatni, a csomagok láttán ezt küldték. Sajnos nem volt olcsó (35 Euro), de nem kell túl sokat taxizni szerencsére.

Szép napos az idő, egy kicsit homokos, a kocsikat nézve mostanában nagy volt a homokvihar. A szél most is erős, de legalább erősít! Pörgettem egy laza 40 km-t, egész jó volt, csak a végén derült ki, hogy pár centivel alacsonyabbra állítottam a nyerget, mint kellett volna, de már megoldottam.

Reggel valószínűleg futok egy lazát, délelőtt találkozom azzal az úrral, aki intézte nekem a szállást és mindent megkérdezek tőle (szállás ügyintézés, uszoda, internet). Délben úszok valahogy, majd delután egy bringa.

Edzőtábor Kanári szigetek

A hawaii vb után engedélyeztem magamnak egy kis pihenőt, majd november vége körül elkezdtem az alapozó edzéseket. Lassan azonban itt az ideje, hogy melegebb éghajlatra utazzak. Annál is inkább, mert az első megmérettetésig már kevesebb, mint három hónap van hátra. Április 13-án, Arizonában szeretném megszerezni a kvalifikációt az idei világbajnokságra, addig viszont még sokat kell készülnöm. Erre a legmegfelelőbb hely számomra idén a Kanári szigetek lesz, ahol január 21-től több, mint két hónapot fogok eltölteni. Edzőversenyként elindulok március 30-án egy helyi középtávú viadalon is, a Triathlon de Gran Canarián. ( http://www.clubfinisher.com/ )

News:
17 January 2008

After the Hawaiian Wch I let myself a little rest, then about in the end of November I started to train. But soon I need to go to a warmer place (than Hungary), because my first important race is coming very soon. It is less than 3 month. I would like to qualify to this year’s Wch in Arizona on the 13th of April. Up to that time I need a lot of train! I think the most appropriate place for training is Gran Canaria, where I’m spending more than 2 month from the 21st of January. I will enter a local race as a good training on the 30th of March, which is called Triathlon de Gran Canaria. ( www.clubfinisher.com )